Part 15
Ez az egész zavaros volt. Cameron és Dasy egésznap hozzám sem szólt.
Mikor elsétáltak mellettem csak megvető pillantással rám néztek,és mentek is tovább. Nagyon elegem lett. Mégis mi a fasz bajuk van?! Tudtommal nem csináltam semmit,ami miatt ezt érdemelném.
Az órák lassan teltek,majd jött az ebéd szünet. Dasy és Cam a megszokott helyen ültek. Nem érdekel mit csinálnak,én és Luke is odafogunk ülni hozzájuk.
Ledobtuk magunkat velük szembe. Luke elkezdett enni,én meg csak Cameronékat néztem. Már álltak volna fel mikor megszólaltam.
-Mi a szart csináltam,hogy utáltok?-emeltem fel a hangom.
-Te semmit,és nem utálunk.-felelte egyszerűen Dasy.
-Mondcsak Luke.-mosolygott gonoszul Cam Lukera.-Elmondtad már Hopenak a kis titkodat? Vagy elmondtál neki bármit is ,az eltünéseddel kapcsolatban?
-Cameron,ne itt!-kapta Luke a fejét Cameronra.
-Elegem van!Ma mindegyikőtök jön a parkba,és mindent elmondtok,amiről én nem tudok.-utasítottam őket.
-Legyen.-felelte egyszerre Dasy és Cam majd elmentek.
-Luke?-néztem rá kérdőn.
-Biztos ezt szeretnéd?-kérdezte.
-Igen,biztos. Menjünk elég volt mára a suliból.-fogtam meg alkarját,hogy felhúzzam.
Nehézkesen felállt és elindult utánam.
Kiszedtem a szekrényemből a cuccaimat és indultunk is.
-Haza megyek még mielőtt megyünk a parkba.-jelentette ki Luke,mikor a házunk elé értünk.
-Jólvan.-néztem fel rá.- Elég lesz 2 óra múlva indulni. Ide jössz majd?
-Igen. Akkor 2 óra múlva.-mondta teljesen egyszerűen és elsétált.
Egyre jobban érdekel,hogy mit titkolhat előlem. Valami komoly dolognak kell lennie,ha Dasy-ék ennyire haragudnak rá.
Bementem,az előszobában levettem a bőrdzsekim és a cipőm,majd egyenesen a konyhába mentem.
A suliba nem ettem semmit,mert,mint már megszoktuk most is szar volt a kaja.
Nem találtam semmi olyat a hűtőbe,amit most kívántam volna.
-Majd beugrunk valahova a srácokkal.-mondtam magamnak.
Nem akartam ilyen szerelésben menni a parkba így felmentem a szobámba és valami új szettet kerestem.
Egy bordó farmer és egy szürke pulcsi mellett döntöttem. Ezek mellé pedig egy Boy feliratú sapkát,szegecses fülbevalót és a fekete conversemet választottam.
Bementem a fürdőbe és a tükőrből egy "enyhén" nyúzott lány nézett vissza rám.
-Egésznap így néztem ki?!-szörnyűlködtem.
Gyorsan rendbe raktam a sminkem,kifésültem a hajam és egy egyszerű kontyba fogtam.
Mikor már megvoltam elégedve a tükörben látott képpel.
Lementem a garázsba,hogy kiválasszam a deszkáim közül,hogy melyiket vigyem.
Kb. 30 percig csak állhattam ott a sok deszka között és nézegettem,hogy melyik legyen.
Végül az egyik kék&rózsaszín penny boardomat választottam.
Az órára pillantottam,ami szerint Luke 5 perc múlva itt lesz. Milyen gyorsan megy az idő...
A konyhában ittam egy kis narancs levet,majd kimentem a kapuba.
Nem sokkal később megpillantottam Luke-ot,ahogy deszkáján gurul felém.
-Mehetünk?-mért végig tekintetével.
-Felőlem.-vontam meg a vállam,miközben rámosolyogtam.
Az út csendben telt. Ő sem szólt hozzám és én sem szóltam hozzá.
Csak kattogott az agyam azon a bizonyos titkon,amit mindenki tud négyünk közül csak én nem.
Mikor a parkba értünk Cameron és Dasy már ott várt ránk.
-Sziasztok.-köszöntem nekik.
-Szia Hope.-ölelt át Dasy.
Cameron Luke-ot bámulta szúros tekintettel.
-Rendben. Ne is húzzuk az időt.-mondtam majd Luke felé fordultam.-Hallgatlak.
/Remélem már mindannyian kíváncsiak vagytok Luke titkára.😉 Írjátok meg nekem commentben,hogy ti mire tippeltek. A következő részben minden kiderül Luke eltünéséről! Addig is jó olvasást!!💞💞/
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro