Ez volt a 2. alkalom,hogy Luke mellett aludtam. Bekell,hogy valljam imádok vele aludni. Reggel mikor felébredtem ő még méllyen aludt. Olyan aranyos miközben alszik és ezt mégcsak most fedeztem fel.

-Miért bámulsz?-rántott vissza a jelenbe Luke reggeli rekedtes hangja miközben nevetett.

-Öhhmm..én..én csak..-éreztem,hogy arcom már egy paradicsomhoz hasonlít így inkább elfordultam a másik oldalamra.

Meguntam a fekvést ezért fürdőmbe vonultam és gyorsan letusoltam,ami most különösen jól esett.

Fürdés után észrevettem,hogy semmi ruhát nem hoztam be szóval szorosan körbe csavartam magam a törölközömmel és úgy léptem ki. Luke már ébren volt,éppen a telefonján játszott. Gyorsan felpillantott rám majd vissza a telefonjára,ám utána leesett neki,hogy egyszál törölközőbem állok előtte. Álla a földet súrolta,amin csak elnevettem magam. Lukey előtt sosem voltam zavarban.

Szekrényem elé léptem és elkezdtem kiválogatni a mai ruha össze állításomat.
Egy össze-vissza kivágott nadrág,egy szürke poló és egy fekete magassarkú csizma mellett dönöttem. Kiegészítő képp pedig egy csillagos karkötőt vettem elő.

Visszamentem a fürdőbe,magamra kaptam a kiválasztott darabokat,majd enyhe sminket raktam az arcomra. Hajamat hagytam,hogy hullámosan a vállamra omóljon.
Mikor szobámba léptem láttam,hogy már Luke is felöltözött.

-Megyünk reggelizni,vagy út közben beugorjunk valahova?-kérdeztem.

-Út közben bemehetünk valahova.-mosolygott rám édesen.

Vállamra vettem a táskám és Lukeval a nyomomban mentem le a lépcsőn.

-Hova menjünk?-kérdeztem miközben bezártam az ajtót.

-Starbucks?-kérdezett vissza.

-Jó ötlet.

Kikértük kedvenc kávénkat és mentünk is tovább. Nem sokat beszéltünk,de azt éreztem,hogy boldog vagyok.
Felnéztem rá és picit közelebb léptem hozzá. Rám nézett és összekulcsolta ujjainkat. Furcsa helyzet volt,de tetszett.

Végre boldog voltam. Minden megvolt,ami a boldogságomhoz kellett. Ami a legfontosabb az Lukey. Visszajött igaz nem úgy,mint vártam,de itt van és az én kezemet fogja.
Igaz nem úgy vagyunk,mint egy pár.

"Állj mivan?! Miket "beszélsz" Hope?! Teljesen megőrültél??" -képzeletben felpofoztam magam. Nem értem magam. Miért gondolok ilyenekre??

Nem sokkal később oda is értünk a suliba.
Miközben sétáltunk befelé Luke mégmindig fogta a kezemet. Sok megvető,irigykedő,értetlen arc nézett ránk. Ahogy elnéztem Luke-ot nem nagyon zavarta,így én sem foglalkoztam vele.

Bepakoltunk a szekrényeinkbe majd a termünk felé indultunk,de már nem fogta a kezem.

Az osztály nagy része már bent ült,ám Cameront és Dasyt sehol sem láttam. Hol lehetnek?

Amint ez a kérdés megfordult a fejemben beléptek az ajtón. Nevetgéltek,de amikor megláttak lehervadt a mosoly az arcukról és komoran elsétáltak mellettem.
Mi a fene folyik itt??

/Ahh, tudom szörnyen rövid lett. :((( Mivel itt a hosszú hétvége még próbálok majd 1részt hozni. Remélem tetszett!☺️💕/