-Mondom,lényegtelen.-mondta és arcán egy cseppnyi érzés sem látszott.

-Hát akkor azt hiszem most jobb,ha megyek.-kezdtem el felvenni a cipőmet.

-Hope,ne! Ne menj!-nézett rám kutya szemekkel.

-Miért nem mondasz el nekem semmit?! Régen mindent megbeszéltünk!-förmedtem rá.

-Nyugodj meg. Mindent tudni fogsz..majd.-utolsó szava miatt a padlót fürkészte.

-Majd,majd,majd. Mindig csak majd!-mondtam miközben a szemeimet forgattam.

Nem mondott semmit csak közelebb lépett és átölelt.

-Nem sokára.-suttogta kuncogva a fülembe.

-Luke,ne már!-mondtam már nevetve és kissé a mellkasába bokszoltam.

-Auhh,ez fájt!-játszotta meg magát.

-Ohh,igazán?!-kérdeztem huncut mosollyal.

-Hope..most meg mit tervezgetsz?-nézett rám ijedten. Ám mire a kérdése végére ért már ezerrel csikiztem mindenhol,ahol csak értem.

Már alig kapott levegőt a nevetéstől.

-Hope,Hope ne,kérlek!-mondta visítozva,mint egy kislány.
Időközben a nappaliba kötöttünk ki.
Ő a kanapén feküdt,én pedig a csípőjén ültem.

Már kezdtem én is fáradni így abbahagytam. Mindketten mélyen egymás szemébe néztünk,és lihegtünk.

-Te tiszta örült vagy!-törte meg a csendet édes nevetésével.-Ilyet soha többet ne csinálj!

-És,ha igen?-néztem rá miközben a szemöldököm huzogattam.

-Akkor nem hagyom magam és alul maradsz.-húzott mellkasára.

Nevettem egyet ezen,de megzavarta ezt a szép pillanatot valami égett szag. Eszembe jutott,hogy Luke popcornt tett a mikroba a csikizős incidens előtt.

Gyorsan felálltam és a konyhába rohantam. Kivettem gyorsan a mikroból majd kinyitottam.

-Te pedig szerencsétlen vagy!-nevettem hangosan.

-Ohh,baszdki!-nézte a szét égett kukoricát.

-Van még itthon?-néztem rá miközben a szekrényben keresgéltem.

-Nem hiszem,szerintem ez volt az utolsó.-már ő is a szekrényben keresgélt.

-Hát ez szar ügy.-döltem neki a konyhapultnak.

-Elégge.-mondta és elém lépett.

Kezeivel csípőm két oldalánal támaszkodott a pultnak. Arcunk vészesen közel volt egymáshoz.

Úristen,olyan csábító! Nem,nem úristen Hope!

Elvettem tekintetem róla és kibujtam az egyik keze alatt. Megfordult és tovább nézett.

-Ma este is itt alszol?

-Lehet,hogy haza kellene mennem. Talán aggódnak,bár kétlem.-néztem rá.

-Rendben,elkísérlek.-mosolygott rám bályosan és már indult is volna csak utána szóltam.

-Luke,ne siess már ennyire!-nevettem.-Vagy van valami dolgod?

-Nincs,csak kezd sötétedni.-mutatott ki.-És időben otthon szeretnélek tudni.

-Okés. Akkor induljunk.-ragadtam karon.

Lassan és csöndben sétáltunk egymás mellett. Olyan meghítt volt,de nem tartott sokáig.

Épp a park mellett sétáltunk el,mikor megláttuk,hogy felénk sétál Luke kurvája,akivel megláttuk Camékkel.

-Jajj Lukey baba!-nyávogta és 20cm-es tűsarkújával Luke kezei közé rohant.

Eltávolodtam Luketól és a földet néztem. Ám ekkor olyan hang csapta meg a fülem,amit nem akartam elhinni.
Felnéztem és épp előttem,a szemem láttára smároltak.

Ledöbbentett.Könnyek szöktek a szemembe és Luke rám kapta tekintetét.

-Hope...-már kapott volna utánam,de én elfutottam. Nem akartam,hogy újra fájjon,de megtörtént. Megint Luke taszított vissza a mélybe.

Mikor haza értem felfutottam a szobámba és becsaptam magam után az ajtót. Nem akarok mást,csak sírni és sírni.Kiadni magamban mindent,ami fáj.

Hirtelen övölteni kezdett a telefonom csengőhangja,amitől kissé megijedtem.
A képernyőn Luke arcát láttam.
Nem akartam hallani a magyarázatát,de mégis felvettem.

-Hope,én annyira sajnálom! Nem tudom mi ütött belém.-mondta és hangjában könyörgést hallottam.

-Nem érdekelsz Luke.-mondtam teljesen nyugodtan.-A legjobb barátom voltál,és mégis ezt tetted velem.

-Menj ki a teraszra.-mondta majd megszakadt a hívás.

Nem értettem miért kellene kimennem,de magamra vettem a pulóvert és azt tettem,amit mondott.

-Sajnálom.-Luke vörös és megdagadt szemeivel találtam szembe magam.

-Mond,miért csinálod ezt velem?-már én is sírtam.

-Hope,soha többet nem okozok neked fájdalmat,ígérem!-borult térdre.

-Ohh,Luke állj már fel!-megragadtam kezét felhúztam és szorosan átöleltem.

-Olyan rossz vagyok hozzád.-suttogta fülembe.

-De én mégis szeretlek.-öleltem mégszorosabban.-Bejössz?

-Bemehetek?-kérdezett vissza.

Nem válaszoltam csak behúztam magam után a szobámba. Befeküdtünk az ágyba és egymást ölelve aludtunk el. Olyan nyugodt volt minden.

/Most a szokásosnál jóval előbb hoztam új részt,remélem örültök neki!💞/