Amint beléptem a házba,gyors léptekkel jöttek felém a szüleim.

-Hol voltál?-ordította anyám,amitől kicsit megugrottam ijedtemben.

-Csak futni voltam,nyugodj már meg!-mondtam kicsit hangosan,de nem ordítva.

-Hogy merészelsz elmenni itthonról úgy,hogy nem is szólsz?-most apám következett.

-Mit érdekel titeket..-mondtam halkan,de sajnos meghallották.

-Mit mondtál?-apám feje szinte már lángolt.

-Titeket nem érdekel semmi velem kapcsolatban. Úristen,itthon sem vagytok! Nem törődtök velem!-már én is nagyon ideges voltam.

Hirtelen lendült apám karja és találkozott az arcommal.

Az egő pontra kaptam a kezem és könnyekkel gyűlt meg a szemem. Utálom őket!

Kifutottam a házból,és csak futottam. Bárhol lennék most csak nem otthon. A parkban megálltam és leültem egy padra. Felhúztam lábaimat amiket a szorosan átöleltem. Arcomat lábaim és kezeim takarásába bújtattam és csak sírtam.

Hogy tehették ezt? Most először ütöttek meg. Pedig igazam volt. Sosincsenek otthon. Csak teher vagyok nekik.

Gondolat menetemből egy kéz rángatott ki,ami a vállamat fogta. Felnéztem és rögtön meg is bántam. Luke kék szemeivel találtam szembe magam.

-Veled meg mi történt?-kérdezte és némi aggódást véltem felfedezni hangjában.

-Lényegtelen.-mondtam elcsukló hangon és felálltam a padról. Elakartam sétálni,de megragadta a karom és magával szembe fordított.

-Mi történt az arcoddal? Bántottak?-kérdezte aggódva és egy kis dühvel.
Arcomra tapasztottam a kezem,hogy ne lássa a bizonyára piros foltot ami holnapra már lila színben fog úszni.

-Hope válaszolj!-parancsolta.

-Igen bántottak,most jó?-törtem ki keserves sírába.
Karjai közé vont,amit most viszonoztam. Szükségem van rá.

-Apám volt.-suttogtam mellkasára.

-Tessék?-nézett mélyen szemeimbe.

-Azt mondtam,hogy nem törődnek velem eléggé...és...és...megpofozott..-sírtam tovább.

-Psszztt..nem lesz semmi baj. Itt vagyok.-ölelt mégszorosabban.

-Luke,én nem szeretnék haza menni.-néztem fel rá.

-Nem is kell. Jössz hozzám!-mondta és már indult is,de én nem mentem.

-Miért?-kérdeztem keservesen.

-Mi miért?-arcáról értetlenség sugárzott.

-Miért tüntél el? Miért hagytál itt?-néztem szemébe és újra könnyezni kezdtem.

-Idővel mindent meg fogsz tudni,de most gyere.-mondta és megfogta a kezem.

5 percel később már az ajtójuk előtt voltunk. Mivel már elég későre járt mindenki aludt.

-Nem vagy éhes?-kérdezte miután levettük a cipőinket. Válaszképp csak megráztam a fejem. Bólintott majd elindult fel a szobájába.

-Adok ruhát amiben tudsz aludni.-mosolygott rám kedvesen. Keresgélt a szekrényében majd a kezembe adott egy egyszerű fekete felsőt és egy fekete boxert is.

-Ki fürödjön először?

-Menj nyugodtan.-mondtam és egy kis mosolyt próbáltam arcomra erőltetni.

Levette felsőjét és tökéletes felső testétől megállt a lélegzetem.

-Miaz?-kérdezte Luke kuncogva.

-Öhhmm..semmi semmi.-kaptam el a tekintetem róla. Nevetve ment be fürdőjébe.

Néhány percel később elzárta a csapot és egyszál törölközővel a dereka körül lépett ki a fürdőből. Próbáltam nem bámulni,így berohantam a fürdőbe.
Lehámoztam magamról ruháimat és beléptem a meleg víz alá.
Hihetetlenül kellemes volt,ahogy víz lemossa rólam a koszt,ami az esés miatt lett rajtam és,ahogy lemossa apám tenyerének helyét.
Mikor elég tisztának éreztem magam kiléptem és magamra vettem a Luketól kapott ruhát.
Belenéztem a tükörbe és közelebbről szemügyre vettem az arcom. Mikor megláttam a vér alá futásokat kicsit felsikoltottam.

-Hope jól vagy? Mi történt?-dörömbölt Luke az ajtó túl oldaláról.
Kinyitottam az ajtót és ránéztem. Pár percig így álltunk és bámultul egymás kék íriszét. De már egyre jobban fájt minden. Hirtelen szorosan átöleltem,amit rögtön viszonzott.

-Hiányoztál nagyon.-mondtam miközben mellkasába fúrtam az arcom.

-Te is nekem hercegnő.-suttogta fülembe majd belepuszilt a hajamba.-Had nézzem meg az arcod.

-Nem nagy szám.-mondtam a földet nézve ám mire kimondtam Luke már az arcomon lévő sérülést nézte.

-Úristen! Ez nagyon csúnya!

-Túl élem.-mondtam egy félmosoly kíséretében.-Már nem is fáj annyira.
Luke egy apró puszit nyomott a fájó pontra,ami kicsit meglepett ám mégis nagyon jól esett.

-Elég későre jár..aludjunk.-mondta majd megfogta a kezem és az ágyhoz húzott.
Megendegte,hogy én aludjak belül,mert tudta,hogy félek a másik oldalon aludni.

-Jóéjt,Hope!-mondta és gyengéd puszit nyomott a homlokomra.

-Jóéjt Luke!-és amint kimondtam elnyomott az álom.

/Uhhh nagyon jó érzés volt ezt a részt megírni és nekem nagyon tetszik.🤗Remélem ti is így gondoljátok!💕/