Rhea szinte ragyogott, ha a munkájáról volt szó. Imádta csinálni ezért ez az egész kisugárzásában látszódott. Ezért is szerettek vele dolgozni az emberek. Precíz, pontos, eltökélt volt.
-Szeretnéd még hogy az anyagmintát megrendeljem?
-Nem szükséges Catherine.-mosolygott Rhea rá.-Holnap is jó lesz. Menj haza nyugodtan.-mondta a kollégájának.
-Neked is ideje lenne hazamenned.-mondta neki Catherine aki a vállalkozás kezdete óta Rhea oldalán volt.
-Még ezt befejezem és megyek.-rajzolta tovább a tervet aminek napközben kezdett neki.
-Rendben.-mosolygott rá.-De ne maradj túl sokáig.
-Igenis.-nevetett Rhea. Valójában nem is figyelte mennyi az idő. Ha munkáról van szó szinte elvesz az időérzéke. Talán ezért lehet hogy lassan este tizenegyet üt az óra és ő neki csak most tűnt fel hogy eltelt az idő.-Basszus! Már ennyi az idő?-nézte meg mégegyszer. Biztos volt benne hogy Lloyd már vagy alszik vagy valamilyen nő társaságát élvezi. Nem akarja megzavarni azzal hogy akkor jöjjön már érte. Az éjszakai órában taxit nehezen lehet kapni a rengeteg bulizó fiataltól. Úgy látszik haza kell ma sétálnia. A kabátot magára véve kapcsolta le a lámpákat, zárta be az ajtót ahogy indulásra készen állt. De a szemei megpillantották a fekete Audit a parkolóban. Elsőre felismeri kihez is tartozik a jármű. A kocsihoz sétált mikor Lloyd kiszállt abból.-Te mit keresel itt?-kérdezte.
-Azt kérted jöjjek majd érted.
-De...nem is szóltam.-lepődött meg Rhea.
-Tudtam én hogy elfogod felejteni.-sétált a kocsi túloldalára ahogy az ajtót kinyitotta.
-Mikor érkeztél? Ugye nem régóta vársz?
-Beszállnál? Kibaszott hideg van és lefagynak a golyóim.
-Kár lenne a golyóidért.-mosolyodott el Rhea.
-Rhea, befelé.-utasította. Nem akarta elmondani neki hogy már lassan három órája várja a parkolóban mikor végez és igen, a golyói szinte lefagytak. Azonban Rhea mielőtt beszállt volna szorosan ölelte át Lloydot.-Mi...mi a baj?-lepődött meg.-Mert megemeltem a hangom? Véletlen volt oké?-nem akarta hogy Rhea a vállain sírjon.
-Imádom hogy a barátom vagy és mindig számíthatok rád.
-Fúj, ugye nem érzelgőset akarsz játszani?-kérdezte.
-Mert neked is kellene valami hasonlót mondanod?-mosolyodott el ahogy eltávolodott.
-Hé, nem azt mondtam hogy menj el! Csak hogy ugye nem érzelgőset akarunk játszani!
-Néha nehéz rajtad eligazodni Lloyd.-figyelte a férfi arcát.-Miért nézel így rám?
-Hogy?
-Mintha én lennék a szíved csücske?
-Mert szerinted nem vagy az?
-Mert az annak a személynek kell lennie akit szeretsz és...
-Ez pipa. Igen?-válaszolta.
-Nem Lloyd. Nem érted. Mármint úgy szereted.
-Hogy úgy?
-Úgy. Érted nem?
-Nehezen követlek.-vallotta be.
-Az a személy akibe őrülten szerelmes vagy. Neki kell a szíved csücskének lennie.-Lloyd nem szólt. Váratlanul Rhea homlokára nyomott egy puszit.
-Szállj be, rendben?-fogta a kocsi ajtót. Rhea nem szólt, csak még egy pillanatig vizsgálta az arcát majd beült. Lloyd becsukta az ajtót és egy sóhaj után beült a másik oldalra. Rheat egyenesen hazavitte.-Ezt neked vettem. Kicsit kezd hűvös lenni az idő, nem kellene megfáznod.-adta át neki a szatyrot.
-Mi ez?-nézett bele majd elővette a kis dobozt.-C-vitamin és immunerősítő?-nézte. A szatyorba volt még egy puha meleg pléd, tea, gyümölcsök.
-Hirtelen érkezett ez a szar idő. Nem akarom hogy lebetegedj.-mondta Lloyd.
-Te ezt...nekem vetted?
-Tudom milyen könnyen megbetegszel. Csakis azért.-mondta. Rhea szíve valami oknál fogva hevesebben vert. Nem tudta hova tenni Lloyd viselkedését. Vagyis őszintén mindig is ilyenek voltak de most valami mégis annyira más.-Ha megvacsoráztál, utána menj aludni. Holnapra szörnyen fáradt leszel.-Rhea nem szólt csak kinyitotta az ajtót. Kiszállt de nem tudta hova rakni a dolgokat hogy Lloyd így törődik vele. Már épp becsukta az ajtót, Lloyd indulásra készen állt mikor bekopogott az ablakon. Lloyd leengedve azt figyelte a lányt.
-Nincs kedved, velem vacsorázni?-kérdezte.-Van zacskós levesem, amelyiket annyira szeretjük.
-De csak ha te csinálod.-mondta Lloyd mire kiszállt a kocsiból.-Oh, a golyóim szörnyen fáznak.-szinte sietett a házba be.
-Megmelegítsem őket?-játszott vele Rhea.
-A kézi melegséget szeretik.-válaszolt frappánsan Lloyd.
-Az akkor nem jó, a kezeim szörnyen lefagytak.-játszotta meg a szomorkás tekintetet. A házba érve levették a kabátot, Coco pedig boldogan fogadta őket.-Szia Coco.-köszönt a kis szőrös kedvencének aki szinte azonnyomba Lloydnál termett.
-Cocaine.-simizte meg a buksiját.
-Nem tudom mit szeret benned. Mindenkire mindig morog de te...-ment a konyha irányába Rhea.
-Mert talán tudja hogy te, a gazdija is szeret engem.
-Persze hogy szeretlek.-mondta Rhea szinte gondolkodás nélkül. Lloyd elmosolyodott ahogy követte őt a konyhába.-Csirkést kérsz ugye?
-Azt a csípőset.-mutatott rá.
-Mindjárt kész is.-rakott oda vizet forrni.-Sajtot?-mutatta fel a hűtőtől.
-Jöhet.-Rhea a tányérokat kikészítve, a zacskósleves tasak tartalmát a tányérba öntve öntötte fel meleg vízzel majd letakarta.-Jó volt a munka?-kérdezte Lloyd.
-Olyan gyönyörű ruhát kezdtem el megtervezni. Egy álom.-mondta lelkesen Rhea ahogy szinte gondolkodás nélkül ért a meleg tányérhoz, ezzel megégetve a kezét amit gyorsan rántott el.-Basszus!-fogta az égés helyét. Lloyd egy pillanat alatt ugrott fel a helyéről egyenesen Rhea mellé akinek a kezét hideg víz alá rakta.
-Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen?-figyelte a piros felületet.
-Elfelejtettem hogy meleg.
-Hogy...hogy tudod elfelejteni?!-akadt ki Lloyd. Rhea pedig nem tudott mit tenni csak nevetni a szerencsétlenségén.
-Semmi komoly, ne aggódj.
-Biztos jól vagy?-aggódott Lloyd.
-Nyugalom, ne feszülj be ennyire.-paskolta meg Lloyd mellkasát ami feszült az idegtől.
-Egy percig nem figyelek és...
-De mindig ugrásra készen állsz.
-Mert ez a dolgom.
-Miért?
-Mert fontos vagy nekem.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett ❤️*