-Rhea.
-Írd alá.-mondtam ahogy próbáltam minél érzelemmentesen kimondani a szavakat.
-Nem írom. Rhea kérlek beszéljünk...-könyörög szinte Lloyd de én csak a papírt látom magam előtt. Válás. Ennyi ideig élvezhettem az életet Lloyd Hansen feleségeként. De képtelen lennék mellette maradni ahogy arra gondolok az a fattyú a gyermekével terhes.
-Ne nehezítsd meg a dolgom Lloyd.
-Nem fogok elválni tőled. Az a ringyó lehet nem is tőlem terhes és...
-Lefeküdtél vele!
-Az nem egyenlő azzal hogy azonnal terhes is. Hányszor feküdtem le veled is és mégsem vagy terhes.-védekezik.
-Mert mi kibaszottul védekeztünk eddig Lloyd! De vele gondolom ezt elfelejtetted.-vágtam hozzá mire nem reagált.-Velem...mindig annyira figyeltél véletlen be ne csússzon egy gyerek. Egy csepp esélyt se akartál hagyni nekünk hogy véletlen mégis....gyerekünk legyen azelőtt mielőtt valóban elterveztük volna. De vele....vele ez egy pillanatig se merült fel benned mikor lefeküdtél vele?-egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Én...haragudtam rád és...bassza meg Rhea ez a múltban volt. Ha az a poronty az enyém is akkor is úgy gondolom megtudjuk oldani.
-Megoldani? Pontosan mit Lloyd? Apa leszel egy olyan nőtől aki....aki nem is a feleséged. Aki....aki csak egy kaland volt számodra. Mégis....ő tesz téged apává és nem én aki a feleséged!-sírtam, zokogtam. Minden álmom amit Lloyddal képzeltem egy pillanat alatt hullott ezer darabjaira.-Írd alá azt a rohadt papírt és felejtsük el egymást.
-Soha se fogom aláírni azt a papírt. Előbb vágom le a kezeim de nem írom alá.
-Miért? Meddig akarod hogy szenvedjek miattad? Mindennap az eszembe akarod juttatni hogy félredugtál? Mert jelen pillanatban én nem tudok másra gondolni csak arra hogy a nagy szerelem amit elméletileg irántam éreztél egy kibaszott hazugság volt.
-Soha se volt hazugság!
-Valóban? Én nem csaltalak meg.
-Mintha neked nem lett volna az életedbe más férfi. Hisz te is lefeküdtél velem mikor vőlegényed volt. Az nem megcsalás? Mégse ítéltelek el érte.
-Menj a picsába Lloyd.-kaptam fel a táskám és szinte sprintelve mentem az ajtó felé. De hallom a lépteit utánam. A francba, ne kövess.
-Tudod mit Rhea? Szerintem te nem is akartál velem lenni. Te nem is akartad ezt hogy működjön köztünk. Mert te azóta nem tudtál megbocsájtani hogy elengedtelek akkor ott a szüleidnél.
-Ha nem akartalak volna téged...akkor nem mentem volna hozzád. Téged akartalak te rohadék. Téged mert családot akartam veled. Erre....mit ad a sors? Egy olyan nőnek lesz családja veled akit nem is kellene ismerned. Akinek idegennek kellene lennie az életedben.-igyekeztem beszállni a kocsiba de Lloyd elkapta a kezem.
-Ne csináld. Én...bármit megteszek csak oldjuk meg valahogy. Megkérem hogy vetesse el...vagy....
-Ennyire rohadék te sem lehetsz.-nem tudtam elképzelni hogy Lloyd képes lenne erre. Elvetetni egy gyermek életét mert ő volt olyan felelőtlen hogy nem vigyázott. Ez az ő felelőssége. Ezt neki kell rendbe hoznia és pont úgy hogy felneveli tisztességesen azt a gyereket. Engem pedig elfelejt.

☆☆☆

Elvesztettem Rheat. Az én pumpkinom. Fogalmam sincs hogy kerültem ebbe a kibaszott nagy szakadékba de akárhogy próbálok kimászni belőle képtelen vagyok rá. Keresem a lépcsőt vagy egy kötelet amin képes lennék a tetejére felmászni és csak a semmit látom.
Valóban. Egyszer félreléptem. Ez a nő pont akkor volt ott mikor a legmélyebb pillanatomat éltem és én nem voltam elég erős hogy nemet mondjak. De akkor is....miért érzem úgy hogy semmi közöm ehhez a gyerekhez? Miért érzem úgy hogy én nem lehetek az apja? Valami megoldást kell találnom. És vissza kell szereznem Rheat. Mert nélküle semminek sincs értelme.

☆☆☆

A hideg kövön ülök a fürdőszobában. Csak meredek magam elé. Nem tudom hogy az élet miért okoz nekem ennyi fájdalmat. Csak egyszer akartam boldog lenni. És akkor is elveszi a boldogságot tőlem. Összekellene szednem magam de képtelen vagyok rá. Hányinger kerülget ahogy az utóbbi napokra gondolok.
Az agyam megoldást keres. És....hiába próbálok kiskaput keresni ami miatt megbocsájthatnék annak a rohadéknak mégis képtelen vagyok rá.
Egy gyereknek szüksége van a szüleire. Lloydnak igenis vállalnia kell a felelősséget, példát mutatni. A kezem lassan helyezem a hasamra ahogy a könnyek újra és újra megindulnak az arcomon.
-Jajj kicsikém....mi lesz velünk?-a terhességi tesztet néztem magam mellett a földön amin hatalmas betűkkel íródott ki a szó...terhes. Nagyon ritkán feküdtem le Lloyddal úgy hogy nem védekeztünk és...úgy látszik az élet meg is találta a kiskaput. Egyik kezével elvett de a másikkal adott. Adott nekem egy kis életet Lloydból.-Én itt leszek veled kicsikém....én....itt leszek és felnevellek téged. Képes leszek rá egyedül....miattad.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*

Rövidke rész de visszatérésnek szerintem megteszi😂 nem ígérek sűrűn ide részt de igyekszem❤️