-Anya, apa.-sétált a szüleihez Lloyd.
-Fiam.-ölelte az édesanyja Paula magához őt.-Olyan sovány vagy, eszel te rendesen?-mérte végig őt.
-Anya ne kezd.
-Tudod milyen anyád nemde?-veregette meg a fia vállát az apja Leonard.
-Miért is kellett ide elkísérnem benneteket?-vetette fel a kérdést Lloyd.
-Mert ez remek lehetőség hogy a Hansen Industry is növekedjen.
-Nem hiszem hogy figyelmeztetnelek kellene titeket de a Hansen Industry ebben az évben is kiugró eredményt mutatott. Nem éppen az ilyen pici befektetőket akarom a cégemnél látni.
-Lloyd.-szólt rá Leonard.
-Azt mondják Samuel Alvarez is itt lesz.-súgta Paula.
-Az Alvarez vállalat?-lepődött meg Lloyd.-Ők soha se jelennek meg egy rendezvényen se.
-Úgy látszik ez most kivételt képez.-tette hozzá Leonard.-Ne felejts el adományozni a vállalat nevébe. Tudod hogy az egyszerű emberek kedvelik az ilyen dolgokat.
-Tudom. Tudom.-motyogta az orra alatt.-Csodálkoztok hogy utálom az ilyen eseményeket. Semmi se történik.
-Lloyd elég legyen.-morogta Paula.
-Megyek italért. Kértek valamit?-nem érkezett válasz így elindult a pult felé.-Egy whiskyt kérek.-mondta a pultosnak. A termet vizsgálta a szemeivel mikor a fülét elkapta a zongora hangja. Azonnal felé kapta a fejét.

A szemeit nem tudta levenni róla. Miért? Mert a nő volt aki a világot jelentette neki évekkel ezelőtt. Rhea Dawson visszatért? De mégis mikor...? És...? A következő kérdést már nem tudta végigfuttatni magába mert meglátta ahogy a zongora mellé lép egy férfi. Nem is akárki. Samuel Alvarez maga. Rhea arca derűs lesz és széles mosollyal mosolyog rá. Majd Samuel odahajol hozzá és a fülébe súg valamit.
Rhea gyönyörű. Szinte észvesztően néz ki. De mégis miért csak most kellett megtudnia hogy visszatért? Miért nem hallott egy szót se róla? Beszélnie kell vele. Hallania kell a hangját ennyi év után. Két év...ennyi idő telt el amióta Rhea Dawson kilépett az életéből. Vagyis...ő maga lökte ki őt az életéből.
De...ugye nem csak ő az egyetlen aki gondolt Rheare az évek alatt?
Rhea a pulthoz sétált hogy kérjen egy pohár pezsgőt. Ragyogott. A mosoly az arcán képes volt az egész termet beragyogtatni. Lassan kortyolt az édes pezsgőbe mikor a szemei megakadtak Lloydon. Meglepődött ez szemmel látható volt mert a szemei kikerekedtek. A légzése nehézkes lett a mellkasa emelkedését látva. Lloyd egy kisebb hezitálás után lépett oda hozzá.
-Rhea...rég...láttalak.-mondta ahogy a szemeit képtelen volt róla levenni.
-Szia...Lloyd. Nem...nem tudtam hogy itt leszel.-a szemeik szinte azonnal összekapcsolódtak.
-A...szüleim hívtak. Szerintük ez remek esemény az Industry számára.
-Értem.-szorított a poháron.
-Viszont...te mikor jöttél vissza? Nem mondták a szüleid hogy hazaköltöztél.
-Ők is nem rég tudták meg.
-Gondolom boldogok hogy megint a közelükbe vagy.
-Csak...egy kis időre költöztem haza. Az igazat megvallva...-nem tudta befejezni mert Samuel jelent meg az oldalán.
-Itt is vagyok.
-Sam...ő itt Lloyd...Lloyd Hansen.-mutatta be Rhea őt Lloydnak.-Lloyd ő...
-Tudom ki ő.-vágott a szavába.
-A Hansen Industry is részt vesz ilyen eseményeken?-hogy ne ismernék egymást mikor riválisak a cégeik?
-Miért? Te is itt vagy.
-Újságok szerint Lloyd Hansen csak azért jár ilyen eseményekre hogy felszedjen lányokat és nem a cél érdekében. Igaz ez?
-Faszfej.-motyogta az orra alatt Lloyd.-Rhea van kedved meginni velem....?
-Sammal...haza indultunk.-Lloyd ledermedt. Haza indultak? Együtt? Mármint Samuel és Rhea?
-Ti....?-Samuel arcára egy önelégült mosoly ült.
-Rhea a menyasszonyom. Gyönyörű ugye?-Rhea nem tudott mit mondani. Valójában ahogy Lloyd sem. Mit is mondhatott volna a pofon után amit kapott? Rhea...valóban menyasszony? Egy ilyen alak mellett? Ő hozzá kellene tartoznia és nem ehhez a faszfejhez. A gondolatai nyüzsögtek.
-Örültem...hogy láttalak Lloyd. Igazán jól nézel ki. Kicsit sem öregedtél.-mosolygott rá Rhea de ez nem...nem olyan mosoly volt. Kicsit sem.
-Mehetünk bébi?-húzta magához Samul Rheat.
-Igen.-válaszolta ahogy elhagyták a termet. Lloyd képtelen volt levenni a szemeit Rhearől. Valamiért remélte ha Rhea visszatér Párizsból lesz lehetőségük beszélni mégis...úgy látszik az élet kicsit sem az ő oldalán áll. Mégis...nem engedheti. Nem engedheti hogy csak egymás múltjai legyenek. Utánuk futott. Megpillantva Rheat azonnal felé kiabált.
-Rhea! Rhea várj egy percet.-Rhea meglepődött. Látszott az arcán.
-Lloyd te....
-Találkozz velem.
-Hé! Ő a menyasszonyom!-lépett közbe Samuel.
-Te fogd be.-szólt oda Lloyd ahogy szinte a tekintete azonnal visszaterelődött Rheare.-Kérlek. Beszélnem kell veled.
-Rhea...
-Nincs semmi baj Sam. Lloyddal...jó barátok...voltunk. Semmi több. Menj csak haza...majd ha végeztünk hazamegyek taxival rendben?
-Rhea...
-Kérlek Sam...ne aggódj.-Sam ideges lett. Miért is ne lett volna mikor a menyasszonya a riválisával készül beszélgetni. De mégis otthagyta őket.-Te mit művelsz?-kérdezte idegesen Rhea.
-Beszélnem kell veled.
-Lloyd feltűnt mit műveltél a vőle...
-Ő egy faszkalap.-vágott a szavába.-Meg se érdemel.
-Mert te igen? Te megérdemeltél Lloyd Hansen? Szakítottunk! Erre úgy futsz utánam mint egy kiskutya.
-Nem mehetsz hozzá.
-Mi?
-Nem mehetsz hozzá ehhez a faszfejhez.
-Te hülye vagy.-kerülte ki Lloydot de ő elkapta a csuklóját.
-Ne menj hozzá.
-Ne csináld! Tíz perc se telt el hogy újra találkoztunk és máris fel akarod borítani az életem?
-Ha ez azt jelenti hogy nem mész hozzá akkor igen. Készen állok felborítani az életed ahogy én is készen állok hogy te felborítsd az enyémet.
-Ezt nem hiszem el.
-Amúgyis mi ez a bizsu ékszer? Ennél jobbat érdemelsz.
-Lloyd hagyd abba. Mi...mi végeztünk nem emlékszel? Te szakítottál velem!
-Mert egy idióta voltam.
-Oh, időben érő típus vagy.-Lloyd egyetlen lépéssel Rhea előtt állt ahogy a kezeivel közrefogta Rhea arcát.
-Ne menj hozzá.-mondta ahogy a szemeik nem terelődtek el egymásról.-Ne menj hozzá.
-Hagyd abba.-könyörgött Rhea.-Engedj.-akarta elszakítani magát tőle de Lloyd nem engedte.
-Légy a feleségem Rhea....ahelyett hogy ahhoz a pöcshöz mész hozzá...légy az én feleségem.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra❤️*