-Lloyd. Lloyd.-simogatta Lloyd karját Rhea.
-Mi a...?-dünnyögte álmosan Lloyd, ahogy kicsit kinyitva a szemét kukucskált a maga mellett álló lányra.-Már reggel van? Mi a fasz? Mintha átmentek volna rajtam kocsival.-temette a fejét a párnába.
-Még hajnal van.-válaszolta Rhea.
-Akkor miért nem alszol?-kérdezte ahogy újra a lány felé fordította a fejét.
-Nem tudok aludni.-vallotta be.-Én...lehet inkább hazamennék.-Lloydnak kipattant az álom a szeméből ahogy egyenesbe vágta magát.
-Mi van?-kérdezte erősebb hangszínnel.
-Nem tudok elaludni. Folyamatosan kattog az agyam.
-Hozassak másik matracot? Ennyire kényelmetlen az ágy?-hadarta.
-Nem arról van szó...csak...lehet otthon jobb lenne.
-Nem fogsz haza menni Rhea.-ekkor vette észre Rhea hogy Lloyd felső nélkül alszik. Izmos, jól kidolgozott kockás hasa épp reflektorfénybe van.-Hallasz Rhea?
-Hogy?
-Miért nem tudsz aludni? Min agyalsz ennyit?
-Nem akarok...róla beszélni.-nyelt nagyot. Megszámlálhatatlan alkalommal látta így Lloydot de egy ideje mégis más az egész.
-Rhea.
-Aludj tovább, csak szólni akartam hogy...-Lloyd könnyedén rántotta magához be az ágyba. Rhea kezei Lloyd mellkasán pihentek ahogy próbált nem feltünően zavarba jönni hogy teljesen Lloyd Hansenhez simul a teste.
-Megmondtam hogy nem engedlek sehova. Nem?-kérdezte Lloyd szorított az ölelésen.
-De...
-Aludj. Ha rossz álmaid vannak majd elkergetem őket. Figyelek rád, csak aludj.-Rhea lassan rakta le a fejét Lloyd fedetlen mellkasára. Az illata észvesztő volt. A luxus áradt belőle. A chili paprika, narancsvirág, szegfűbors, borostyán. Az orromba szippantva csak remélni tudtam soha se felejtem el ezt az illatot. Hogy a bőröm magába szívja ezt és többé képtelen leszek lemosni magamról.-Ne agyalj.-dünnyögte Lloyd.
-Nem agyalok.-Rhea a nyakláncának medálját figyelte. Még tőle kapta a születésnapjára. A kezei piszkálni kezdték.
-Rhea.-szólt rá Lloyd újra.
-Még mindig hordod.-sokszor nem látszódik az öltözéke alatt. Azt hitte már nem állandó kísérője a megjelenésének.
-Mindig hordom.-javította ki.
-Lloyd...-nem válaszolt de tudta hogy hallgatja és várja mit akar neki mondani.-...ugye nem foglak soha elveszíteni?
-Miért veszítenél el?-kérdezett vissza.
-Nem tudom. Sokszor a barátságok hirtelen véget érnek. Kevesebbet beszélnek egymással, kevesebbet találkoznak és...észre se veszik de már nem egymás életének részesei.
-Miért lenne ez velünk?
-Mert ha megismersz valakit lehet vele fogsz több időt tölteni, vele fogsz majd beszélgetni és...
-Soha se foglak lecserélni. Te vagy a number one nő az életembe.
-Nem anyukád az első?-nézett fel rá.
-Te vagy. Most már pihenj.
-Lloyd...
-Mi van?
-Miért csak alsógatya van rajtad?
-Örülj hogy legalább van. Pucéran szoktam aludni.
-Kár.-jegyezte meg kuncogva.
-Ne őrjíts meg Rhea.
-Eszem ágában sincs. Csak meglepődtem.
-Éjszaka meg ne lepődj ha a lábaid között...
-Fogd be.-tapasztotta be a kezével a száját.-Ne merészelj azzal jönni hogy fel fog állni rám a farkad.
-Te mondtad ki, de így sokkal farokállítóbb.
-Lloyd!-ütötte mellkason. A tekintetük újra találkozott. Elidőztek.-Nem vagy rossz ember. Idióta vagy az tény...de szerethető.
-Miért mondod most ezt?
-Mert az a lány...piszok mázlista lesz melletted.
-És a nőgyógyász? Vele mi a helyzet? Piszok mázlista lesz ha a vaginádra emlékezni fog mindennap végén.
-Rohadék vagy.-nevetett Rhea.-Nálad meg az lesz csoda ha te feltudod idézni hogy is nézett ki este a barátnődé miután végigfut az agyadon a háromszáz nő vaginája akikét már közelről megvizsgáltad.
-Istenem mit meg nem adnék egy képsorozatért.-viccelődött.
-Bolond vagy.
-Nevetsz. Ezt akartam. Most már aludj Pumpkin.
-Lloyd...
-Mi van?-próbálta nyugodtan kérdezni de szíve szerint most azonnal Rhea szájára tapadna hogy legalább csendre bírja.
-Egész éjjel így akarsz aludni?
-Így. Most már maradj csendbe édes.-ezek a becézgetések egyáltalán nem segítettek Rhean. Sőt csak mégjobban összekuszálta a gondolatait.
-Lloyd...
-Édes. Csend.
-De...inkább visszamennék a szobámba.-próbált szabadulni de Lloyd nem engedte.-Lloyd.
-Aludj.-szólt rá.
-De Lloyd...-próbált volna szabadulni de akkor jött az amire nem számított. Lloyd a homlokára nyomott egy puszit. Rhea szemei kikerekedtek ahogy próbálta felfogni mi is történt. Egy pillanat volt mégis...-Ez meg...
-Végre nem találod a szavakat. Aludj most már.-tette vissza a fejét a párnára ahogy behunyta a szemeit. Ez kibaszott édes volt. Rhea látva hogy esélye sincs hogy a szívének kis nyugalmat adjon tette le a fejét Lloyd mellkasára. És észre se vette hogy pár percen belül már mélyen aludt Lloyd karjaiba. Egyikük se tudná a másik szemébe megmondani az érzéseit. Miért? Mert félnek hogy elveszítik egymást. Miközben mindkettőjük szíve őrülten ver a másik közelében. Egy kis apró bátorság kellene hogy boldogok legyenek mégis...egyikük se meri kimondani a szót ami már többször végigfutott az agyukon. Szeretlek.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett ❤️*