🌪🌪🌪

Nem kevés történés zajlott le az elmúlt időszakban; a sors szele igencsak kegyetlenül játszadozott. Hozta a a vad szeleket szélcsend után, a hurrikánt a lágy szellők következtében, s mindkettejükkel rongybaba módjára játszadozott.

Sok dolog megtörtént, s némelyiknek talán nem is szabadott volna, a szelet mégsem lehet irányítani, sorsukat pedig éppen olyan erőteljesen, olyan akaratosan irányította.

S ebbe mind a ketten belezavarodtak; nem tudták, mi a helyes és mi nem; hol a határ és hol lehet átkelni; hogyan lehet szabadulni.

Mert bármennyire is menekülni akartak, hurrikán fogta őket vissza - szívük hurrikánja.

S mekkora kár, hogy nem jöttek rá arra, hogy amíg Felix szíve Changbin tulajdonában áll, az idősebb ketyegőjét pedig édes szeplők rabolták el - nem tudták beismerni, mi az, amit mind a ketten éreznek.

És most, mikor már túl késő, minden ugyanaz ‐ egyedül maradtak.

Ide sodorta őket a sors szele, s mindketten beismerték, hogy a széllel nem érdemes küzdeni; csak hagyni kell, hogy messzire sodorjon, hátha legközelebb egy jobb jövőben, jobb helyen, jobb időben, jobb lehetőségekkel köthetnek ki - együtt, ha a sors ezt rendelte el.

🌪Vége🌪