-De...mégis hogyan lettél ilyen fiatalon tábornok?Miért nem tudtuk eddig?
-7 éves koromban költöztünk el Spanyolból.A családom egy ideig Oroszországban élt,magánügyekből kifolyólag. Kb. 9 éves koromban költöztünk Japánba.Ott a testvéreim példáját követve 12 éves koromban elkezdtem egy katonaiskolát.5 évet jártam oda,majd visszajöttem Spanyolba,és csatlakoztam a katonasághoz.Az 5 évnek köszönhetően egyből magasabb pozícióban kezdtem, ez tartott úgy 2 évig...majd egy sikeres küldetés után lettem tábornok.Azt hiszem kb. ennyi volt.
-Na de...várjunk...-Reiji arcán zavartság látszott-Ehhez legalább 19 ÉVESNEK KELL LENNED!-mi...hát ez nem lehet igaz!Hogy szólhattam így el magam?!
-Pffffff-Gekido visszafojtott nevetése tört utat a pillanatnyi csendben-Hát...Yuika ezt benézted!-tovább röhögött,már a hasát fogta-Mondtam,hogy nem kéne bekamuznod!
-GEKIDO!Moderáld már magad!-Candy csörtetett be a terembe,és valamiért iszonyat idegesnek tűnt.Odasietett Gekidohoz,és valamit a fülébe súgott.Az arcára fagyott a mosoly.

-Csak szivatsz ugye?!
-Nem. Komolyan mondom.
-Hát ez nem igaz... Nocsássatok meg, de most el kell mennem. Folytassátok csak, Candynél vannak a kulcsok! -azzal kisietett a teremből. Talán ha gyorsan témát váltok...
-Mi történt?
-Aggasztó eredményeket produkált Veena a rutin-ellenőrzésen. Odalent nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, ezért hívták.
-Mi az, hogy ,,lent"?
-A pincében. Alattunk van egy egész kutató-laboratórium.
-MI?! -már megint csak megrökönyödött arcok-És mégis mit kutat?
-Hát... Legfőképp gén-manipulációval... -bár ezt nem biztos, hogy el szabadna mondanom... Kellett neki ajtókat nyitogatnia! -Veena pedig egy tesztalany. Eddig nála értek el a legtöbbet.
-És az előbbi dolog... -hát mégsem úszom meg.
-Huh... Nem akartam elmondani, csak ha nagyon muszáj, de ha már így kiderült... Kérlek engedjétek meg, hogy bemutatkoztak! A nevem Yui Koumori Hiboku de Perdido, 19 éves vagyok, az itteni katonaságnál vagyok tábornok, ezen belül koordinátor, és stratéga. Huh... Valahogy könnyebb lett a lelkiismeretem!
-És ezt csak így mondod?! Becsaptál minket!
-Tudom, és sajnálom, de... Volt rá okom!
-Mégis mi?!
-Magánügy...-próbáltam olyan kicsire összehúzni magamat, amennyire csak lehetett. De aztán feltűnt valami... Nincs is itt mindenki!
-Azusa... Hol vam Azusa?!
-Ne próbáld elterelni a figyelmet!
-Nem, nem... Jogosan aggodalmaskodik! -Candy ellépett az ajtó mellől, ahol eddig álldogált.
-Teddy... Ugye te is láttad, ahogy az előbb bement egy terembe... Talán untattuk?
-Itt vagyok... De...Ez ki? -Azusa bukkant fel Candy mögött, egy papírdarabbal a kezében.
-Kicsoda?-felém tartotta a papírdarabot, amit csak most láttam meg, hogy egy fekete-fehér fénykép. A képen egy fiatal, szörnyen jóképű férfi volt, kimonóba öltözve, az oldalán egy gyönyörű lány állt... aki kísértetiesen hasonlított Gekidora, csak... Mégis más volt. Hogy fiatalabb, vagy csak boldogabb volt, azt nem tudtam volna megmondani. A háttér egyértelműen Japán volt. Mégis a legszembetűnőbb a mindkettejük boldog mosolya volt. Végülis ha jobban megnézem, ez nem lehet Gekido.
-Hmm... Fogalmam sincs. Candy?
-Nem tudom, sosem láttam még. Hol találtad a fotót?
-A mellettünk levő teremben. Nyitva volt. Rengeteg ijesztő kép van ott. Ez a sarokban volt elrejtve.
-Akkor folytassuk ott a nézelődést! Később majd megkérdezzük Gekidot.-Candy vezetésével mindenki elindult a szomszédos terembe, kivéve Reiji-t.
-Te nem jössz Reiji-san?
-Nem köszönöm. Elég volt egyszer.
-Ez az a terem, amiről Gekido beszélt?
-Igen... Nem mennék vissza, ha nem muszáj.
-Ahogy akarod. -én is csatlakoztam a többiekhez.

Ebben a teremben sötétebb volt mint az előzőben. A képeket csak nehezen lehetett kivenni. De amint a szemem hozzászokott a sötéthez, azzal a mozdulattal fordultam ki a teremből. Tele volt Gekido ,,rosszabb" korszakából való képekkel és festményekkel. Egyszer voltam bent, elég volt.

Tervezem lecserélni a borítót! Ha gondoljátok küldhettek nekem privátban! Írok ki, mielőtt lecserélném! Jó éjt!

2017.11.04.