Yui

Tegnap már nem láttam Gekidot.Jobbnak is láttam így.Mégis mit mondhattam volna?Kösz,hogy lemészároltál egy tucat embert?Egek...kezdek úgy gondolkozni,mint mindenki más...

Már mindenki itt van az ebédlőben,hogy reggelizzünk.De negyed óra elteltével sem volt itt.Pedig Candy tegnap este hazajött,és nem vall rá,hogy késni hagyja Gekidot.Mondjuk...amikor tegnap hazajött,2 órán keresztül üvöltött vele az irodában.

Az ajtó nyitódott,és a személyzet egy tagja lépett be rajta.

-A kisasszony azt üzeni ma egyáltalán ne számítsanak rá.És az elkövetkezendő pár napban se.Nyugodtan kezdjék meg a reggelit.-azzal sarkon fordult,és kiment.Ne számítsunk rá?Ennek vajon köze van a tegnapi naphoz?

A reggeli így teljesen eseménytelenül telt.Úgy gondoltam mégis megnézem mi van vele.Ha már ott vagyok megkérdezem mit akart mutatni tegnap.Az ajtaja elé érve kopogásra emeltem a kezem.

-Teljesen felesleges-mikor került ide Candy?-senkivel sem hajlandó beszélni.

-Ennek köze van ahhoz,hogy tegnap leszidtad?
-Részben...
-Mi történt?-Candy  egészen a kezdetektől Gekido mellett volt.Jóformán ők neveltek fel engem.
-Valami olyat mondtam,amit nem kellett volna.Hirtelen felindulásból...

-Mit?
-Az nem lényeg...csak nagyon megsértődött rá.Azóta nem jött ki.Nem beszél senkivel.És nem hajlandó bármilyen ételt vagy italt magához venni.
-Tehát tegnap reggel evett utoljára?

-Pont ez az ami aggaszt.Teljesen kikészíti a testét.Tudod...az utóbbi időben egyre többet betegeskedett.Az alkuval ezt megoldódott,de...tudod hogy ő sem él örökké.Ráadásul az emberi táplálék nem sokáig tart nála.Egy idő után semmit sem fog érni.Gazdára lesz szüksége,de hallani sem akar arról,hogy önszántából hajtson fejet valakinek.Tudod milyen...
-Több száz éve táplálkozott utoljára...,,rendesen".Az összes raktárát felélte ennyi idő alatt.De...miért nem hajlandó rá?-kezdtem egy kicsit hisztérikus hangot megütni-Ebbe belehal!
-És ez nem minden.Még ő is megbetegedhet.És tegnap több erre utaló jelet is láttam.Mond nem volt...aluszékony?Nem volt hangulatingadozása?-eszembe jutott,hogy tegnap először majdnem lefejelte a tányért,majd úgy kiakadt,amikor ráömlött a kávé.

-Egy kicsit...

-Óh,te jó ég!-elkezdett dörömbölni az ajtón._Gekido!Nyisd ki!Valami fontosról kell beszélnünk.-semmi válasz.

-Bent van egyáltalán?

-Hát persze!Nem láttam kijönni!-most komolyan?Mi van ha nem is jött ki?Egyszerűen meg tudja tenni...ezek a gondolatok kiülhettek az arcomra is. Candy a homlokára csapott.

-Hát persze!De akkor hol van?!
-Mit gondolsz?Gondolom megint lement hozzá.
-Veenához?Miből gondolod?-megrántottama vállam.
-A minap voltam lent nála,és említett,hogy Gekidonak le kéne mennie hozzá valamikor.
-Az régen rossz,ha ő hívja...

-Óh,és mielőtt elfelejteném...a bátyáid holnap érkeznek.

-Hát ez remek...

Gekido

A nyirkos folyosókon haladva,enyhe légszomj tört rám.Nem vagyok formában...A barna ajtóhoz érve meg sem lepődtem,hogy már nyitva volt.Hát persze hogy látta hogy jövök.

-Helló!Mi az az őrült fontos dolog,amiről sürgősen beszélni akartál...Mirai?

-Ülj le!
-Hosszú lesz?Csak mert akkor...-a szék magától mozdult,és hátulról meglökve ültetett le.
-Nyugi!
-Mond hány éves is vagy?-a kérdés meglepett,sosem kérdezte még.Nos,igen.Mirai a főtanácsosom.Mindig jó döntéseket hoz,köszönhetően annak,hogy a jövőbe lát.Olyan boszorkányféle...

-ÖÖÖ...passz.2000 után nem számoltam.Ez volt vagy...pár tízezer éve.

-PONTOSAN mennyi?

-Nemtudom!80 millió év körül!Plusz mínusz néhány száz év...de pontosan mi bajod is van?-már megint az a hülye légszomj!Pedig elméletileg nincs is rá szükségem...

-Óh istenem!Már túl késő...
-Mi va...-hirtelen megfogta a kezem,és képek villantak fel.Az üvegház...Yui és a fiúk...farkasok...vér...az első vérvonal...ünneplés...Yui búcsúzkodik...üres ház...majd sötétebb képek jöttek...az ágyon feküdtem,és a levegőt kapkodtam...láz...üresség...majd síró emberek.Elkerekedtek a szemeim.Ugye nem...

-Meg fogok...halni?

-Sajnálom Gekido...gazda nélkül tudod,hogy nem...érted.

-Hát persze...mennyi idő?

-12 nap...-hát ennyi...12 napom maradt.Ez esetben sietnem kell.Felpattantam a székről,és az ajtó felé igyekeztem.

-Figyelj,Mirai.Meg kell ígérned,hogy senkinek sem szólsz róla semmilyen körülmény között,rendben?-lassan bólintott.-Remek!

-De mégis...mire készülsz?
-Te látsz a jövőbe,neked kéne tudnod.-gyorsan behúztam magam mögött az ajtót.Meg kell sürgetnem kicsit a dolgokat.Már a szobám folyosóján voltam,amikor megláttam Candyt és Yuit közeledni.

-Yui!Épp kerestelek volna.Gyere!-karon ragadtam,és futólépésben húzni kezdtem.De eszembe jutott valami.-Candy!Később még beszélünk!

Már a hátsó kertben voltunk,amikor Yui megszólalt.

-Hova megyünk?
-Megtanítalak használni az erőd...

Yui

Köpni-nyelni nem tudtam,mikor kijelentette,hogy megtanít olyan erőt használni,aminek a létezéséről is megfeledkeztem.

Az üvegházban voltunk.Mindig szerettem itt lenni.Szépen ki volt alakítva,kicsit esőerdő benyomást keltett.

-Nos...szűz vagy még?

-Parancsolsz?!-na neeem!Ezt nem pont vele fogom megbeszélni.
-Szűz.Vagy.Még?-erre most mit lehet mondani?Jó,nyilván egy igent vagy nemet vár,de...

- Ez igazából miért is fontos most?
-Yui...ne légy hülye.Igen,vagy nem?

-Oké,igen az vagyok!Most örülsz?

-Ami azt illeti igen.Ez azt jelenti,hogy még nincs Ádámod.

-Mi?
-Te jó ég!Rakd már össze!Nem akarok annyira erről beszélni!-és akkor megértettem.Az arcom lángba borult.Jobban belegondolva...a Mukamik Ádámok akartak lenni.Akkor ők...?Ha lehet még vörösebb lettem.Gekido meg egyszerűen kiröhögött.

-Te jó ég,ez a fej mindent megér!
-Ne nevess!Ez totál zavarbaejtő...

-Rendben haladjunk,erre nincs időm...úgy értem időnk.Szóval...gyakoroljuk először az átváltozást rendben?Előre szólok rémes tanár vagyok!-amikor látta,hogy csak állok ott,eszébe jutott,hogy elfelejtette elmagyarázni hogyan is kéne.-Óh!Tehát,próbáld meg megkeresni magadban azt,ami motivál.Vagy hogy mit szeretnél tenni az erővel.Lásd magad előtt.Érezd,hogyan nő.Koncentrálj...-úgy tettem ahogy mondta,és akkor...nem történt semmi.

-Igen,látom ez nekünk való feladat lesz...majd visszatérünk rá.Kezdjük inkább az elmélet részével rendben?

-Milyen értelemben?

-Elmesélem miért emlékszel minden életedre...cserébe te visszaadod nekem AZT!

2017.08.06.