Mire a  szobám bepakolásával végeztem,már negyed 3 volt...természetesen reggel.Tegnap jól elment az idő,mire feljöttem,alapból 11 óra körül volt.Miután hüledeztem egy sort,hogy megint új mintát festett a falamra,és még egy sort,amikor megláttam,hogy át is rendezte,végre előszedtem a cuccaimat.Igazából a sok kis mütyür tellett sok időbe...de végeztem.Úgy gondoltam ledőlök egy időre,éppe csak addig,amíg 7-kor nem szólnak,hogy reggeli.

Ekkor kopogtatott a falamon.Hát igen...a szobáink egymás mellett vannak,ez a szokásunk kiskoromból maradt fenn,amikor büntetésben voltam,mindig így szórakoztatott.Akkor még nem tudtam miért van mindig a házban.

-Hé...végeztél?-hangzott a folytott suttogásnak hallatszó kérdés.

-Aham...
-Figyelj...holnap mutatok valami klasszat,oké?

-Mit?

-Majd megtudod...jó éjt!
-Nemár...-hallottam a láncok csörgését ahogy arrébb sétált.Inkább lefeküdtem,mielőtt elkezdek őrült teóriákat gyártani...

A hét órából végül negyed 10 lett,de nem csak én keltem későn,amikor mint a beprogramozott robotok,hullafáradtan Gekidoval egyszerre zöttyentünk le az asztalhoz,hogy reggelizzünk.A többiek persze azonnal megjelentek,és nem maradhatott el Reiji szentbeszéde,hogy nem ilyenkor kéne felkelni stb...Mikor Gekido megkérdezte miért nem ettek nélkülünk,közölte,hogy illetlenség a házigazda nélkül enni.Mert az nem,hogy leteremti,amiért...aludt?
-Egyébként meg...-furcsán kezdte méregetni Gekidot-nem akarsz felöltözni?-erre minden álmosság elhagyta a szemem,és odakaptam a fejem,és csakugyan...Gekido fehérneműben,és rövid selyemköntösben ült az asztalfőn,plusz egy kötés volt a bal oldalán.Úgy tűnik mégis én keltem hamarabb,ha nekem volt időm felöltözni is...

-Gekido!!!

-Mi van?Itthon vagyok...
-De...
-Úgy ülök asztalhoz,ahogy akarok...-szemmel láthatóan túl fáradt volt,hogy vitatkozni kezdjen...vagy felöltözzön.
-Hagyjátok mááár...szerintem senkit sem zavar!-és megérkezett Raito is,egy perverz vigyorral az arcán.Sorra ideértek a többiek is,kivéve Shuu...

-Teddy...szerinted mikor eszünk már?Találtam egy sötét helyet,és mihamarabb vissza szeretnék menni...-morogta Kanato.
-Tőlem ehetünk...-dünnyögte továbbra is alvó állapotban Gekido.Aztán kishíján belefejelt a tányérjába...okéééé.Hirtelen felkapta a fejét,és mint akinek valami szörnyű dolog jutott az eszébe,grimaszolt egyet.

-Mi van?-kezdett megijeszteni.

-Ma Candy szabadnapos...és nekem kell mosogatnom magam után...és kaját rendelnem...
-Igazad van,ez szörnyű.És valószínűleg nem fogja elmosni a kedvenc bögrédet,ha otthagyod...
-De Candy szuperijesztő tud lenni!-erre elhallgatott,és pár pillanat múlva egy ,,zseni vagyok" mosoly jelent meg az arcán.A többiek megjegyzem ezt a döbbenettől rezzenéstelen arccal nézték végig...

Felpattant a helyéről,és a müzliért nyúlt,aztán a tejért.Azt ne mondd,hogy megint azt akarja csinálni...De igen.A szájaba öntött egy csomó müzlit,aztán tejet öntött rá.Elkezdte szuperlassan rágni,majd megunta és lenyelte egyben az egészet.Nem láttam semmit...bárcsak így lenne.Azután még magába döntött vagy egy liter kávét.A többiek valahol a kávés akció-amit természetesen kancsóból ivott-előtt,és a müzlis akció utáni gondolkozási időben egy ,,Ilyet se látni mindennap" vagy épp egy ,,Ez hülye"  felszólalással elkezdtek enni.Miután úgy gondolta megreggelizett az ajtó felé vette az irányt.Elkurjantott egy ,,Jó étvágyat!"-ot,majd amikor kirontott volna az ajtón,és Shuu pont jött volna be,sikeresen beleütközött,és a Shuu kezében tartott forró kávé  egyenesen ráömlött.

Gekido megdermedve állt ott,az érintkezéstől az áramok átcikáztak az egész testén.A kezeit a karjaihoz kapta,majd egy ,,Most már tényleg fel kell öltöznöm" morgással becsapta maga után az ajtót.Shuu pedig a pillanatnyi döbbentség után újra közönyössé vált arccal sétált egy szabad helyre.

-Nem gondolod,hogy elnézést kellet volna kérned?-Reiji hangja csattant az egész teremben-Ő nem olyan,akivel szemtelenkedned kéne!-Shuu csak ránézett,és megrántotta a vállát.-Óh,értem!Szóval ha valamit is tenned kéne,akkor egyszerűen elnézel a probléma mellett?Tudod,találtam itt egy könyvtárat,talán meg kéne néznem,hogy a gerinctelen szónál ott van-e a neved!-megint ingerli.

-Mégis mit vársz tőlem?-nem gondoltam volna,hogy Shuu hozzászól majd a beszélgetéshez.
-Naaaaa!Shuu,ne légy ilyen önző!Így holnap nem lesz ilyen műsorunk mint ma reggel!
-Műsor?-látszott Shuun,hogy fogalma nincs miről beszél Raito,és miért társul hozzá ilyen perverz mosoly.
-Az a nő nem hiszem el hogy tényleg a legrettegettebb személy az egész világon.Teljes mértékben életképtelen,és fegyelmezhetetlen.-Ruki úgy tűnik még mindig nem tudott megbarátkozni  a reggeli emlékeivel.Mindenki Shuura nézett,hogy menjen már és kérjen bocsánatot.Mondjuk én tudtam,hogy hasztalan,ugyanis ha tényleg dühös lett Gekido,akkor hasztalan odamennie és bocsánatot kérni,ráadásul ez annyira nem Shuu műfaja.Sóhajtott,majd eltűnt.

-Jó reggelt nekem!-azzal jobbnak láttam inkább távozni.-Érezzétek otthon magatokat!
-Ha már így megemlítetted!Volna egy kérdésem!-kezdte Yuma.
-Mi lenne az?

-Találtam egy folyosót...minden szoba le van lakatolva rajta.-a mosoly szép lassan lehervadt az arcomról.
-Ráadásul csak úgy bűzlik a bűntől...-folytatta Azusa. Remek,most már nem csak a vért szagolják ki,hanem a bűnt is...abból pedig van bőven ebben a házban.

-Megkérlek titeket,hogy egyikőtök se menjen arra a folyosóra.Ha lehet kerüljétek el jó távolról.

-Miért?Mégis mi van ott?-Kounak meg persze kérdezősködnie kel.
-Igen,kis szukám,mi van ott?Mostmár felkeltette az érdeklődésem.

-Mégis mit rejtegettek ott?-csapott az asztalra Subaru.
-Talán meg kéne néznünk...nem igaz,Teddy?

-Válaszolj ha kérdeznek,Palacsinta!

-Ne menjetek oda!-azzal inkább kijöttem,az utam pedig egyenesen a pincébe vezetett...

~Eközben~

Shuu

Az ajtaja előtt álltam,ami résnyire volt nyitva.Belöktem egy kicsit,így pont megláttam.A haját gumizta össze,amitől a hátát csak a textilpántok takarták.A szemeim tágra nyíltak amint megláttam a testét fedő hegeket.Az egész hátát beborították.Nem úgy tűnt,hogy mostaniak,vagy épp gyorsan gyógyultak.Egyszerűen vonzották a tekintetemet.Késztetést éreztem arra,hogy megérintsem az egyiket.De csak álltam ott,és néztem.Ez nem vall rám.

-Meddig akarsz még ott állni?Ha annyira meg szeretnéd érinteni,állok elébe.-felém fordult,de nem tűnt dühösnek.Közelebb lépkedtem,nem voltam biztos benne,hogy mit miért teszek.Mintha köd ereszkedett volna a fejemre.Kinyújtottam a kezem,és megérintettem az egyiket.Mély vágás lehetett,mivel egy kicsit púposan gyógyult be.

-Hogy szerezted őket?Ezeket is átvállaltad?-egy kicsit megrázkódott a válla a nevetéstől,de csak egy pillanatra.

-Nem.Általában nem csinálok ilyet.
-Akkor most miért?Mert nem akartál alkut?
-Ugyan már.Az jóformán nem is volt alku.

-Akkor mégis miért tetted?-a kezem továbbra is önálló életre kelve rajzolta át a hegeket.

-Mert belehaltál volna kevesebb mint egy órán belül.-a kezem megállt egy pillanatra,de aztán újra belefeledkeztem a hegek alkotta motívumba.

-És?

-Te aztán tényleg minden tekintetben olyan vagy,mint Beatrix!-az anyám nevének említése váratlanul ért.Megfordult,és a seb amit tőlem ,,vett át" a legnagyobb heget alkotta a testén.A bal oldalát fogta körbe.Azonban most,hogy megfordult,más is szemet szúrt.A láncok,amik a megalázását jelképezték,egyszerűen le voltak szaggatva.A mögötte levő sarokba voltak dobva.Követte a tekintetem,és amint feltűnt neki,hogy miért nézem azt a sarkot,az ajkára szomorú mosoly ült ki.

-Mondd...félsz?-nem féltem,de valami mégis fojtogatta a torkom.Nem értem...

-Nem...nem igazán.

-Értem...kíváncsi vagyok ugyanezt fogod-e mondani 20 perc múlva...

-Ezt hogy érted?
-Mindent megtudsz a maga idejében.Viszont én a helyedben szólnék mindenkinek,hogy kerüljék el az ebédlőt...

-De hát-

-És sietnék is a helyedben.-elkezdett öltözködni,ezzel jelezve,hogy ezzel vége a beszélgetésnek.Már épp indultam volna...de ekkor lövés dörrent.
-Látod...mondtam,hogy siess!

Yui

Visszaérve az ebédlőbe,már nem volt ott senki.Már épp indultam volna ki,de valaki hátulról befogta a szám,sikítani próbáltam,de valami hideg fémet nyomott a derekamhoz,feltehetőleg egy pisztolyt.

-Egy.Hangot.Se.-a rémület jeges kígyóként kúszott fel a gerincemen.Ez nem volt ma napirenden.

A hall felé kezdett tuszkolni.Ilyenkor bezzeg senkinek nincs itt dolga!A főlépcső elé érve elrablóm a mennyezetbe lőtt,erre még többen jöttek elő.Mindegyikükön báli álarc volt,ami takarta az arcuk nagy részét.A lépcső tetején megjelentek a fiúk.Még őket is megdöbbentette a látvány.Shuu ért ide utolsóként,de Gekido még mindig nem volt sehol.Pedig miatta jöttek.

-Tehát?Hol az a ringyó?-a pasas közvetlen a fülem mellől üvöltötte,mire muszáj volt arrébb billentenem a fejem.Erre helyzetet váltott,és inkább a halántékomhoz nyomta fegyverét.

-Mégis hogy mered,elvenni Szerénységem tulajdonát?!-a pasas láthatólag meghökkent Ayato megszólalásán,de hamar összeszedte magát.

-10-ig számolok!Ha addigra nem nem lesz itt,lelövöm a lányt.Megértettétek?Aki közelebb jön,azt lelövik az embereim!Viszont...bevallom csalódott vagyok!Azt hittem egy kicsit legalább izgalmas lesz bejutni ide!De mélységesen csalódnom kellett!-erre az emberei felröhögtek.

-Még mindig nincs itt?Legyen hát...Ein...-német?-Zwei...Drei...Vier...Fünf...Sechs...Sieben...Acht...Neun...utolsó esély!-semmi.Ayato idegesen toporgott,de tudta,hogy ha közelebb jönne,az a vesztemet jelentené.

-Zehn!-mint az ostorcsapás,úgy csattant Gekido hangja.Majd minden előjel nélkül nevetni kezdett.Még mindig nem lehetett látni pontosan hol van.A hangja...mindenhonnan jött.

-Buta,buta emberek!Ti tényleg azt hittétek,hogy azok az akadályok arra vannak,hogy ne jussanak be?-csettintés,majd 3 embernek roppant a gerince és a földre hullott.-Elmondok valami nagyon fontosat!Az arra van,hogy én ne jussak ki!

A pisztoly erősebben nyomódott a fejemhez.A férfi,ijedten kapkodta a fejét.Csak úgy,mint a társai...

-Sajnálom kislány,de eljött a vég!-suttogta a fülembe.Gekido jéghideg keze fonódott a pisztolyra.A tekintete teljesen elködösült,fénytelen lett.Úgy nézett a fogvatartómra. Egy pillanatra még én is megijedtem tőle...

-Jól mondod...eljött a vég!-beteg vigyort villantott,majd a fiúkhoz fordult-Megtennétek,hogy elmentek Yuival együtt?Szörnyen feszélyez,ha néznek!-rám nézett azokkal a szemekkel.És...rettegtem tőle.Majd egyszerűen összetörte a pisztolyt.A pasas elengedett,majd hátrálni kezdett a társaival együtt.Bőven túlerőben voltak.A falig hátráltam,majd kilincs után kapálózva rontottam ki a hallból...

Gekido

Yui félt tőlem.Tisztán láttam,hogy rettegett.De nem csak ő.Mindenki.Én is rettegtem magamtól.

A tekintetem a vámpírok felé fordítottam.Már csak Shuu állt ott.Nem fog elmenni.Látni akarta,milyen vagyok,ha már nem én irányítok.Ha ez a vágya...

A bérgyilkosok felé fordultam.Nem bírtam türtőztetni a bennem tomboló dzsinnt.Hisz ez voltam én.Plusz mínusz még néhány faj keresztezése.

Az erő lüktetni kezdett a mellkasomban,majd teljesen átvette az irányítást.Ez még közel sem a teljes erőm volt.Ha mind visszatért volna hozzám,azt valószínűleg nem bírta volna ki a testem.Így szép fokozatosan szállt vissza belém az erő.

A testem elkezdte az átalakulást.Felvettem az eredeti alakom.A piercingek megjelentek,a az ékkövek a részemmé váltak.Már nem volt visszaút.

Az embereket addig mészároltam,míg csak egy maradt.Ez volt kedvenc részem.Részünk...Újból felvettem az emberi formámat.Felé lépkedtem.Megmozdulni sem mert.Jellemző...A rettegés tisztán csillogott a szemében.

-Térdre!-értetlenül nézett rám.

-Nem hallottál még rólam igaz?-hevesen rázta a fejét.

-Akkor legyen elég annyi,hogy mindig hagyok valakit mesélni...kivéve amikor nem.-azonnal megértette,és térdre ereszkedett.Beteg vigyor ült ki az arcomra.

-Remek!Ugye nem érzel késztetést arra,hogy megemlítsd a nevem valahol?-a fejét rázta.

-Nagyon jó!3 perc előnyt kapsz,aztán rád eresztem a kutyákat!Naaaagyon régen ehettek már!-a fiú talpra ugrott,és végig rajtam tartva a szemét futólépésben elindult.Hátat fordítottam neki,és a lépcső felé indultam.A fiú hangja most hallatszott először.

-Mégis mit mondjak?Ki tette ezt?-a hangja vádlón csengett.Visszanéztem rá.
-A Megtébolyult Királynő.Vagy ahogyan a legtöbben ismernek...az Őrjöngő Téboly.Siess!Még másfél perced van.-Elrohant.Én pedig felértem a lépcsőfordulóhoz.Még mindig ott állt.Lássuk,tényleg olyan-e mint az anyja...

-És most...félsz már tőlem?-persze hogy félt.A tekintetéből mégsem ezt lehetett kiolvasni...

2017.08.05.