Amint rám emelte szomorú szemeit,az arcán mosoly terült szét.Még a mosolya is más azóta.És mindez az én hibámból...

-Rég voltál itthon Yui.Főleg barátokkal.-amint kinyitotta a száját mind a 10 vámpír megfeszült mellettem.Ez így nem lesz jó...

-Igen,rég...Nem volt alkalmam meglátogatni...-harsányan felnevetett.Ez még tőlem is gyenge volt...
-Azok a semmirekellő bátyáid is csak akkor jönnek ha kell nekik valami...gyertek bentebb,hadd halljam,mi lehet olyan fontos,hogy a nagy Hiboku ide méltóztatott jönni...-azzal szórakozottam a nappali felé sétált.A láncok hangosan csörögtek a bokáján,csuklóján és nyakán.Tudtam hogy nem bírja ki,hogy el ne  köpje a 2. nevem.

-Hiboku?!-Ayato megrökönyödött képével találtam szembe magam.
-A második nevem...hosszú sztori.-azzal Gekido után indultam.Pár lépés megtétele után sem hallottam,hogy követnének,ezért hátrafordultam.Feszengve álltak,és a helyiséget méregették.

-Nem jöttök?
-Mégis miért bíznánk meg benne?Mi van,ha csapdába vezet?-hát persze...megint a kételkedés.
-Nem fog...már megmondtam.Mindent elmagyarázok odabent,rendben?Egyenlőre legyen elég annyi,hogy ha akarna se tudna megölni titeket.-kételkedve néztek rám...végül megindultak utánam.

A nappaliba beérve az első ami feltűnt,hogy semmit sem változott az elmúlt 4 év alatt.Még a párnák is ugyanolyan sorrendben voltak.Mintha nem is élne itt senki.A szokásos helyemre dobtam le magam,a többiek mily meglepő állva maradtak.

-Nos?-egyszercsak elkezdet nagyon csúnyán köhögni.Talán tüdőgyulladásra tippelnék...előrehaladott állapotban.
-Mond...jól vagy?-ösztönösen akartam megérinteni a vállát.Túl későn kaptam észbe.A láncokon elektromosság cikázott át,ezzel csúnyán megrázva őt.A hirtelen jött fájdalomtól felüvöltött.

-Óh,te jó ég,ne haragudj!-csak intett nehogy még egyszer hozzá kelljen érnem.

-Mindjárt jövök...-ezzel felállt,és kiment.

-Ez mégis mi volt?-Shuu nekem címezte a kérdést,mégis az ajtót nézte,ahol az előbb távozott.
-Ezt akartam elmondani.Már embernek is gyenge...és ez a tüdőgyulladás sem segít sokat rajta.
-Akkor mégis minek vagyunk itt?!-itt már nem bírta ki,persze,hogy belevágott a falba.
-Mert tudom hogyan kaphatja vissza az erejét.Vagyis...tudom hogy adhatom vissza neki.
-Mi az,hogy visszaadhatod neki?!-az ajtó nyitódott,és Gekido jött vissza.

-Úgy,hogy nála van valami,amibe elpecsételték.-a helyére sétált.
-Akkor elmondjátok még ma,hogy minek vagytok itt,vagy csak egymás idejét vesztegetjük?
-Vigyázz a szádra,ha Szerénységemhez beszélsz!-a francba...mégis minek kellett megszólalna?Gekido szemöldöke feljebb emelkedett,ezzel kifejezve,hogy nagyon nem tetszik neki amit hall.

-Mégis ki mondta,hogy hozzád beszélek?-ezt...meglepően nyugodtan kezelte...-Ki mondta,hogy hozzám szólhatsz?Egyenlőre én teszek szívességet nektek,és nem fordítva,szóval nagyon ajánlom,hogy vigyázz mit mondasz!!!-vagy nem...Ayato köpni-nyelni nem tudott a meglepődöttségtől.Nincs hozzászokva,hogy visszaszóljanak neki.Remélem azért kibírja,és nem keveredik felesleges vitába vele...csodálkozom,hogy a többiek még nem kezdték el.
-Utoljára kérdezem.Miért vagytok itt?
-Nos...úgy tűnik,hogy valakik akarnak tőlem valamit,amivel nem rendelkezem...
-Te jó ég!Ugye nem álltál drog cartellnek?
-Mi?Jézusom dehogy!-úgy tűnt megnyugodott,ezért folytattam.
-És annyira nagyon akarják,hogy már két barátom is megsebesítették...-tekintetével az arcomat fürkészte.Éreztem,hogy szinte dörömböl az elmém kapuján.Lehunytam a szemeimet,és kilöktem.
-Hagyd abba!-ennyi maradt meg az erejéből.Engedéllyel bepillantást nyer az emlékeidbe.Régen nem csak emlékeket látott,és engedély sem kellett neki hozzá.
-Hmmm...értem.Szóval az első vérvonal az-a tekintete már Ruki szempárját tartotta fogva.
-Gekido!Hagyd ab...-a tekintete elködösült.-Mi az?
-Semmi...-olyan tekintettel meredt rám,hogy azt hittem felnyársal.
-Tehát...összefoglalva:Az első vérvonal üldöz titeket,mivel Ádámot akarják,akit csak te,Évaként választhatsz magadnak.Ja,és ők vámpírok,akit 11 hónapja isszák véred.MOST AZTÁN MEGNYUGODTAM!Inkább derült volna ki,hogy drog cartell vagy.-sosem hallottam még kiabálni.Most aztán igazán dühös lehet...A hirtelen dühére mind a 10 fiú megfeszült.
-Nyugodj le...

-Mégis hogy  francba nyugodjak le?!Azok a dögök túlélték!Hát nem volt elég felgyújtani az egész kastélyukat?Ha pedig élnek,akkor jó hogy Évát keresik!Ők akarnak az Ádámjaid lenni!Hogy feltámasszák az egész rohadt familyt!
-Hányszor kell még elmondjam nem vagyok Éva!

-Óh,istenem!Hát apád ennyit sem mondott el?!
-Úgy érted a pasi aki felnevelt,de nem az apám?!-itt már én is kiabáltam.A kereszt,amibe Gekido erejét pecsételték,felizott a zsebemben.És bennem is felizzott valami.Valami erős...
-Legalább ezt elmondta?!Remek,egyel kevesebb dolgot kell elmagyaráznom!
-Te tudtad?
-Hát persze,hogy tudtam!Én kértem meg rá,hogy neveljen fel!Az összes testvéreddel együtt!Ha már itt tartunk!Tudjátok egyáltalán milyen nap lesz holnap?-ez kizökkentett a dühömből...egy pillanatra elgondolkoztam...de semmi sem jutott eszembe.
-Hát persze,hogy nem...Holnap lett volna az ülés.-Te jó ég hogy is felejthettem el...

-Gekid...
-Segítek nektek!-csattant fel-De mit kapok cserébe?

-Ideiglenesen visszakapod az erődet...-ez nem lesz neki elég.
-És még?Gondolod,hogy megelégszem ennyivel?Pontosan 87 éve 8 hónapja,és 12 napja vagyok bezárva ide!-Raito elismerően füttyentett...ennyi,kész,vége!Meghalunk!-Akkor pontosan hány éves is vagy?-Gekido tekintete ellazult.Mintha most jutott volna eszébe,hogy társaságunk van.Lassan visszaereszkedett a helyére.-Idősebb,mint az egész családotok együttvéve...pontosan én sem tudom.Annyi biztos,hogy idősebb,mint maga az idő...Mondjátok...hallottatok már egyáltalán rólam?
-Viccelsz?-Yuma most először szólalt meg-Mindenki ismer!Kiirtottad a saját fajodat!-egy pillanatig néma csend nehezedett ránk,majd kirobbant Gekidoból a nevetés.
-Te jó ég,ezt mégis ki mondta?-tovább nevetett,nem bírta abbahagyni-Dehogy irtottam!2 oka is van:-itt teljesen elkomolyodott-az első,hogy nincsenek ,,fajtársaim",a második pedig,hogy nem lett volna okom.
-Akkor soha nem is öltél meg senkit?-Azusa szemében érdeklődést láttam megcsillanni.

-Óh,dehogynem!Több ezreket öltem meg.De ha ez megnyugtat...volt rá okom.-a hangja már inkább szomorú volt.
-Mégis mi?-mintha még Reijit is érdekelte volna egy kicsit.
-Majd egyszer talán elmesélem...szed sztorika,már nem is emlékszem nagyon...-pedig nagyon is emlékezett rá...biztosan nem felejtette el.

-Nos,egy kicsit eltértünk a témától...tehát megkapom AZT?-nem adhatom oda neki...akkor nem lehet őt újból elpecsételni...de ha nem adom oda,akkor pedig nem segít.

-Tudod,hogy nem tehetem...
-Nos,akkor itt végeztünk is!Jó volt látni,örülök hogy megismertelek titeket!-azzal kifelé indult.Mindig is tudta hogyan kell üzletet kötni,úgy,hogy már ne táncolhasson vissza a másik fél...

-Legyen!-azonnal megállt,visszasétált,és várakozóan nézett rám.Kivettem a zsebemből a keresztet,de haboztam.Ha most odaadom nem lesz semmi,ami meggátolja a pusztításban.
-Előtte alkut kötünk!
-Mondd ilyen hülyének nézel?Tudod,hogy nem megyek bele semmilyen alkuba!
-Akarod,vagy nem?Alku nélkül nem kapod meg egyiket sem!-a szeme résnyire szűkült...nem olyan mint szokott lenni.Zavarja valami...
-Mik lennének a feltételek?
-Nem használhatod pusztításra...
-Akkor hogy ölöm meg őket?
-Miért ölnéd meg őket?
-Yui...ne légy már hülye!Mégis hogy máshogy fékezzem meg őket?
-Akkor mégis milyen alkut ajánlasz?
-Mindent visszakapok,cserébe pedig elintézem neked ezt az egészet.Megegyeztünk?-túl egyszerűen megy bele...ha egyszer megígéri az úgy is lesz de...az alku semmi mást nem foglal magába.Végülis,ha újból elkezdené,amit csinált úgyis elkapják...ugye?

-Legyen..de ha-
-Remek!Akkor ha most megbocsátotok...-azzal kikapta a kezemből a keresztet.-CANDYYY!!!-a komornyikja nyitott be.
-Vezesd a vendégeinket a szobájaikba!

-Értettem!

-A füleses srác velem jön.
-Miért?Mire készülsz már megint?-tudtam,hogy túl könnyen ment bele.
-Jaj,ne aggódj már úgy!Innen látom,hogy a srácnak szörnyű fájdalmai vannak.Ellátás kellene neki.-Mindenki Shuura nézett,aki még a szokásosnál is sápadtabb volt.A falnak dőlve állt,és üresen tekintett előre.

-Vagy akarod,hogy inkább megöljem?-felvonta egy szemöldökét-Azért nem gáz...még te sem bízol bennem...édes irónia,nem igaz?-odament Shuuhoz,és csettintett párat.Kinyitotta a szemeit,és ránézett.
-Nem jössz?-szerintem nem is figyelt ránk...
-Hova?-sőt,biztosan nem figyelt...ráadásul Gekido kezdte elveszíteni a türelmét...
-Hova,hova?Mindjárt meghalsz?Innen érzem,hogy az átlagban jéghideg tested olyan hőt sugároz,hogy egy átlagember valószínűleg kimúlna...szóval megyünk,és ellátjuk azt a szar sebet!-azzal minden előzetes figyelmeztetés nélkül karon ragadta,és kivonszolta.

-Ez furcsa...nem az erejét szerzi vissza előbb,hanem meggyógyít valakit...meggyógyít...jaj ne!-mindenki értetlenül nézett rám,de én csak kirontottam a teremből,de már késő volt.

Gekido ott feküdt Shuu előtt,ő pedig csak döbbenten figyelte.Ne,ne,neee!

-Mégis...mi történt?-Kanaton a pánik jelei látszottak-Jaj ne,Teddy!Pedig már annyira vártam,hogy lássam meghalni...és meg merészelt az engedélyem nélkül?!Teddy...

Shuu,most kapott észbe,és gyorsan leguggolt hozzá,megpofozgatta az arcát...semmi.

-Mit csinált?!-most először láttam rajta bármilyen érzelmet.

-Nem gondoltam,hogy csupán azzal,hogy odaadom neki,ekkora ereje lesz...megvan az a ,,képessége",hogy átvállalja mások sérüléseit.Ezzel eltűnik valakiről,és rajta jelenik meg.-lassan odasétáltam,és leguggoltam hozzá.
Az egyik pillanatban mély levegőt vett.Kinyitotta a szemeit,és nevetni kezdett.Mindenki értetlenül figyelte.

-Óh,de hiányzott már a feltámadás érzése...

-Mi baja?-Shuu már megint teljesen döbbent volt.

-Semmi.Örül.
-De...ha úgyis feltámad,akkor miért volt akkora baj,hogy meggyógyította?-először Rukinak esett le...

-Mert így az alku...megsemmisült.

2017.08.01.