Gekido

-É-én...nem is tudom mit mondjak...-kezdett hebegni-habogni Rammel. Megszólalt az ajtó fölé szerelt csengő, szóval mennem kellet.
-Semmit. Csak vicceltem.-bájosan mosolyogva megpaskoltam a karját és odébb álltam. Visszacsusszantam a bokszba,ahol azelőtt ültem.
-Helló,Beatrix. Rég volt.-vetettem be a lehető legmegnyerőbb mosolyomat.
-Te tényleg életben vagy! El sem hiszem!-bámult rám elképedten.
-Azért néhány ember még nem fog legyőzni. Bevallom,kicsit rosszul is esik,hogy mindenki azt hitte tényleg meghaltam.-kezdtem el játszani a megbántottat. Hiába,erről nem lehet leszokni. Mindenkinek más és más arcot mutatni,aztán egyszerre zúdítani a nyakukba a valódi önmagam,a lehető legrosszabb helyzetben. Az az arc,felbecsülhetetlen,amikor rájönnek,hogy senki sem ismert igazán.
-De most nem ezért jöttem...-Beatrix arca egy-kettőre váltott komolyra.
-Már legutóbb is megmondtam,hogy kiszálltam. Nincs több piszkos üzlet.-igen,azt hiszem ez a legmegfelelőbb idő. Ajkaim ravaszkás mosolyra húztam,míg az államat könyöklő tenyerembe fektettem.
-Mondd,Bee,kit akarsz becsapni? Úgy rémlik,azt még éltedben mondtad,én pedig tiszteletben tartottam. De kérlek,ez itt már a Pokol! Ideje leróni a tartozásod,ha tetszik...-hajoltam közelebb-...ha nem. Te is tudod,hogy megjegyzem a tartozásokat,mégha nagyon rég is volt.-És bumm! Itt az az arc! Hát ennél tényleg nincs is jobb!
-Te...azt hittem azt már...-hebegett össze-vissza,majd már haragba borult volna az arca,amikor megremegett az asztal. Pontosabban nem az asztal,hanem a föld. A győztesek mosolyával álltam fel,még egyszer-talán utoljára-végignézve a helyen,majd visszahajoltam Beatrixhez.
-Mindegy mit teszel,vagy mondasz. Amikor én azt akarom,az én oldalamon fogsz küzdeni,nert van nálam valami,ami a tiéd. Vagy mondjam azt,hogy...valakik?-ezzel a végszóval hagytam ott őt,míg a dübörgés egyre csak erősödött. A kocsmáros jajveszékelve vonult hátra,az utcán pedig teljes káosz uralkodott,mindenki próbált biztonságba húzódni. Amint az utolsó koldus is eltűnt,a dübörgés kisebb fölrengéssé nőtt,majd egyszer csak megállt. Kino jelent meg mellettem,bosszús arccal intve a főtér felé. Elhozta,amit kértem. Itt van a Romlás,a dühöngő sereg. Az én seregem. Az első vérvonal...innentől halálra van ítélve,velem együtt.