Előre leszögezem,hogy valószínűleg nem tudom rendesen megformálni Yui személyiségét,ezért lesz egy csavar a történetben,ami egy kicsit megkönnyíti a dolgom,viszont nektek lehet,hogy egy picit megkavarja.Sry...

-Kérlek...kérlek Reiji!Esküszöm,hogy semmivel nem trükközöm!De a probléma túlnőtt rajtunk!Csak hadd hívjam fel őt!Segíteni fog!Megoldja!Mindig megoldja!És akkor nem lesz semmi baj...Épp elegen sérültek már meg miattam...Ő megoldhatja!Kérlek...-már legalább egy órája kérleltem őt...végre együttműködni látszott.Nem bírnám elviselni,ha még valaki megsérülne.Ezért is van rá szükségem...Gekidora.A nővéremre.Nem hazudtam Reijinek,elmondtam neki,hogy nem ember.De nem is vámpír.Sőt...jobban belegondolva nem is tudom pontosan mi is ő.Csak azt tudom,hogy tud segíteni.És fog is.Viszont...nyilván nem ingyen.És azt is tudtam,hogy nagy árat fogok fizetni.

-Mi a  garancia arra,hogy nem hazudsz?Hisz semmi kézzel foghatót  nem mondtál.

-Én sosem hazudok...SOHA...-és ez igaz is volt.Konkrét képtelenség.

Reiji gondterhelten igazgatta a szemüvegét.A teája már rég kihűlt.Ilyet sem láttam még.

-Tudod mi lesz ha becsapsz...igaz?-széles mosoly kúszott az arcomra...talán az ittlétem alatt először.

-Kaphatnék egy telefont?-nem tudtam abbahagyni a mosolygást.De inkább erőt vettem magamon,amikor furcsán kezdett méregetni.Egy szolgáló egy mobilt hozott,én pedig azonnal tárcsáztam.De előtte azért még kivonultam a szobából.Mielőtt meggondolná magát...

-Igen?-az lusta hang hallattán újból elmosolyodtam.
-Helló.Segítség kéne.
-Yui?Mibe keveredtél már megint?
-Majd elmondom.Akkor segítesz?

-Nem.Először mondd el,utána átgondolom.-ez furcsa.Máskor egyből kapva-kapna a lehetőségen,hogy elüthesse valamivel az idejét.

-Ez nem telefon téma.Nem lehetne ott megbesz...

-Oké,átgondoltam benne vagyok.Érted küldök valakit.

-Ami azt illeti,nem csak én...keveredtem bele.

-Hanem?
-Mondjuk úgy 8-10 barátom is?

-8-10?!Mégis mit csináltatok?

-Igazából semmit.A dolgok maguktól történtek.
-Gondolom...akkor értetek küldök egy repülőt.Hol vagy?
-Sakamaki birtok...
-...
-Geki-

-Még ma ott vannak értetek.Ez vicces lesz...-azzal kinyomta.Már érzem,hogy ebből hatalmas baj lesz.

Nos,a nővéremről annyit érdemes tudni,hogy mocskosul gazdag,és olyan veszélyes,hogy a világ hétpecsétes titok alatt tartja a puszta létezését is.Nem mehet ki a házból,nem érhet hozzá senkihez,nem tehet semmit,amivel lefoglalhatná magát.Viszont azt nem tilthatják meg neki,hogy otthonról intézze a vállalatát.

Kopogás,majd Reiji nyit be.

-Nos?Beszéltél vele?

-Igen.Értünk küld egy repülőt.Még ma elindulunk.

-Miért nem ő jön ide?Ez szörnyű illetlenség.

-Megvan rá az oka.Majd meglátod.
-Megyek és szólok a többieknek is,hogy utazunk...pontosan hova is?
-Spanyolországba...
-PARANCSOLSZ?!-te jó ég.a világ megérett a pusztulásra.Sakamaki Reiji illetlen volt!Mi lesz most?-Úgy értem...Spanyolországból származol?
-Igen.Bár az elmúlt 13 évet Japánban töltöttem.Csak 3-4 évente járok haza.
-Értem.Készülődj össze.-azzal eltűnt.

De persze megjelent helyette valaki más.Hát persze,hogy Raito.

-Hmm...szóval Spanyol vagy,kis szukám.-fagyos lehelletét a fülemen és a tarkómon éreztem-Tudod,úgy hallottam a Spanyol nők nagyon tüzesek tudnak lenni.Vajon mennyire?-és már belém is mélyesztette szemfogait.Igazából minél többször történt meg,annál kevésbé fájt.Csupán a megalázottság nem enyhült.Szép lassan körbeölelt a sötétség...mint mindig.

Amikor felébredtem,olyan vakító fények voltak,hogy muszály volt a szemem elé kapnom a kezeimet.

-Máris meghaltam?-nem volt több érthetetlen dünnyögésnél,így majdnem komolyan szívrohamot kaptam,amikor válasz érkezett rá.

-Ne beszélj hülyeségeket,Palcsinta.-szemeim kipattantak,és olyan gyorsan ültem fel,hogy beleszédültem.

-Máris a repülőn vagyunk?-vörös kárpit,arany logó,ami a nővérem vállalatát jelképezte.Ez határozottan az ő stílusa.
-Nemsokára meg is érkezünk-furcsa.Sosem voltam még ilyen sokáig kiütve.

-És most mesélhetnél...mondjuk hogy hová is megyünk.-kérdezte Shuu.Eddig nem is vettem észre,hogy egy sarokfotelban fekszik.a szokásosnál is sápadtabb volt.Mint aki bármelyik pillanatban meghalhat.A sérülése nem akart olyan gyorsan gyógyulni,mint kellene.

-Rendben.A nővéremhez megyünk,ő pedig segít nekünk.

-Mégis hogyan?Egy embernő majd biztosan sokat tehet-szinte már vártam,hogy Subaru a falba csapjon,de úgy tűnik észrevette magát,és csillapodott.Ha képes erre,akkor minek verte már szét a fél házat?
-Ki mondta,hogy ember?-erre már mindenki felkapta a fejét.

-Akkor mégis mi?Vámpír?

-Nem.Fogalmam sincs micsoda ő,de az biztos,hogy vámpír a közelébe sem érhet.A világ elzárva tartja őt.A puszta létezése is államtitok.A neve...Gekido Perdido.-És ennél a szónál megfagyott az amúgy is kellemetlen légkör.

-Ez most valami vicc?Mégis hogy lehetne ő a nővéred?-Kou az asztalra csapott.-Az a nő ezreket mészárolt le fajtájából.
-Nem volt ezer!Pár százat...
-És te ennek tudatában viszel oda minket?

-Nem fog bántani!
-És mi erre a garancia?!Egy szörnyeteg!-Szörnyeteg.Olyan könnyedén ejtette ki ezt a szót.Pedig valakinek ez a szó képezte az életét.Nem ismerik,mégis ítélkeznek felette.Ezt utálom a legjobban a világon.És ettől leszek azonnal dühös.
-NEM SZÖRNYETEG!Már nem tud bántani!Mindent elvettek tőle!A méltóságát!A családját!Az erejét!A szabadságát...már a puszta létezés is nehezére esik!Ezért is kapja vissza tőlem,egy ígéretért cserébe.De ha ezt ő hallaná,nem érdekelné,mi volt az alkuban!Igen,akkor egy szörnyeteg lenne!Mert ezt nem ő irányítja!Régen nem...Nem tudtok semmit,hogy mit miért tett,kiért,és mit áldozott fel érte!

Ezután nem is szóltunk egymáshoz,amit nem is bántam.A gép úgy egy óra múlva landolt.Elindultunk a házhoz.

Óriásként tornyosult fölém a robusztus épület.Csak egy dolgot utáltam ebben a házban.Hiába volt tele ablakokkal,túl szomorú volt.Mintha a ház is őt siratná...

Egyenes hát,felszegett fej,büszke tartás.Minden jó pontra szükségem van,hogy belemenjen egy ilyen alkuba.

Az ajtók kinyíltak,és ott állt.

Szomorúan,láncra verve,bebörtönözve,minden számára fontostól megfosztva...

2017.07.31