Na jó, akkor kezdjük az elejétől.

Hétfő: Természetesen 7 órám volt duplatesivel a végén. Persze nem mehettünk el ebédelni 5. óra után, így éhesen voltam végig, ráadásul előtte angol volt, előtte meg irodalom. Irodalmon próbáltunk a költészet napjára. De mint minden próba, ez is ugyan olyan volt. A fejemet a rákéne hajtanom a "bátyjám" combjára. Nem tudom, hogy lehet a bátyjám, úgy hogy egy nappal fiatalabb nálam, de mindegy is. Zümi előtt kell letérdelnem neki háttal, hogy teljesíthessem a feladatomat. Persze ő ezt ki is használja, és egy bottal baszogatja a seggemet. Nagyon élveztem mondhatom. Persze az osztálytársaimmal aznap se úgy váltam el, hogy mosoly volt az arcomon. Vagy legalábbis az egyikőjüktől nem. Eredetileg úgy volt, hogy átmegyek Katához. Hát ez nem jött össze. Mikor hazaértem kiborultam viszont. Hagytam aznap egy nyomot emiatt a kezemen. Drága jó Botim és konczvikim persze ennek nem örültek. Aznap megígértem, hogy többször nem teszek ilyet.

Én hülye.

Kedd: Talán ez volt a legviccesebb napom. Volt 6 unalmas órám. Bár az egyik nem volt az. Mégpedig a nyelvtan. Eredetileg a Kismatekba lettünk volna a könyvtár helyett, mert olyankor már nem tartanak ott órát, de a próba miatt átmentünk. Egész jól alakult egy darabig, majd amikor Függönnyel mentünk ráfeküdni a bátyjámra volt egy aprócska ki hiba. Norbinak felált, amint hozzáértünk. Persze ezt Zümzüm nem hagyhatta szó nélkül. Emiatt vége is lett az egésznek. Vissza kellett mennünk a Kismatekba. Ott beszéltünk erről a történetről, míg a tanár vissza nem ért. Barátnőmmel ZsfiGraval mentem haza. Elkísértem őt. Megígértette velem amikor elköszöntünk, hogy amikor hazaérek kitisztítom, lefertőtlenítem, leragasztom, majd bekötöm a kezem. Féltett annyira, hogy fotót kérjen róla. Küldtem neki. Edzésen elkezdtük tanulni az EXO-Monster koreoját. Visszafelé Hachival jöttem. A busz végében ültünk, háttal a menetiránynak. Barátnőm ült az ablaknál én meg féloldalasan vele szembe. A 2. megállónál felszállt 4 külföldi. Az egyik nyalogatta a busz üveget, 2 röhögött rajta a 4. meg végig engem bámult. Hachi szólt, hogy engem néz, én odafordultam, ő meg elkapta a tekintetét, de láttam, hogy elvörösödött. Olyan cuki volt, csak kár, hogy nem értenénk egymást.

Szerda: Reggel bekötöttem a kezem. Na hát ezt angolon meg is bántam. Hogy miért? Mert Kuszi megkérdezte miért van bekötve a kezem. Hogy Kék Bálnázom-e. Na hát ez sziven ütött. Persze letagadtam, mert nem igaz. Utána elkezdtek piszkálni, hogy kibeszéltem Függönnyel TachibanaMiyakot. Ez se igaz, de azóta ezzel piszkálnak. Mivel elmaradt a dupla rajzunk, elkísértem Függönyt az Kodály Köröndhöz. Sokat nevettünk egész végig. Ott, amíg vártunk megcsináltam néhány k-pop koreot. Ennek ellenére persze kiborítottak annyira a sulis események, hogy ezennel már 10 db heg legyen a csuklómon. Ismét beszéltem Vikimmel és Botimmal. Kitalálta Boti, hogy mostantól akkor tollal húzak csíkot a kezemre.

Csütörtök: Nem történt túl sok minden. Volt 5 órám, hazajöttem, majd mentem edzésre. Úgy volt, hogy hamarabb megyünk, hogy Hachinak megtanítjuk a 2 Petrával Catch Me If You Can-t. Hát ebből senmi nem lett, mert elkezdett telefonálni. De azért megcsináltunk néhány koreot. Edzésen befejeztük az EXO-Monstert. Mikor hazaértem nem történt már túl sok minden.

Péntek (Ma): Na ez volt a legrosszabb napom. Nem bírtam már, próba után Gál kapott a szekálásomért. Utána elmentem ebédelni. Leültem külön a többiektől, de Nóri úgy döntött, hogy nem hagy egyedül. Amikor mondtam Neki, hogy menjenek vissza a fiúkhoz nem mentek. Kifaggattak. Néhány könnyet elejtettem. Később jöttek a többiek is. Így hát oda gyűlt mindenki. Egy szót se szóltam. Bejeltettem, hogy 'elment az étvágyam', majd elmentem. Bevittem a terembe először az én táskámat, majd zsofizsofiét. Persze, hogy nem bírták ki, hogy ne szóljanak be. Fogtam magam és bementem a mosdóba, majd sírva fakadtam. Pehemre Zsófi is bent volt. Nagy nehezen sikerült befejeznem. Ez volt a napon az első sírásom. Visszamentünk a terembe, majd megtartották a kémiát. Természetesen akkor is baszogattak, de szerencsére olyan környezetben ültem, ahol nem idegeltek. Jó persze ott volt 2 személy akiknek nem örültem, de őket nem említem most meg, mert így is tudják szerintem, hogy róluk van szó, ugyanis utána elhúztam a csíkot és hazajöttem, otthagyva őket. Mikor hazaértem írtam Botinak, hogy mi történt. Plusz Hachinak és Vikinek is írtam. Elbőgtem magam ismét. Másodszorra. Mikor hazajött nevelőanyám kijeltette, hogy holnap nem mehetek a koreai kultúrális fesztiválra. A lehető legméllyebb sebet ejtette rajtam. Mikor elindultam keresztútra ismét elbőgtem magam. Háromszor sírtam. Nem szoktam ilyet tenni.

Kérlek titeket, hogy ne ítéljetek el, amiért hegek vannak a kezemen.

És most jöjjön egy bejelenteni való: így, hogy ennyire kibuktam ezen a héten volt időm gondokozni. Számotokra olyat teszek aminek nem fogtok örülni. Abbahagyom egy időre az írást. Persze, lehet győzködni, de szerintem most az a legjobb amit kitaláltam. Magamba fordulok. Akkor talán békében hagy mindenki. Sajnálom. Hozom a folytatásokat, de nem fogok nagyon jelentkezni.

MrsParkJiMin4ever