Otaku-ként az életem

Unalommal ülök az órán
kicsengetést várom,hogy
hamarabb haza érnék
animéket néznék.

De mégis milyet?
Shoujo,shonen,vagy
inkább mangát olvasak?
Csak csengesenek már ki!

És végre megtörtént,
megszólalt a csengő
gyors paskolás, elköszönés
és menekülés.

Gyorsabban szaladok haza
100 kg-os táskával,mint
tesin a 10 kört táska nélkül.

És amikor haza érek,
babzsák fotelbe beleféskelek
és nagyot kiáltok azvorhon levőknek miszerint:"Este hatig ne zavarjatok"

Csak egy válasz jön a tesómtol
anyámnak célozva:
"Már megint azok a hülye meséit nézi"- cím szóval

Ki rohanok, hogy lecseszem
"Nem mesem!! Anime!!"
kiáltotam neki.
De rám se hederít.

"Még, hogy mese? Ez anime!! És nem hülye!"- kiáltom neki
még egyszer majd elvonolok a szobámba.

Ha kell ki kiabálom
had halja fél világ,
hogy én büszkén kiáltom:
"Otaku vagyok!"

Nem.érdekel semmi sem,
csak az animék nézése,
vagy ezer meg ezer manga olvasása.

Hisz,ha kell szüleimnek,
ha kell a testvéremnek,
ha kell barátaimnak,
akár ismeretlenek az utcán,
kiáltom nekik büszkén,hogy:
"OTAKU VAGYOK"

2018/12/12
Német/Irodalom óra közben
Írta:borosnora