Egy eredményesen záruló próba (Lumine és Venti majdnem egymásnak estek, Kazuha választotta őket szét, miután Lumine pofoncsapta Ventit, mert az istennek sem akarta elénekelni a "Hullócsillagot") után Xiao és Venti szépen elköszönnek Kazuháéktól, majd - mivel időközben besötétedett - Xiao hazakíséri Ventit.

Csendben sétálnak, kézenfogva. Xiao semmi másra nem tud gondolni, csak arra a tegnapi hívásra. Végül Venti megszólal:

— Xiao, én... tényleg sajnálom. — mondja, de nem néz a másik szemébe — Tudom, hogy rosszul esett neked, hogy én...

Venti hangja elcsuklik. Xiao először érzi úgy, hogy Venti talán figyelembe veszi az ő érzéseit is.

— Emlékszel még... Rá? — kérdezi Venti, és most egyenesen Xiao szemébe néz

— Kire?

— Arra a... Barátomra.

— Akinek még a nevét sem tudtad megmondani nekem? — mondja Xiao.

— Igen... Emlékszel, — sóhajt Venti — hogy azt mondtam, már nem beszélünk?

Xiao megérzi a torkában a gombócot. Venti megcsalná? Vagy miért hozta ezt most fel?

— Igen...? — kérdez vissza félve.

— Az az igazság, hogy meghalt.

— Tessék? — engedi el Xiao Venti kezét.

— Meghalt. — áll meg Venti Xiaoval szemben — Autóbalesetben.

— Mi? Hogyan? — bukik ki Xiaoból a kérdés, bár ahogy kimondta, rögtön meg is bánta.

Venti nem válaszol. Xiao át akarja ölelni, meg akarta vígasztalni, ahogy Venti őt megvígasztalta még régen, de egyszerűen mozdulni sem tud.

— És én nem tudom feldolgozni, hogy már nincs... — Venti sírni kezd — H-Hogy meghalt... Mindig azt mondom magamnak, hogy Mondstadtban van és vár... Hogy, hogy már nem beszélünk, mert elköltöztem, és...

Venti nem tudja folytatni. Xiao mellkasába temeti a fejét, zokog, és átöleli őt. Xiao ekkor eszmél fel, és még szorosabban öleli a barátját.

— És, és... Mivel nem tudom feldolgozni, — Venti szaggatottan veszi a levegőt — ezért iszok, és nem tudom abbahagyni, mindig amikor nem vagy mellettem vagy nem beszélünk, akkor én...

— Venti... Venti semmi baj. Gyere. — simogatja meg Xiao Venti arcát — Semmi baj. Tényleg. Nem tehetsz róla.

— De... De olyan rosszul érzem magamat amiatt, ami veled történt, és én még annak ellenére is-

— Venti, hagyd abba. Nem a te hibád.

Ahelyett, hogy olyan ventisen tovább veszekedne vele, az énekes csak bólint, és ismét megöleli.

— Köszönöm, Xiao. — mondja végül.

Xiao úgy dönt, ma este Venti nála alszik. (Ha tehetné, minden este nála aludna.) Alig, hogy felérnek Xiao lakásába, Venti még a cipőjét sem veszi le, hanem rögtön befekszik Xiao ágyába és azon nyomban elalszik. Xiao kiül a konyhába és főz magának egy csésze teát. Nagy benne a kísértés, hogy felhívja, vagy csak ráírjon Luminera, hiszen rajta keresztül ismerte meg Ventit, és tudni akarja, hogy Venti elmondta-e már ezt neki.

De mégsem teszi ezt. Talán tisztességből.