Hullanak, sosem láttam még ennél szebbet..

 Vajon egyszer én is el hullok? 

Netán örökké itt ragyogok... 

Zaj, keserves.

 Fáj, nem érzem e bűnt mi lentről jő!

 Ilyen volt Ő? Netán el tért a többitől? 

Annyi meg válaszolatlan kérdés. 

Mi történik lent? 

Fáj.

 Úgy fáj.. 

Ahogy rám néznek,sírnak?

 A többi csillag is velük sír.. 

Ahogy le hullanak, sírnak. 

Miért? 

Éreznek valamit? 

Valaki azt mondta, fel nézz ránk. Mint példakép, annyi de annyi új szó.. 

Mik ők?

 A többi azt súgja, ember. 

Milyen lehet?

 Képességek? 

Valami egyszer mellém repült, szemi könnyesek voltak. 

Értem akart nyúlni, de nem tudott meg fogni.

 Féltem talán, de kíváncsi voltam. 

Mit akarhatott velem? Hova vitt volna? Netán fent ragadt volna velem? 

A társaim, a barátaim sem tudtak nekem válaszolni. Mindig azt mondják, én más vagyok. Szebben csillagok mint ők, és nem értem őket. Gondolkozom, olyan dolgokon amiken ők nem, de miért? 

Miért vagyok más mint ők? 

El térek tőlük és ez  rossz, de közben még is jó. 

Érteni akarom őket, de nem megy. 

Ők vajon próbálnak meg érteni engem? 

Ezt sem tudom.. 

Valaki válaszoljon! 

Lehet azért vagyok más, mert bele bolondultam a fájdalomba..

Egy nap, más volt mint a többi. 

Ragyogtam, fényes nappal. 

A lenti világ el tér, világos volt. 

A nap pedig mellettem ragyogott. 

Melegség öntött el!

 Meg ismertem őt, és értettem. 

Ő  pedig megértett engem. 

Hiszen nálam is szebben ragyogott.

 Olyan volt mintha magához ölelt volna, nem éreztem még ilyet.

 Aztán újra sötétbe borult minden. 

Megint én ragyogtam a legfényesebben és a legszebben. 

Fura volt, és hideg.

 Egyedül érzem magam. 

Miért? 

Hiszen ezelőtt is ilyen volt. 

Talán az végett hogy új ismertséget szereztem? 

Nem tudom, megint ezek a megválaszolatlan kérdések. 

Pedig már megszámolhatatlan ideje ragyogok itt.

 Oh te szentcsillag, nem tudom mi történik.. 

Ismét hullanak, de mi lesz velük? 

Mi történik?

 Engem.. Ez miért érdekel ennyire? 

Bár tudnám a választ. 

Ők voltak a barátaim és a családom, ha le hullok vajon hiányolni fogom őket? Emlékezni fogok rájuk s az itt töltött időre? Netán az egész egy el múló emlék kép lesz, ami néha néha vissza tér mint egy álom? Túlságosan is ragyogó emlék, rólunk csillagokról.

Az idő telt, talán túl gyorsan.

 Egy éjszaka volt, hullottam mint a többiek.

 Irányt tévesztettem... 

Attól az éjszakától kezdve pedig már semmire sem emlékeztem. 

Nem tudtam hol vagyok, sőt.. Semmire sem emlékeztem, csak egy névre. Azt hiszem a saját nevemre... Nem tudok meg mozdulni, de próbálok.

Míg nem rám talált valaki, a hangja halk volt.

 Talán aggódott is, hiszen rögtön mellém guggolt.

 Nem láttam őt, nem bírtam ki nyitni a szemeim... 

Látni akartam. 

Tudni akartam ki ő, hol vagyok és miért? 

Talán az érdekel a legjobban hogy ki is vagyok én? 

Beszél, próbálok válaszolni, de nem tudok. Valamit éreztem a kezemen, és akkor meg láttam a hang tulajdonosát..