Egy ajándék rész nektek <3 Mert imádlak Titeket, kedves Olvasóim <3  Köszönöm a sok kommentet, szavazatot, javaslatot, ez a jó szokásotok maradjon meg a jövőben is ;). A ti visszajelzéseitek adnak erőt és ötletet a folytatásokhoz. Mindig mosolyra szalad a szám mikor a watt jelez, hogy újabb követőre vagy kommentre tettem szert. 

Ha van ötletetek, javaslatotok akkor ne tartsátok magatokban, szívesen veszem őket.

A randit három nappal későbbre beszélték meg egy viszonylag eldugott helyen lévő pubba. Johnny javasolta a Sinot mert tudta, hogy némi kenőpénzért az alkalmazottak memóriája arra az időre kihagy amíg ő ott tartózkodik. Persze ezt nem osztotta meg Vanessával, hogy miért esett erre a választása.

Meglepetésére Vanessa is egy pubot akart javasolni. Nevettek egymáson mikor egymást próbálták felüllicitálni, hogy miért nem jó első randis helyszínnek a vacsora utána mozi felállás.

-Nem szeretem ezeket, legalábbis nem első alkalomkor. Feszült maga az egész helyzet és ezt szerintem nem jó tetézni azzal, hogy még jobban viselkedni kell mint alaphelyzetben-érvelt Vanessa a véleménye mellett

-Köszönöm, hogy végre valaki kimondta-kacagott Johnny-Marlon még engem tart dilisnek amiért nem hiszek a klasszikus sémákban.

-Neked a szokatlan a klasszikus, mit nem lehet ebben érteni ? A Sino ugye nem egy kiöltözős hely ?-aggodalmaskodott Ness

-De az.

Rövid hatásszünet után Johnny folytatta:

-Nehogy beijedj nekem Tündérke, csak vicceltem. Csak egy sima pub, van csocsó meg billiárd, meg persze finomak az italok és verhetetlenek hamburgerben.

-Most megnyugtattál. Azonban sajna el kell búcsúznom ma estére, holnap dolgozom. Jó éjt Johnny!

Válaszul a férfi egy szelfit küldött ahol álmos arckifejezéssel mosolyog bele a kamerába, majd az ezt követő képen csókot dob a lány fele. Erre Ness már nem reagált semmit, beállította az ébresztőt de sehogy sem tudott elaludni. Folyton csak Johnny és a randi járt a fejében. A gyomrában százával repkedtek a pillangók, ha csak a férfira gondolt már érezte is, hogy elpirul az orcája.

A randi napján már alig bírta türtőztetni magát, péntek lévén már lélekben nem is a munkahelyen volt. Munkaidő után olyan gyorsan sietett haza, mintha ő lenne a Gyalog Kakukk akit a Prérifarkas üldöz, épp csak a hang hiányzott hozzá.

A hazafele vezető út nagyjából egy óra hosszat jelentett, de különösen a mai napon tűnt úgy, mintha örökkévalóság lenne mire hazaér. Az otthon biztonságában és meghittségében már felengedett az izgalom görcse és helyét átvette az örömmámoros készülődés. A gondosan eltervezett szépítkezést egy alapos szőrtelenítéssel, hajmosással és nyugtató fürdővel kezdte. Még a haja száradt addig kiválasztotta a szettet amiben le fogja nyűgözni Johnnyt. Pedig ha tudta volna, hogy már lenyűgözte akkor elég lett volna az a zsák is ami csak lóg a kamrában és nem használja semmire.

Egy egyszerű csinos felsőt választott ki és egy szűk farmert társított hozzá. Mivel nem tudta, hogy mi pontosan a terv az estére ezért lapostalpú lábbelit választott. Haját kivasalta és egy laza kontyba tűzte fel, a sminkelést sem bonyolította túl, csak a szemét hangsúlyozta és egy szájfényt tett fel.

A tükörből egy egészen más Vanessa nézett vissza rá. Csak állt előtte és illegette magát mint egy kislány aki kopogós cipőt kapott a pörgős szoknyájához.

A lány boldog tudatállapotában nem is sejtette, hogy a másik fél mennyire hadakozik magával. Johnny tanácstalanul álldogált a tükör előtt, mint megannyiszor ha tanács kellett egy nagyobb feladat megoldásához. Lazán eldiskurált a tükörképével és önmagát bíztatta, hogy igenis menni fog a randi. Muszáj elmennie, elvégre nem hagyhatja cserben a lányt. Finoman szólva nem is venné ki magát jól a helyzet, ha lemondaná, főleg annak fényében, hogy pont ő volt az aki kardoskodott a randit illetően.

Barátja vívódását Marlon az ágy szélén ülve nézte végig. Szája szegletében egy hamiskás mosoly.

„Én is lehetnék Vanessa helyében."

Nem akart és nem is tudott a lányra haragudni, nem is volt miért, hiszen megegyeztek Johnnyval. A féltékenység gondolatára csak megrázta a fejét, mintha ezzel ki tudná szórni a káros gondolatokat. Barátja tipródását megelégelve felkelt, vállánál fogva maga felé fordította Johnnyt és olyan pofont kevert le neki, hogy halványan meg is látszott.

-Na elég legyen ebből a hisztiből! Mi a franc van veled ? Nem ismerek rád Jo. Egy nyámnyila kislány vagy, nem férfi.

A színész az arcát tapogatva nézett Marlonra, meglepte ez a heves reakció, de nem szólt rá semmit. Tudta jól, hogy nemcsak az ő hezitálása ami kiborította a férfit.

-Üljünk le, beszélni akarok veled-mutatott rá az ágyra Johnny és sóhajtott egyet. Nem szerette ezeket a nehéz beszélgetéseket.

-Marlon-sóhaj- tudom, hogy nemcsak az én totojázásom a problémád. Áruld el kérlek, Vanessa a probléma ?

-Nem-szorította össze száját és elfordult a színésztől

-Tíz éve ismerlek, ne hazudj nekem. Az affér után megmondtam, hogy én nem tudok többet érezni irántad barátságnál. Tudom, hogy ezzel fájdalmat okozok neked, de a hazugság rosszabb lenne.

-Te nem tudod Johnny, hogy milyen várni és reménykedni, hogy egyszer talán te kerülsz ki győztesen.

-Min is mentünk keresztül az elmúlt lassan két évben ? Én egy balhés exre és válásra emlékszem, te mire ? Most itt van mind a kettőnknek a lehetőség, hogy tiszta lappal indítsunk, te Emilyvel én pedig Vanessával. Vagy szeretnéd méltóképpen lezárni a dolgot ?

-Azt meg hogyan?

-Így..

Johnny lassan közeledett Marlonhoz. Beletúrt a férfi gesztenyabarna hajába és egy puha, óvatos csókot lehelt az ajkaira. A rövidke csók után eltávolodott és bíztatóan mosolygott a döbbenten bámuló Marlonra.

A férfi végig simított ajkain és végre őszinte örömből görbült felfele a szája:

-Köszönöm-suttogta-Most pedig össze kell neked hozni egy tökéletes randit, hogy meglegyen a következő Mrs. Depp-gonoszkodott immár csak barátilag csipkelődősen

Fél órával és egy párnacsatával később Johnny készen állt élete egyik legnagyobb szerepére: az igazi Johnny Deppnek kell elbűvölnie Vanessát. A hírnév, pénz és a betanult sémák itt nem érnek semmit, most csak egy adrenalintól pörgő férfi volt.

Ő ért először a pubba, az órája szerint még volt húsz perc a randi kezdetéig. Felült az egyik bárszékre a pult mellé, körmével a kemény fa borítást kopogtatta és idegesen mérte fel a terepet. Ismerős terep, de mégis idegennek érezte magát.

-Egy kis bátorítót Johnny?

A kedvenc csaposa volt most a pultban. Fred már úgy ismerte, mintha ezer éve ismerősök lennének. A férfi már nyújtotta is felé a poharat meg a rumot.

Valahol valami elveszett, mert az első pohárkát még több is követte. Mire feleszmélt már legalább a tizedik kört töltötte Fred. Észre sem vette, hogy a Sino közben megtelt emberekkel akiknek kérdő tekintetét a hátán érezte. Valahol a tizedik kör tájékán érezte, hogy az eddig állott levegő megtelik friss oxigénnel és egy eddiginél erősebb érzés késztette, hogy hátra nézzen.

Mikor beléptem a pubba egy megmagyarázhatatlan, rossz érzés ülepedett le valahol a gyomrom mélyén, pillangóknak nyoma sem volt. Még magamnak sem tudtam megindokolni ezt a balsejtelmet de éreztem, hogy ez az este nem a legjobb irányba indult el.

Körül néztem a helységben, hátha észre veszem Johnnyt, hiszen az időpont szerint már itt kellene lennie neki is.

Johnny a pultnál ült, egy pohárból kortyolgatta az italát. Háttal ült nekem, de mintha csak érezné, hogy figyelem, kihúzta magát és felém fordult.

Tekintete az alkoholtól volt ködös. Még ekkora távolságból is lehetett látni, hogy a kezében lévő pohár nem az első volt. Hanyag mozdulattal leszállt a bárszékről és felém indult. Mozdulatait a vagányság indította, de az alkohol vitte véghez. Járásában semmi megnyerő nem volt, csak a részegek bizonytalansága.

Mire odaért hozzám addigra fellökött két embert és nekiment a billiárdasztalnak. Csoda, hogy egyben maradt ezen a három méternyi távolságon. Annyi szent, hogy a pohara megúszta ezt a kis kalandot.

Már csak centik választottak el minket, de mintha egy egész univerzum lenne. Letette a poharát a pult végébe és meghajolt előttem. Majdnem orra esett, ha nem kapom el akkor hasra vágódik a kétes tisztaságú kocsma padlóján.

-Nem kell támogatni, megy ez egyedül is. Nem vagyok gyerek.

Ott abban a pillanatban Vanessa szembesült azzal a ténnyel, hogy Johnny alkoholfüggősége nem csak mendemonda. A zsigereiben érezte, hogy ha akarná sem tudná a szorult helyzetben hagyni a férfit, de nehéz menet lesz. Egy félreerő boxba támogatta az imbolygó férfit és egy pohár hideg vizet meg egy puha törölközőt kért Fredtől. A rémült férfi végignézte a jelenetet, sokszor látta már részegen Johnnyt, de ennyire ramaty állapotban még sosem.

Vanessa bevizezte a törölközőt és Johnny homlokát, arcát kezdte el vele törölgetni. A férfi kínjában nagyokat nyögött, sokkal rosszabb hatással volt rá a rum, mint máskor.

Vesztükre nemcsak Fred nézte végig a szürreális jelenetet. Egyesek tátott szájjal álmélkodtak még mások telefonjukat előkapva örökítették meg az utókornak és a médiának egy embertársuk ballépését.

-Ha most azonnal nem teszik el a telefonjaikat akkor szegényebben lesznek egy mobillal meg két ép karral. A gyengébbeknek lefordítom: ha nem hagyják abba akkor eltöröm a karjaikat és még csak nem is lesz nekem ebből bajom. Személységi jogok megsértése, csak ennyit mondok.

Vanessa megdöbbent önmaga indulatosságán, de ha akarta volna akkor sem fogta volna vissza magát. Az ordítás, mint a védelmező ösztön, úgy tört fel belőle akár csak egy oroszlánból.

Kifakadását követően két lábra állította Johnnyt, karját átvetette a vállain és elhagyták a pubot. Nem gondolkodott, csak cselekedett. Magához vitte fel a félájult férfit. A hálóba vezette, lefektette az ágyra és az éjszaka további részét követően úgy őrködött mellette, mint egy őrangyal. Ha kellett vizes törölközővel csillapította kínjait, vödröt hozott mikor hánynia kellett, de az est nagy részében csak simogatásával nyugtatta.

Hajnalodott már mikor Johnny abbahagyta az agonizálást, lecsillapodott és hangos horkantások közepette elaludt. Ness végig ott ült mellette ölbe ejtett kézzel.

„Miért?"-csak ez a kérdés járt végig a fejében. Nem ismerte Depp előéletét, csak amennyit a médiából tudott. Nézte az álmában békés férfi arcot és a mély csendtől csak ennyit kérdezett:

-Hol siklott félre minden ? Mi a terve veled a Sorsnak?

Az álom győzött és a férfitől kellő távolságra elhelyezkedve aludt el. Délben kelt fel, akkor is azért mert a férfi mobilja csörögni kezdett. Igyekezett, hogy minél hamarabb elhallgattassa a gonosz kis dögöt, sietős kapkodása csak annyit eredményezett, hogy felvette. Szerencséjére csak Marlon volt a hívó fél:

-Szia, Vanessa vagyok. Johnny most nincs abban az állapotban, hogy beszélni tudjon, még az is csoda, hogy lélegzik.

-Mi történt? Mit művelt már megint?

-Mire odaértem a Sinoba addigra már Johnny tajtrészeg volt, úgy kellett hazatámogatni. Egész éjjel hányt és szerintem be is lázasodott. Most már a nehezén túl van. Idejössz érte?

-Persze, mond a címet.

Vanessa lediktálta a lakcímét és letette a telefont az éjjeliszekrényre. Gondolkodni kezdett. Itt fekszik az ágyában egy mondhatni vadidegen akit csak szóbeszédből ismer, de minden sejtje őérte él, már ismeretségük első percétől fogva.