Pontosan három nappal később már minden készen állt a rendezvényre. Vanessa már napok óta nem is tud aludni az izgalom miatt, folyton csak az járt a fejében, hogy minden tökéletes legyen. Azt pedig csak elhanyagolható tényként tartotta számon, hogy nem mellesleg egy sztár is tiszteletét teszi.

Már az egyetlen barátnője is arra próbálta rábeszélni, hogy kicsit nyisson a világra mert ez nem állapot, hogy csak a munka meg a négy fal közötti lét teszi ki az életének nagy százalékát. Épp ezért a jótékonysági esemény előtt Vanessának a barátnője egy csajos estét szervezett, épp az ebédszünet kellős közepén kapta el a megilletődött tanárnőt, tervéről azonban hamar letett, mikor látta, hogy a nő nincs valami jó színben:

-Te szent ég!-kiáltott fel-Hogy nézel ki?-sikkantott fel halkan Thea

-Köszönöm a lelkesítő beszédedet, én jóindulatú barátnőm-nyögte Vanessa a gőzölgő levese felett

-Ez csak pusztán ténymegállapítás. De tényleg nem vagy ma valami friss jelenség, mi történt?

-Csak ez a projekt, amivel megbízott Emily. Minden időmet elviszi, maximumon akarok teljesíteni és kimerültem.

-Szólj neki, hogy hazamész mert nem vagy jól. Kipihened magad és holnapra minden oké lesz.

-Nem is tudom Thea, hogy mi lenne velem nélküled és a gyakorlatiasságod nélkül-dícsérte barátnőjét Vanessa.

-Ezért tartasz, hogy én legyek az őrangyalod. Nos, kisasszony, ideje indulni.

Emily látta, hogy Vanessa nincs jól, ezért nem is tartotta vissza amikor az haza akart menni. Thea hazakísérte barátnőjét és ágyba parancsolta, mint valami engedetlen gyermeket:

-Most pedig átöltözöl pizsibe, én addig főzök egy teát meg a szükséges gyógyszereket ide készítem.

Amíg Vanessa kényelmesen elhelyezkedett az ágyban addig Thea úgy tevékenykedett az aprócska konyhában, mintha csak otthon lenne. Mire elkészült a tennivalóival addigra Ness már mély álomba merült.

A beteg az éjszaka közepén ébredt fel. A pihenés ellenére az állapota még rosszabb lett. Felhörpintette a teát, bevette a gyógyszert amit Thea hagyott ott neki és zombi léptekkel a zuhany alá botorkált. Láz emésztette a testét, a rá záporozó vízsugarak késekként hasították érzékeny bőrét. Gyorsan letusolt, testét puha hálóingbe burkolta és visszafeküdt aludni.

Reggelre a helyzet valamelyest javult, de épp csak annyira, hogy Vanessa ki tudjon kelni az ágyból:

-És én még azt hittem, hogy ez csak egy múló nátra. Emily megölne, ha pont ma mondanám azt, hogy nem tudok részt venni.

A nő erőt vett magán és ruhásszekrénye elé vánszorgott, hogy az alkalomhoz illően felöltözhessen. Egy egyszerű szürke felsőt vett fel fekete farmerral és színben hozzáillő magassarkúval.

-Hmmm-szemlélte magát a tükörben-Valami még hiányzik.

Oldalra sandított és észre vette a fehér blézerét, ahogy a szék támláján árválkodott.

-Ez az!-felvette és úgy szemlélte tovább az összképet-Valami még mindig nem okés.

Abban a szent pillanatban a hajgumija megadta magát, mintha csak a végszóra várt volna. Vagy az univerzum csak jelet akarna adni a változásra...

Vanessa leengedve hagyta a haját. A tükörből egy másik Vanessa Wortington nézett vissza. Felkapta táskáját és hangos sóhajjal indult neki a napnak. A házból kilépve egy erőtlen kis szellő kavargatta a faleveleket.

„Talán ez a változás szele lesz"-gondolta magában reménykedve

Eközben...

Marlon és Johnny a nagy visszatérésre készülődtek. Míg a színész magabiztosan feszített a tükre előtt addig ügynöke és mindenese úgy rohangált a férfi körül, mint pók a falon. Tisztán látszott, hogy kettejük közül kinek van több önbizalma.

A színészen még csak egy alsónadrág volt és várta, hogy Marlon milyen szettet talál ki neki az alkalomra. Nem volt elég türelmes, vagy csak a sertepertélés idegesítette fel, de egyszer csak gondolt egyet és ő viharzott be a gardrób szobába.

Néhány percnyi feszült toporgás után egy fekete szaggatott farmerral, egy pólóval és egy inggel távozott a lakosztálynak is beillő helységből. A tükör előtt felöltözött, haját párszor végig szántotta kezével és már kész is volt arra, amit már egy éve halogatott: embert kellett faragnia magából és kilépni az árnyékból a fényre.

-Nos?-fordult Marlonhoz-Jó leszek így ? Szerinted elnyerem a tetszésüket ?-aggódott a színész

-Te mikor nem nyerted el bárkinek is a szimpátiáját Johnny? Ami történt megtörtént. Egyébként meg: magam sem álmodhattam volna hozzád illőbb szettet. Most pedig indulás. De várj csak, valami lemaradt.

A férfi egy sálat húzott elő a táskájából és Johnny nyakába kanyarította:

-Így ni, mehetünk-paskolta meg a férfi arcát.

Az eseményen

Vanessa a sietségtől lihegve érkezett meg a kezdés előtt nagyjából tíz perccel. Ha mást nem is, akkor ezt biztos, hogy utálta. Egy adott időpont előtt szinte az utolsó pillanatban beesni.

Első útja azonnal Emily irodájába vezetett. Furcsa volt számára, hogy az ajtó újra csukva van, de most nem volt idő a finomkodásra, kopogás után benyitott. Épp rákezdett volna a mondandójára amikor is észre vette, hogy nincsenek egyedül: két férfi ült egymás mellett a kanapén, Emily pedig velük szemben az izgalomtól kissé kipirulva.

Vanessa észbe kapott amikor tudatosult benne, hogy ki is az a két férfi: maga Johnny Depp, mellette pedig az asszisztense, Marlon Page ült.

-Szia Vanessa, örülök, hogy itt vagy, épp hívni akarlak, hogy merre jársz-a kelleténél kicsit jobban tettetett jókedvvel üdvözölte az igazgató asszony-Uraim, kérem szíves figyelmüket. Köszönöm!

Még bájolgott az asszony egy sort addig Vanessa megnézte magának a vendégeket. A Marlon nevű férfi cseppet sem volt neki szimpatikus. Lerítt róla, hogy egy papucs típusú férfi aki ahhoz van hozzászokva, hogy valaki irányítsa a munkában és a magánéletben egyaránt. Jó emberismerőnek tartotta magát. Már egy szempillantás alatt tudta egy személyről, hogy lesz-e még közös pont az életünkben, avagy nem.

Viszont a másik, az a színész. Na ő nehéz eset lehetett. Nessnek hirtelen kiszáradt a torka, amelyet többször megköszörült. Az irritáló hangra Johnny minduntalan összerezzent és enyhén bosszúsan a lányra nézett.

„Nem tudom mit bámul ez, már beteg sem lehet feltűnés nélkül az ember."-bosszankodott magában Vanessa, nem felejtve el, hogy még nem mérte fel alaposan a férfit

„Igazából nem is rossz party. Jól néz ki, de van benne valami nyers erő. Nem tudom hová tenni. Egyszerre vonz és taszít."

„Egész jó bőr a csaj, talán jó lesz pár éjszakára. Túlságosan nyuszinak tűnik"-a másik félnek sem volt nagyon kedve a jópofizáshoz, de ha már megígérte Johnny akkor be is tartja a szavát, és most itt van, várva a visszatérésre

-Bemutatom Önöknek Vanessa Wortingtont, a „Tegyél jót ma!" projekt megálmodóját. Ness az egyik, ha nem a legjobb kollégám. Hálás vagyok neki, amiért tető alá hozta ezt a rendezvényt. Az ő munkája nélkül ez az intézmény nem tartana itt ahol most van.

„Abban biztos lehetsz Emily, mert ha nem segítek neked akkor neked nem is lenne ekkora ázsiód"-kommentálta magában Vanessa az igazgató nő szirupos szavait

-Az ő ötlete volt, hogy Önt hívjuk meg Mr. Depp. Most nem is zavarok tovább, nekem még dolgom van.

Emily felpattant, hadarva elköszönt a bent lévőktől és egy zsákmányállat gyorsaságával hagyta ott az irodát. Johnny, Marlon és Vanessa úgy méregették egymást, mintha bármikor lehetne arra számítani, hogy egyikük felpattan és rátámad a másikra.

-Üdvözlöm én is Önöket! Ahogy Emily mondta, engem Vanessának hívnak. Évek óta itt dolgozom, és engem kért meg, hogy vezessem le ezt a projektet. Szívügyemnek tartom, hogy lehetőségeink szerint segítséget nyújtsunk annak aki kéri vagy rászorul.

-Csak Johnny-morogta félhangosan Depp

-Parancsol?

-Csak azt kértem, hogy hívjon Johnny-nak. Hagyjuk a felesleges udvariassági köröket.

-Johnny nyughass már-csitította Marlon a színészt

-Oké, akkor Johnny-vonta meg vállát Vanessa-Ma van a projekt megnyitója és én adtam az ötletet Emilynek, hogy téged hívjunk meg. Sokoldalú személyiségnek tartalak és örülök, hogy a köreinkben tudhatunk.

-Gondolom még véletlenül se azért, mert az elmúlt egy évemet lehúzhatom a budin-tette hozzá hangos gondolatait az egyre bosszúsabb Johnny

-Nos, bevallom ez csak másodlagos ok a meghívásban. Mindenféleképpen olyas valakit akartunk meghívni aki képviselt már egy jó ügyet. Legjobb tudomásom szerint volt már ebben részed, amikor rákos gyermekeket látogattál meg egy kórházban.

-Igen Vanessa, jól tudod-enyhült meg a férfi-Imádtam őket. Percek alatt annyi szeretetet kaptam tőlük, hogy még élek nem fogom tudni visszaadni a világnak amit kaptam. A gyermekek, nos ők Isten áldásai, ajándékok.

Ness figyelmét nem kerülte el, hogy Depp tekintete a múltba réved és fájdalmas grimaszba fintorodik az arca. Mikor észrevette, hogy a nő figyeli akkor rendezte arcvonásait és művigyort erőltetett magára.

-És az én szerepem mi lesz ebben a kampányban ?

-Akkor itt az idő arra, hogy kicsit törlessz ebből a kölcsönből. Az igazgató nő megnyitó beszéde után bemutatunk téged a közönségnek, a tanári karnak, a gyerekeknek és az ő szüleiknek. Ha információim nem csalnak akkor te zenélsz is. Ha nem probléma akkor szeretném ha elénekelnél pár számot és végül közös fotó illetve autogramm osztás-kicsit félve adta elő Ness az ötletét, de őszinte meglepetésére Johnny hevesen bólogatott

-Ezek nagyon jó elképzelések, nagyon tetszik az ötlet. Már tudom is mit fogok előadni.

Előbbi rosszkedve úgy lett semmissé, mint ahogy a kámfor illan el.

-Nos?

-Két kedvencem jutott az eszembe: egy Gotthard dal és a Hallelujah.

Az iskola aulájából taps hangzott fel az irodába, ez jelezte, hogy Emily befejezte a beszédet és rátérhetnek azért amiért Johnny is idejött.

Vanessa elöl ment, mögötte Johnny, a sort pedig Marlon zárta. A színész mindvégig a nő formás fenekét figyelte, a levezető utat esze ágában sem volt megfigyelni, fontosabb dolgok kötötték le.

Eddig félvállról vette az egész projektet, de mikor már a színpadon ült, több kíváncsi szempárral körbe véve akkor az egész lelkét átmelengette a gyermekekből áradó szeretet és öröm. Akkor elhatározta magában, hogy a legjobbat kihozza magából, nem okoz csalódást sem a gyerekeknek, sem a felnőtteknek.