A két nő megkövülve nézte a jelenetet. Nem kellettek oda szavak, egyszerűen csak tudták, hogy Marlon Page abban a percben hagyta itt ezt a zord földi világot.

Emily zokogva ült le a padlóra, Vanessa pedig mellette foglalt helyet a hideg kövön. Átölelte a nőt. Nem tudta hogyan segítsen, hogyan enyhíthetne azon a fájdalmon amit egy szerelmes érezhet.
Johnny a kórteremmel szemben állt, lassított felvételként peregtek előtte a percek. Elemi erővel tarolta le a felismerés, hogy egész eddigi élete során kímélve volt, nem kellett közvetlenül asszisztálnia egy ilyen embert próbáló helyzetben, mint egy szeretett személy halála.

A Sors, vagy nevezzük úgy ahogy akarjuk, kegyetlenül és kamatostól benyújtotta a számlát. Egy olyan személyt vett el az élettől aki a szívéhez majdnem olyan közel állt, mintha csak a szerelme lenne.

Végtelennek tűnő percek múlva nyílt az ajtó. A gyenge fuvallat a halál jeges leheletét sodorta felé. Nem kellett ahhoz ránézni a doktorokra, egyszerűen csak tudta.
Mikor huzamosabb ideig együtt létezel valakivel akkor egy idő után már zsigeri szinten érzed a másik lényét. Így volt ezzel Johnny és Marlon.

A merengésből az orvosok hangja szakította ki. Nem hallotta tisztán, mintha buborékban lenne. Ám a buborékot Marlon kardiológusa pukkasztotta ki. A férfi Johnny vállára tette a kezét:
-Sajnálom. Mi mindent megtettünk, de egyszerűen nem volt elég.
Johnny finoman letolta az orvos kezét a válláról. Vigyázott, hogy épp csak ujjbeggyel érjen hozzá, mintha ezzel a Halált is eltolhatná magától.
-Tudom.

Csend ereszkedett a folyosóra. Csak egy kis halk neszezés visszhangzott. A hang Emilyé volt, sírt folyamatosan. Rövid ideig lehettek egymásé. Ebbe a röpke pár hónapba egy egész életnyi szerelmet és élményt zsúfoltak bele. A nő még arra is képes volt, hogy Marlon Johnny iránt érzett szerelmét halványítsa.
Johnny a két nő mellé sétált, először Emilyt majd Vanessát ölelte át. Nem tudott sírni, pedig a könnyek már készültek utat törni maguknak.

A temetésre egy hét múlva került sor. Szűk körű szertartás volt. A papon kívül Marlon édesanyja, Bess vett részt. Mellette ült Emily, Johnny és Vanessa. Bess és Emily egymásba kapaszkodva, halkan sírdogálva hallgatta végig a gyászbeszédet.
Johnny és Ness robot módjára mentek végig az egész folyamaton.

A férfi a látszólagos közömbösségen kívül semmi érzelemnek nem mutatta jelét, kedvese pedig minden lépését úgy figyelte, mintha egy időzített bombára kellene vigyáznia.
Vanessának minden joga megvolt ahhoz, hogy féljen. Nem tudta, hogy milyen hatással lesz ez a veszteség Johnny életére.
A temetés után többször konzultált is emiatt Walens dokival, de ketten együtt se jutottak egy reális megoldáshoz.
-Mindenki másképp gyászol-folytatta a vége hossza nincs témát Frank.
-Igen, tudom. De ez biztos normális, hogy egy könnycseppet sem ejtett a kórház óta?-aggodalmaskodott tovább Ness
-Még a tagadás fázisában van. Meg tudom érteni. Barátok, bizalmasok, munkatársak voltak. Nem egyszerű ez-sóhajtott a doki-Te hogy viseled ezt Vanessa?
-Szétfeszít ez a tétlenség. A hivatalos ügyeket Marlon édesanyjával ketten intéztük. Ez egy kicsit elterelte a figyelmemet. Ezen felül nem tudom , hogy mit kezdjek magammal. Szeretnék segíteni, de meg van kötve a kezem. Ő nem beszél, én nem kérdezek.
-Nem is szabad ebbe belegyalogolni. Ne erőltesd magad rá. Hidd el, ha könnyíteni akar a lelkén akkor valamelyikünket úgyis fel fogja hívni.
-Attól félek Frank, hogy újra elkezd inni vagy drogozni.
-Ness, te mennyire bízol Johnnyban? Azt hittem azért jobban-a döbbenet még így telefonon kívül is tisztán kihallatszott a doki hangjából-Felnőtt, gondolkodni képes férfiről van szó. Képes volt felmérni, hogy amit csinált az rossz.
-Van még valami-bökte ki bátortalanul Vanessa.
-Hogy lehet ezt még fokozni?
-Babát várok, Marlon halála utáni napon adott magáról hírt a kicsi. Aznap sikerült is elmennem orvoshoz. Vert már a pici szíve.
-És ezt csak most mondod? Gratulálok! Johnny tudja már?
-Még nem mondtam el neki. Annyira lefoglalt mindenkit a szervezés meg a temetés körüli elintézendő dolgok, hogy várni akartam vele. Ez egy olyan esemény aminek a bejelentését nem két irat kitöltése közötti időben akarom megejteni.

A temetés óta lassan két hét is eltelt már. Vanessa reggeli rosszullétei már állandósultak. A legtöbb ilyen hányásnál Johnny is hallótávolságon belül volt.
-Ne aggódj Johnny, csak a gyomrom rendetlenkedik-intette le Ness a férfit amikor az már szólt, hogy meg kellene nézetnie magát.
-De ez nem normális dolog. Menj el orvoshoz, ha kell én foglak elvonszolni hozzájuk.
Johnny a fürdőszoba ajtófélfájának dőlve beszélt miközben Ness épp arcot mosott hideg vízzel, hogy kicsit enyhítse a rosszullét utóhatásait.
-Nincs semmi bajom, de gyere inkább a nappaliba. Beszélnünk kell.
Elöl sétált Ness, mögötte pedig kedvese. Még szerencse is ez a felállás, mert így nem láthatta legalább, hogy a férfi másodpercről másodpercre egyre fehérebb lesz. Többféle variáció is lepergett a szeme előtt, de mindegyiknek az volt a vége, hogy így vagy úgy , de Ness nem vesz részt tovább az ő életében.

Leültek a kanapéra. Vanessa megfogta Johnny kezét és a pocakjára tette a tenyerét. A férfi tenyere volt a pocakon, Vanessáé pedig felül.
-Az a helyzet, hogy babát várok. Nagyjából az ideköltözésem környékén foganhatott. Voltam már orvosnál is, eddig minden rendben. Hallottam a szívverését is.
Kellett pár perc mire Johnny megemésztette a hallottakat. Nem mindennap történnek ilyen végletek az ember életében, főleg nem pár héten belül. Egyszerre járta meg a poklot azzal, hogy eltemették legjobb barátját, majd a Mennyországot azzal, hogy apa lesz.
Döbbenten fixírozta hol Vanessa arcát, hogy a hasát.
-Akkor ezért vagy rosszul napok óta?
-Igen. A temetés utáni napon tudtam meg, hogy nem vagyok egyedül a testemben. És most mi legyen?
-Mi lenne Szerelmem?-ölelte át a lányt Johnny-Szülők leszünk Életem. Szeretlek és köszönök neked mindent. Néha úgy érzem nem becsüllek meg eléggé. Pedig meg kellene, nagyon is. Hálás vagyok a Sorsnak, hogy egymás útjába sodort minket. Nélküled most nem lennék itt. Megmentettél. Talán mégis van Isten. Valami vagy valaki nagyon szeret. Szerelmes lettem, újjászülettem, apa leszek.
-Ezt a babyt Marlon küldte nekünk maga helyett, hogy legyen még egy személy aki vigyázzon rád.

Johnny lelkében átszakadt egy gát és minden átmenet nélkül sírni kezdett. Üvöltött, ahogy csak a torkán kifért. Marlon nevének említése egy sor emléket hozott felszínre, feltépve ezzel azt a bizonyos sebet amit az ő elvesztése okozott.
-Ssshh-csitította Vanessa-Minden rendben lesz  itt vagyunk neked ketten.
Fél óra múlva Johnny sírása csitulni látszott. Elnyúlt a kanapén, fejét Vanessa ölében nyugtatta. A lány simogatta a selymes tincseket, szerette babrálni Johnny fürtjeit. Most mind a kettejüknek szüksége van a nyugalomra.