Az indulás napja

Vanessa korán kelt, madárcsicsergésre ébredt. Nem pattant fel azonnal, még nézegette kicsit a plafont. Nem tudott maradéktalanul örülni, benne volt már a kiszakadás miatti rossz érzés.

Johnny az oldalára fordult, arccal a lány felé. Egy nyálcsík hagyott maga után fényes csíkot az arcán. Átfordulás után nagyot horkantott. Az egész nagyon emberi volt.
„Hiszen ő is csak egy ember.”-fogalmazódott meg a gondolat Vanessában

Látszólag Johnnyt nézte, de a gondolatai már máshol jártak. Nem sikerült még teljesen helyre tenni magában, hogy kedvese nem egy átlag ember. Sok lesz az irigye, talán még bántani is fogják azért, mert ő fog állni Johnny oldalán.

Az álom már rég kiment a szeméből. Felkelt hát, hogy összepakolja a csomagjaikat utána pedig reggelit fog készíteni. Marlon a délelőtt folyamán jön értük, hogy visszavigye őket a régi életükbe. Azzal a különbséggel, hogy már egy helyre térnek haza.
„Haza”-ízlelgette a szót Vanessa. Valahogy sosem volt igazán otthona ahova gyomorideg, félelem és rettegés nélkül térhet nyugovóra. Félt, de várta is az új kezdetet. Mert ez neki is az volt. Végre megteremtheti magának azt a kis világot ami az övé.

Gondolataiban és a pakolásban annyira elmerült, hogy észre sem vette ahogy Johnny közeledik felé.
A férfi leült az egyik fotelba és mosolyogva nézte barátnőjét miként tüsténkedik.
-Szívesen elnézném még ahogy sertepertélsz, de most a barátnőmet szeretném-szólalt meg a férfi, ezzel a frászt hozva párjára
-Eszednél vagy Johnny?-rivallt rá Vanessa-Kihordtam miattad lábon egy szívrohamot. Mióta ülsz itt?
-Úgy nagyjából tíz perce. Min gondolkodtál ennyire? Látszott rajtad, hogy teljesen máshol jár az agyad.
-A közös jövőnkön. Van bennem némi kétely.
-Éspedig?-vonta fel a szemöldökét Johnny
-Nekem eddig úgymond ismeretlen fogalom volt az otthon, a család, az őszinte szeretet és az elfogadás. Most veled ez a nyakamba szakadt és félek, hogy nem tudom ezt majd jól kezelni.
-Szerinted bennem nincs meg a félsz?
-De te olyan lazán kezeled ezt Johnny.
-Mert nem akarom még jobban beléd állítani az ideget.

Vanessa letette a ruhákat a kezéből és Johhny ölébe ült. Vállaira hajtotta a fejét, homlokát a férfi nyakának támasztotta.
-Ne félj baby-arcán érezte párja csókját-Minden okés lesz.
Kintről kocsiajtó csapódása, a bejárati ajtó csattanása és hangos kurjongatás törte meg az eszmecserét.
-Halihó galambocskáim! Remélem nem alszotok már. Lassan indulnunk kell. Johnny, jó hírem van!

A zavaró tényező Marlon volt. Bejelentés nélkül rontott rá a szerelmesekre. Arcáról a vidámság sugárzott. Látszott rajta, hogy valami nagyon jó hírt szeretne megosztani a másik kettővel.
-Én is örülök neked Marlon. Mi az a nagyon fontos hír ami miatt hajnalok hajnalán állítottál ide?
-Nem óhajtok reagálni erre a hangnemre Johnny. A hajnalok hajnalán már délelőtt tíz óra. A jó hír meg az, hogy megkerestek egy szerepajánlattal téged.
-Ha ezzel kezdted volna akkor rögtön barátságosabb lennék. Mi az a szerep?

Johnny és Vanessa egy emberként reagáltak. Kíváncsian figyelték Marlont, közben átültek az ágyra.
-Újra Willy Wonkát kellene alakítanod, persze csak ha vállalod. Egy előzményfilmet akar csinálni Tim. Wonka életéről.
Johnny szólni sem bírt, Vanessa nyerte először vissza a lélekjelenlétét.
-Ez csodás hír Marlon! Johnny-fordult szerelme felé-Ez az amire vártál. Kérlek vállald el, megteszed nekem?
A színész most először mosolyodott el a hír hallatán. Talán most kapta azt az esélyt amire vágyott és mégsem húzhatja le a budin a színészi karrierjét.
-Persze, vállalom. De Tim miért nem engem hívott?
-Emlékeztetlek, hogy az ideutazásotok napján kikapcsoltátok a telefonotokat. Összepakoltatok már? Indulhatnánk.

Vanessa a sarokba készített csomagokra mutatott amelyeket most Marlon szó nélkül hordott ki a kocsiba.
-Itt az új esély drágám-gördült le egy könnycsepp Johnny arcán-Szerinted jó lesz?
-Miért ne lenne jó? Wonka karaktere illik hozzád. A furcsa zseni. Szeretem azt a filmet, de csak azt amiben te játszod Wonkát.

Úton voltak haza. Marlon vezetett, Johnny és Vanessa a hátsó ülésen ültek. Beszélgettek, főképp a forgatásokról és Wonka szerepéről.
-És hova vigyelek titeket?-szólt bele a társalgásba Marlon
-Hozzám. Úgy döntöttünk, hogy összeköltözünk-felelt Johnny kimérten.
Marlon szó nélkül hagyta az előbbi mondatot. Kedvelte Vanessát, de ez mindig is tüske marad a lelkében, hogy Johnnyval csak barátok maradtak.

Az új otthon
A lány félve lépte át a küszöböt. Az ajtóban hagyta a csomagjait, mintha csak látogatóba érkezett volna. Még nem fogta fel egészen, hogy a férfinél fog lakni.

Végig sétált a lakáson, eszébe vésve minden egyes centijét. Az egész nem tartott tovább tíz percnél, de már egy egész élet végig pergett a szeme előtt.
A közös életük Johnnyval.
A hálóban végig simította a bútorokat, az ágyneműt. Tetszett Vanessának az érintés. A konyhában megállt a hatalmas ablak előtt és az udvart figyelte. Tetszett neki amit látott. Mosolygott.
Miközben Ness ismerkedett a lakással addig Johnny és Marlon a maradék poggyászt pakolta be a lakásbay majd dolguk végeztével elköszöntek egymástól. A színész a hálóban érte utol kedvesét.
-Tetszik?
-Minden.
Johnny Ness nyakába csókolt, kezei már annak ruhája alatt indultak felfedező útra:
-Van kedved felavatni a lakást? Te vagy az első és az utolsó nő is aki ide betette a lábát. Most már nincs az, hogy az én lakásom, mert ez a mi lakásunk. Jut is eszembe, mikor fogjuk átpakolni a dolgaidat?
-Nem vagy egy kicsit felpörögve Johnny?
-Csak örülök annak, hogy itt vagy-bújt a lányhoz
-Holnap terveztem, kaptam még pár szabadnapot Emilytől. Annyi, hogy holnap be kell mennem pár órára. Neked meg fel kell hívnod Franket.
-Nekem meg három nap múlva kezdődik a munka, de szakítok a dokira időt. Izgulok, pedig nem szokásom. Viszont megnyugtat, hogy te itt vagy.
A nagy lakás és ágy avatásból nem lett semmi. Addig beszélgettek amíg mind a kettejüket elnyomta az álom.

Vanessának és Johnnynak szüksége volt egymásra. Megtalálták a másikban azt ami eddigi életükből hiányzott. A feltétel nélküli elfogadást és szeretetet.