Vanessát leverte a víz...

Épphogy kortyolt a friss levegőből már el is öntötte a melegség, de nemcsak a lelkét, hanem az egész ruháját.

Kislányuk ezt a pillanatot választotta, hogy megmutassa magát szüleinek. A burok megrepedt, a meglepett szülők pedig csak álltak az egyre nagyobb tócsa felett, ami Ness alatt gyülekezett.
Johnny zöldülő fejjel nézte az áttetsző folyadékot:
-Nem kellene bemennünk a kórházba vagy ilyesmi?

Vanessát furcsa nyugodtság szállta meg, nem volt ideges, hiszen várta ezt a napot.
-Kellene?-kérdezte vissza lágy hangon.
-Hát nem ártana.
A rémült apuka közben úgy körözött újdonsült neje körül, mint valami ragadozó madár. Karon fogta és úgy támogatta, mint egy mozgássérültet.
Az ajtóban Ness megálljt parancsolt férjének.
-Állj már le Johnny! Tudok még egyedül járni. Úgy viselkedsz, mintha bármelyik pillanatban csak úgy kipottyanhatna a gyerek. Még órák vannak a végéig. Nyugi, nagy levegő.
-Hogy a picsába lehetsz ilyen nyugodt életem? Jön a gyerek-sípolta már Johnny magas C-ben.

Vanessa csak a szemét forgatta és a teraszon hagyta pánikoló szerelmét. Besétált a nagyterembe és Rose-t kereste. Pár perc keresés után megtalálta a Walens házaspár női tagját.
-Azt hiszem szülni fogok-suttogta az asszony fülébe-Bekísérnél kérlek? Meg ha nem gond, akkor a teraszról össze kellene Franknek szednie Johnnyt, magán kívül van, jobban pánikol, mint én.

Kórház
A két nő úgy érkezett be, mintha csak egy könnyed nyári csevejre toppantak volna be. Az adatfelvételnél és a szoba elfoglalásánál már nem volt őszinte Vanessa mosolya, hiszen megkezdődtek a fájások is.

Amíg a lány lezuhanyzott és kórházi ruhát öltött addig megérkezett a férfi részleg. Mikor kilépett az aprócska fürdőszobából addigra már Johnny az ágyán ült és szinte lerágta a körmeit.
-Amikor kettőtökre nézek nem tudom eldönteni, hogy kinek kellene izgulnia jobban-jegyezte meg Frank mire Johnnytól csak egy grimaszt kapott.
-Hát most nézd meg ezt a nőt-tikkelt Johnny-Mintha nem is szülni jöttünk volna..
-Apropó szülés-szólt közbe az érintett-Óhajtasz e jelen lenni a lányod születésénél?
-Hogy én?-mutatott magára Johnny.
-Nem Johnny, nem te, az édesanyám. Hát persze, hogy te-morogta két fájás között Ness.

A fájások sűrűsödésénél tovább folytatódott a baráti csevej, aminek Vanessa inkább hallgatója volt. A mosoly eltűnt az arcáról, helyette maradtak a fájdalmas rándulások egy-egy összehúzódásnál. Egy fittness labdán ült az ágy mellett támaszkodva.
-Frank szólj a dokinak, most!-kiáltott fel Vanessa alig három óra vajúdás után-Azt hiszem, hogy jön a baba. Tolófájást érzek.

A percek múlása fénysebességre gyorsult fel, csak a szobában jelen lévő emberek változtak és sokasodtak. Betódultak az orvosok, két ápoló és két medikus is, épp csak Rose került egy kicsit háttérbe, pedig eddig ő vett részt legtevékenyebben a kismama támogatásában.
Johnnyt már az ájulás környékezte, de most már ott tartott, hogy ha akarna se mehetne ki. Nem árulta el, csak Frank tudta, hogy irtózik a kórháztól, nem bírja a vért és összefacsarodik a szíve akárhányszor szenvedni látja a szeretteit.

Most azonban más volt, hiszen volt miért szenvedni. Vanessa mögé állt, tartotta a hátát a nyomások alatt, közben puszilgatta kedvese homlokát és bátorító szavakat mormolt. Azt már csak a jó ég tudja, hogy ezek a mondatok önmagának vagy feleségének szóltak-e.

Abban a percben amikor a nőnek a legjobban fájt akkor már tudták mindannyian, hogy a hercegnőjük másodperceken belül velük lesz. A véghajrában az utolsó nyomásnál hallatta először a fájdalom hangját Ness.
Állatiasan üvöltött, teljes erőből markolta férje és barátnője szabad kezeit, majd egy megkönnyebbült nyögést követően visszahanyatlott az ágyra és meghallották azt a hangot, mely szülői fülnek a legkedvesebb: kislányuk felsírt.

Az orvos az édesanya mellkasára tette a babát és betakarta.
-Gratulálok Mr. és Mrs. Depp! Egy egészséges kislány boldog szülei lettek. Hogy fogják hívni a csöppséget?
Ness a kislánya szemébe nézett, édesanya és gyermeke fürkészték egymást:
-A kislány neve Rosalie Marlene Depp lesz.

Amíg beszéltek addig az orvos elvágta az utolsó fizikai köteléket, a köldökzsinórt, és rendbe tette Vanessát. Szerencsére nem volt sok munkája.
-Most két órára magukra hagyom önöket, ünnepeljék meg, hogy egy család lettek.
Az orvos és a szakmai team magára hagyta a Depp és a Walens házaspárt a kis Rosie-val.

Vanessa és Rose csodálva figyelték a babát, addig Frank Johnnyba próbált életet lehelni.
-Ez fantasztikus, apa lettem-motyogta zombi módon maga elé bámulva Johnny, majd sírva fakadt.
Frank és Rose egymásra bólintottak és magukra hagyták az újdonsült szülőket.
Johnny Ness ágya szélére ült, átkarolta feleségét utána pedig a karjaiba vette Rosie-t.
-Szia Kicsilány! Apa vagyok. Örülök, hogy végre találkozhatunk. Anyával együtt már nagyon vártunk. Ígérem, hogy mindent meg fogok tenni érted és szeretni foglak amíg élek. De ha pasizni fogsz meg füvezni akkor ne is lássalak-nevetett a büszke apuka-Anyával mindig ott leszünk neked, bármi is történjék. Egy család vagyunk, ti vagytok a kincseim.

A rögtönzött kis beszéd után visszafektette lányát édesanyja karjaiba.
-Édes szerelmem-bújt a feleségéhez-Köszönök szépen mindent, de főleg azt, hogy vagytok nekem, immáron ketten. Büszke vagyok rád, a szememben egy hős vagy amiért ennyit szenvedtél, hogy világra hozd Rosie-t. Nem tudom elégszer kifejezni a hálámat és a szerelmemet.
Az orvos által megadott idő után visszatért egy ápoló és a szobában lévő kis kádnál megfürdette a babát, utána az édesanyának segített rendbe tenni magát.

Most már teljes lett minden, amit Ness és Johnny kívánt. Egymásra találtak és a nehézségek ellenére is végig kitartottak egymás mellett.