Másnap egy rövid munka miatti "home office" megbeszélésen kívül Vanessának nem volt olyan égetően sürgős dolga. A nap nagy részében tett-vett, a babaszobát rendezgette és rendelt még néhány holmit a születendő csemetéjüknek.

A sok szabadidőnek köszönhetően a lányuk birodalmának a berendezése már kész volt, már csak a ruhákat és egyéb felszerelést kell megvenni, de azt majd a jövendőbeli apukával, hogy ő se maradjon ki a buliból.

Vanessának egyre jobban szokásává vált, hogy beszélgessen a babával. Néha még úgy is tűnt, hogy válaszolt volna a kislány a mozgolódással. Az egyik ilyen beszélgetésnél tette fel a kérdést inkább magának, mint a kicsinek Vanessa, hogy mi lenne ha a Rosalie Marlene Depp nevet kapná. A Marlene tulajdonképpen meglepetés lenne Johnny számára.
-Nem akarok ezzel terhet róni rád Rosie, de édesapádnak volt egy nagyon jó barátja, akit Marlonnak hívtak. Ilyen módon szeretnék rá emlékezni, mert nem hagyott maga után utódot. Mit szólsz pici, rendben van az ötlet?
Válaszul bentről egy jól irányzott, de nem fájdalmas rúgás érkezett.
-Ezt igennek veszem picúr-nevetett a diskurzuson Ness.

Most, hogy már jócskán túl van a félidőn már szinte nem is emlékszik, hogy milyen volt azelőtt. Azelőtt, amíg Johnnyt és az ő világát nem ismerte. Mielőtt még nagyon elkalandozott volna a figyelme a telefonja csippant egyet, üzenete érkezett.
A küldő nem más, mint Adam volt.
Adam: Csá baby, mizu?
Vanessa: Na most mégis mi nyűgöd van? Észrevetted, hogy létezem?
Adam: Olyan negatív vagy baby, nem volt jó az éjszaka?
Vanessa: Mond mit akarsz, miért gyötörsz még mindig?
Adam: Tudod mit? Inkább ne is beszéljünk. Unom, hogy ilyen sótlan és unalmas vagy. Hagyjuk egymást békén. Neked és nekem is megvan a saját életünk és csak bezavarunk a másikéba.

Vanessa az üzenetváltás után azt se tudta, hogy nevessen vagy esetleg sírjon. Néha úgy érezte magát, mintha valami kandi kamerás műsorba tévedt volna akaratán kívül. Volt időszak amikor gyengéd érzelmeket táplált Adam iránt, de ez már a múlt, csak úgy mint a tavalyi nyár.
Tíz évvel ezelőtt még belepusztult volna a lelke egy ilyen lezárásba, de most megkönnyebbült. Adam letiltásával végleg lezárult egy korszak.

Amíg Vanessa a lezárás művészetét gyakorolta addig Johnny a forgatáson munkálkodott. Mióta Evával megvolt az incidens azóta feszültebb a légkör köztük és ez a szerepüknek sem tesz jót. Tekintve, hogy Gomez és Morticia Addams halálosan szerelmesek egymásba. Ám a páros között a feszültség már tapinthatóvá vált.
Egy kárba veszett nap után Johnny még át se öltözött mikor a szobája ajtaján kopogtak. Semmi kedve nem volt további társasághoz, már csak egy forró fürdő lehetősége  és szerelmének hangja tartotta talpon.
Kinyitotta az ajtót és filmbeli partnernője várta.
-Üdv Johnny-csavargatta ujjai között a férfi nyakkendőjét, megfeledkezve magáról-Bejöhetek?
-Azt tudjuk, hogy ha mi egy szobában vagyunk abból jó sosem sülhet ki. Úgyhogy mond csak mit szeretnél-közben ránézett az órára-Két perced van rá.
-Szóval én bocsánatot szeretnék kérni a viselkedésemért, gyerekes volt. Ha nem is barátok lennénk, de egy normális emberi viszony nem ártana, már csak a közös munka kapcsán sem.
-Bocsánatkérés elfogadva, de most lépek. Fáradt vagyok és ma még Vanessával se tudtam beszélni. Készül a lányunk érkezésére és még az esküvőnket is szervezni kellene.

Eva szemöldöke egy pillanat erejéig megrándult, de szó nélkül hagyta Johnny megjegyzéseit. A férfi se csupán emberbaráti szeretetből ismertette bokros teendőit. Ki akarta ugrasztani a nyulat a bokorból, de Evát láthatóan nem csak a jó szándék vezényelte, és ezt egyenlőre fenntartással kezeli.

Végre sikerült visszatérnie a szobába, Eva egy intéssel elköszönt, magára hagyva a férfit. Johnny gyorsan lefürdött, de mire a telefont a kezébe vette addigra már csak egy snassz üzenet várta:

„Hamar lefekszem aludni, fáradt vagyok. Vanessa”

Mikor elolvasta ezt a pár szót akkor tíz körmét végig húzta az arcán, mintha le akarná nyúzni róla a bőrt. Egész nap csak erre várt és már ennyi öröme sem lesz mára. Talán ez az első pillanat amikor Johnny magának is bevallotta, hogy túl nagy fába vágta a fejszéjét.
A Wonka film munkálatai még nem fejeződtek be, az Addams Family az elején jár, emellett még a családi életét is menedzselnie kellene. A nyomasztó gondolatok hatására az álom messziről elkerülte, helyette maradtak a borús gondolatok.

Kiült a teraszára és bámulta a tiszta, csillagos eget. A szíve már hazavágyott, de még hátra van pár nap. Azon már meg sem rökönyödött, hogy mielőtt befejezték volna aznapra a munkát a rendező közölte, hogy sajtós nap lesz hazautazás előtt. A film promójának kapcsán.
Amikor már kezdett fázni akkor abbahagyta az ücsörgést és befeküdt az ágyba. Elalvás előtt még küldött egy üzenetet a friss infókról és a közvetítés időpontjáról Vanessának, de válasz már nem érkezett.

Vanessa nagyon is ébren volt ám nem akart Johnnyval beszélni. Átverve érezte magát, hogy nem jött össze a mai telefonhívás és még csak egy üzenetet sem kapott, hogy ne várja.
„Bezzeg azt meg tudja írni, hogy mikor fog páváskodni.”

Pár nap múlva, a sajtós napon, Vanessa dühének már nyoma sem volt, csak a hormonjai játszottak vele, persze az enyhülésben Johnnynak is jelentősen köze volt.
A lány tűkön ülve várta a tudósítás időpontját. Üdítőt és rágcsát készített be magának a tv elé, de az ételhez nem nyúlt, csak a folyadék fogyott bőszen.
Végre elkezdődött az interjú. Amíg a színészek bevonultak a stúdióba azalatt az idő alatt Rosie vad táncot járt a pocakban. Mozgásai így a félidő táján egyre fájdalmasabbak lettek. Ezt az elhelyezkedésével magyarázta az orvos.
Johnny nevének hallatára sűrű köd ereszkedett Vanessa elméjére, még pislogni is elfelejtett. A párja és Eva egymás mellett ültek, a nő zavarbaejtően közel ült Johnnyhoz, de őt ez láthatóan nem zavarta.
A látottak fényében Vanessánál eluralkodott a kisebbségi érzés. Amíg Evát a legtökéletesebbnek látta addig önmagát csak egy szétfolyt pacának, de ezzel csak ő volt így.

A szemét és fülét újra a képernyőre szegezte. Kimaradhatott pár pillanat, mert a szereplők oldottabb hangulatban voltak, nem feszengtek a riportertől.
Elkerülhetetlen volt, hogy Gomez és Tish karakteréről, a szerelmi szálról is beszéljenek. Ez a vásznon nem könnyű téma, még nehezebb eljátszani az olthatatlan szerelmet. Először Eva, majd Johnny fejtette ki a témáról a véleményét.

A férfi épp azt ecsetelte, hogy neki ez csak munka. Játszott mindenféle karaktert, talán mindegyikben volt az ő személyiségéből is, de a szerelem csak az övé, úgy ahogy a magánélete is.
A riporter elkapta a mézesmadzagot, elengedni pedig eszében sem állt. Rögtön a főszereplők magánélete volt a fő téma. Eva a tőle telhető legnagyobb nyíltsággal válaszolgatott, míg Johnny meglehetősen szűkszavú volt.
-A magánéletem csakis az enyém, nem tartozik a nagyvilágra. Tisztelem annyira a jövendőbeli feleségemet, hogy csak akkor állítom nyilvánosság elé, ha ő is akarja.
-Egyáltalán létezik ez a nő, vagy csak alibi?-kérdezte epésen a kotnyeles riporter.
-Létezik-felelte Eva, mire Johnny döbbenten meredt rá.
Szólni nem volt ideje, mert a bestia egy szempillantás alatt megcsókolta. Kattogtak a fényképezők a stúdióban, villogtak a vakuk. Közben pedig a tv másik oldalán egy szív akart megszakadni. Vanessa szíve.