Sziasztok! Előszóként csak annyit szeretnék mindenkiben tudatosítani, amit már az előző fejezet végén leírtam. Tehát ez a történet egy olyan fiction, ami a könyv cselekményét erősen követi, így kérlek ne legyetek dühösek a vége miatt.

Sirius egy kisfiú lelkesedésével rohant le a konyhába, kezében a gügyögő Pollyval. Kérdőn néztem rá, Sirius pedig vigyorogva ültette le a kislányt a pultra. Felvontam a szemöldököm, a kezemben lévő fakanál - amivel egészen eddig a hús szószát kavargattam - megállt.

- Apa - közölte úgy, mint aki megtette a világ legnagyobb felfedezését.

- Mi van?! - néztem rá értetlenül, majd Pollyhoz hajoltam. Fekete tincsei úgy tekeregtek, mint az enyémek. Talán ez az egy dolog volt, amiben nem az apjára ütött. Polly kinyújtotta pufi kis karját és meghúzta a hajamat. Felnevettem és egy puszit nyomtam a feje búbjára. - Apa megkergült – kuncogtam, Polly pedig erős koncentrálásba kezdett. - Sirius, a fényképezőgépet! Teljesen olyan fejet vág, mint te, amikor koncentrálsz!

Sirius nyelvet öltött rám, de azért ellőtt egy képet. A gép kattanása megzavarhatta Pollyt, aki a vicces fejet elhanyagolva jókedvű gagyogásba kezdett.

- Ba - közölte nagy lelkesen és a fazékra mutatott.

- Az egy fazék, törpe - nevetett Sirius. - Mondd ki! - nézett könyörögve rá. - Olyan ügyes voltál az előbb!

Polly az apjára emelte a szemeit, és meghúzta az ő haját is.

- Ezt tőled örökölte - szúrta oda nekem. Ártatlanul mosolyogtam, majd én is meghúztam Sirius egyik tincsét, mire Polly édesen felkacagott. - Terrorizáltok folyamatosan! - sértődött meg és öltött rám nyelvet.

- Apa - közölte Polly vidáman. A szemeim kikerekedtek, Sirius arcán pedig ragyogó mosoly terült szét.

- De ügyes vagy, hercegnő! - kaptam fel a kislányt. - Igen, te vagy a legügyesebb - gügyögtem neki. Sirius hátulról átkarolt és együttes erővel kezdtünk el gagyogni a kicsinek.

- Magasságos Merlin! - meredt ránk James úgy, mintha épp most kapott volna sokkot. - Hat hét múlva mi is így fogunk viselkedni? Ez meglehetősen kiábrándító - csóválta a fejét.

- Hidd, el Ágas, elég jó buli ez! - nevetett Sirius. - Ugye, törpe? - nyújtotta oda Pollynak az ujját.

- Apa - közölte a nagyvilággal és elégedetten kacagott, amikor (immár Jamesszel kiegészülve) kezdtük el ismételten agyondicsérni a kislányt.

***

- Szerinted ma is át fogja aludni az éjszakát? - tette fel Sirius a kérdést.

Megvontam a vállamat és közelebb fészkelődtem hozzá a kádban, majd egy adag habot felemelve elkezdtem vele Siriusnak befedni a felsőtestét. A férfi érdeklődve figyelte a tevékenységemet.

- Jól szórakozol?

- Tökéletesen - villantottam rá széles mosolyt. Sirius felvonta a szemöldökét, majd a kezét a derekamra csúsztatva az ölébe rántott és hevesen megcsókolt. Vizes ujjaimmal a hajába túrtam és kissé meghúztam.

- Már fáj a fejem a folyamatos hajhúzogatástól.

Felkuncogtam.

- De ettől még szeretsz, nem?

- Az nem kifejezés - nevetett. - Mit szólnál, ha megpróbálnánk egy kis tesóval? Nem kéne Pollynak egy öcsi?

Elvigyorodtam.

- Biztos vagy benne?

- Nem. Gyere előbb hozzám... lehetne ez a születésnapi ajándékod; megtarthatnánk akkor a...

Nem engedtem, hogy befejezze. Az ajkaink tökéletesen egymásra hangolódtak, már-már összeragadtak. Sirius szépen lassan kezdett el lefelé haladni a nyakamon, finoman játszott a bőrömmel.

- Szeretlek - susogtam neki. Sirius óvatosan döntött hátra és a tenyerét a csupasz derekamra vezette.

- Én nem - dörmögte egy csók közben. - Sokkal inkább az imádlak kifejezés illene ahhoz, amit irántad érzek.

Elmosolyodtam, a lábaimat a dereka köré tekertem és az arcán végigsimítottam. Tudtam jól, hogy Siriusnál nagyszerűbb dolog csak Polly születése volt az életemben, hiszen ő jelentették nekem a világot.

***

Lily pocakja kissé már kikerekedett.

- Mikorra is írtak ki? Július vége? - néztem rá a barátnőmre miközben azon igyekeztem, hogy beadagoljam Polly szájába a répapürét. A kislányom ezt folyamatos protestálással fogadta, aminek köszönhetően a tegnap elkészített püré sokkal inkább az előkén kötött ki, mint a kislány pocakjában.

- Igen, július harminc. Éppen, mint Alice – mondta Lily és a szájába dobott egy újabb kocka sütit. – Ezt hogy csinálod? Imádom – mondta, s egy újabb szeletért nyúlt.

- Egyszerű receptje van – legyintettem. – Majd előkeresem neked holnap és elküldöm - mondtam és letettem a répapürés üveget. – Szerinted miért nem eszi meg?

Lily Pollyra nézett és mellém tipegett.

- Répa?

- Igen. Sok vitamin van benne és...

- ... karotin. Tudom. Viszont Polly mégis csak Sirius lánya – csóválta a fejét. – Ugye? – simogatta meg Lily a kislány kócos fürtjeit. Polly gagyogott, majd álmosan kezdett el ásítozni.

- Apa – közölte határozottan, majd pedig felém nyújtózkodott. Az előkét kikötöttem a nyakából és kiemeltem az etetőszékből.

- Szerinted mikor fog új szót mondani?

- Két hete ezt hajtogatja?

- Megállás nélkül – sóhajtottam és dúdolni kezdtem Pollynak. A kislány lassacskán elszenderedett, így a kiságyba tettem, majd vissza sétáltam Lilyhez.

- Milyen így az élet? – kérdezte Lily csendesen. – Úgy értem... nagyon megváltozott a kapcsolatod Siriusszal?

Elgondolkodtam a barátnőm kérdésén.

- Félsz attól, hogy el fogtok távolodni?

- Én... fogalmam sincs. Nagyon örülök Harrynek, de ez mégis radikális változás lesz.

- James biztos melletted fog állni, Lily – sóhajtottam. – Felesleges aggónod e-miatt. Nekünk sokkal szorosabb lett Siriusszal a kapcsolatunk – mondtam a barátnőmnek. – Az egyedüli, amin imádkozz, hogy a kicsi ne legyen kiköpött apja – csóváltam a fejem. – Polly és Sirius meg fogják egymást öni, amikor Polly kamaszodni kezd – húztam el a számat.

Lily felnevetett.

- Ez várható volt.

- Bocs, én tehete róla? A fenéért olyan erősek Sirius génjei – forgattam a szemeim.

Lily elvigyorodott, majd végigsimított a hasán.

- Szerinted Harry melyikünkre fog hasonlítani?

- Kívülről olyan lesz, mint az apja – vontam vállat. – Esetleg a szemeidet megörökli. De belülről te leszel – kacsintottam rá.

Lily nevetett, majd mosolyogva dőlt hátra.

- Soha többé nem leszek tele. Folyton éhes vagyok – sóhajtotta. – Nálad is így működött?

- Nem hinném, hogy a terhesség működik – jegyeztem meg. – De nálad még jobban működik. Te csak enni akarsz.

Lily kérdőn nézett rám, nem értette, hogy mire célzok ezzel.

- Egy alkalommal mustárral akartam mosni – mondtam neki. Lily egy percig üveges szemekkel nézett rám, majd kirobbant belőle a vihogás. Éppen akkor, amikor James és Sirius megérkeztek.

- Nekem is elmondod, hogy mi ilyen vicces – nyomott puszit James a felesége arcára. Sirius pedig kérdőn nézett rám, majd pedig megölelt hátulról.

- Hiányoztál – súgta a fülembe.

- Te is nekem – mosolyogtam rá.

- Hé, gerlicék – kurjantotta James. – Szóval mi olyan vicces? Lily két szót nem képes kinyögni.

A vöröshajú barátnőm arca már teljesen ki volt pirulva, egészen úgy festett, mint egy érett paradicsom.

- El ne mond! – kuncogtam. James felvonta a szemöldökét.

- Mustárral? Komolyan, Zaza? – nevetett. Elvigyorodtam.

- Pontosan, mustárral.

- Ez valami étel? – érdeklődött Sirius. Visszafojtott nevetéssel néztem össze a barátnőmmel.

- Ó, te nem akarod ezt tudni – vigyorogtam, majd Siriusszal együtt Lilyék mellé huppantunk.

***

Aznap este Sirius ölébe bújva babáztunk.

Polly lassacskán elaludt, Sirius pedig ragaszkodott ahhoz, hogy ő tegye le a kicsit aludni. Olvadoztam a boldogságtól, miközben őket figyeltem. Annyira édes volt, ahogyan Sirius Pollyt takargatta a kiságyában!

- Jó éjt tündérke – nyomott Sirius puszit Polly arcára és kisétált hozzám. – Olyan, mint te – súgta és megcsókolt. Élvezettel túrtam a hajába, majd óvatosan becsuktam az ajtót Pollynál.

- Szerintem inkább rád hasonlít – nevettem el magam. Sirius a szemembe nézett, majd a homlokát az enyémnek dönötte.

- Félek, Zena – mondta csendesen.

Összevontam a szemöldökömet.

- Mi a baj, Édes? Mitől félsz?

- Én... - Sirius hangja elcsuklott. - Nélküled teljesen el vagyok veszve - nézett mélyen a szemembe. - Rettegek attól, hogy Bellatrix egyszer csak beállít ide és... és...

- Sirius, nem lesz ilyen - néztem rá. - Nem tudja, hogy itt élünk, te is tudod - fogtam az arcát a kezeim közé. Sirius szürke szemeit az enyémbe fúrta.

- Házasodjunk össze - nyomott hirtelen felindulásból a falnak. Éreztem, ahogyan a teste az enyémnek feszül. A mellkasa megállás nélkül emelkedett fel, s le, szíve pedig egy rémült kismadárhoz hasonlóan verdesett. Szinte már azt hihette az ember, hogy ki akar a bordái közül robbanni.

-Sirius...

- Arra gondoltam, hogy... hogy a jövő hónapban. Legyen megtartva a lagzi, Zena. Sose tudhatjuk, hogy mikor történik bármelyikünkkel valami. Nem akarom elkövetni azt a hibát, amit nem is olyan régen...

Remegve vettem a levegőt. Halvány lila gőzöm se volt, hogy mitől történt ez a nézőpontváltás. Eddig egyszer sem jutott eszébe ez.

- Mi történt, Sirius?

A válasz a néma szipogása volt.

- Drágám...

Sirius csak egyre szorosabban húzott magához.

- Meséltem... meséltem arról, amikor elszöktem otthonról?

- Nem nagyon - feleltem. Sirius nyelt egyet és a hálónkba húzott. Ott az ágyra telepedtünk és szorosan összebújva folytattuk a beszélgetést, miközben Sirius  a hajamat babrálta.

- Tudod, nagyon nem jöttem ki anyámékkal - sóhajtotta. - Ők... hogy is fogalmazzak? Nagyon begyöpösödöttek voltak. Hellyel-közzel rokonok is... harmad- vagy negyedfokú unokatestvérek. Meggyőződésük volt arról, hogy az Ember, akit nem nevezünk nevén tökéletesen cselekszik,  hitték, hogy el kell pusztítani azokat a varázslókat és boszorkányokat, akik mugliktól származtak. 

- De...

- Nem érdekel - vágott közbe. - Teljesen hidegen hagy, hogy muglik-e a szüleid vagy sem. 

Sirius arcát tanulmányoztam és szomorúan simítottam végig rajta.

- Tudod... - dőlt hátra a párnák közé. - Csak az öcsém miatt maradtam ott. Nem tudhattam, hogy ő is ilyen lesz-e. Én reménykedtem benne, hogy nem...  viszont tévedtem, mint általában mindig. Reg is ugyanolyan lett, mint az anyám - meredt maga elé dühösen, majd megrázta a fejét. - Tizenhat évesen jöttem rá erre. Amint ez megtörtént megszöktem, képtelen voltam ott maradni tovább -nézett rám kétségbeesetten. 

- Sirius - néztem rá szomorúan és megöleltem, olyan szorosan, mint még soha. Sirius ezt viszonozta és szép lassan az ölébe húzott. - E miatt vagy annyira...?

- Mrs. Potter meghalt - mondta halkan. - Sokkal inkább volt ő az anyám mint, aki megszült - mondta. - Beszéltem Jamesszel... azt mondta, hogy Mr. Potter is haldoklik. Azt... - Siriusban elszakadt valami és feltört belőle a zokogás. 

- Édesem, sss... - simogattam a hátát. 

- Mr. Potter érzi, hogy ezek az utolsó napjai, Zena. Érzi, érted? Nekem ők... ők nagyon sokat jelentenek... félek, hogy teljesen el fogok veszni nélkülük. 

- Mi itt leszünk neked, ezt te is tudod - mondtam a szemébe nézve, s hagytam, had szorítson magához, öleljen, s morzsolja el a könnyeit a vállamon.

***

Polly váratlanul sírt fel, mintha érezné, hogy történni fog valami. A kislányt a kezemben csitítgattam, Sirius halkan énekelgetett neki és próbálkoztunk a lehetetlennel, hogy elaltassuk.

- Zaza, tudom, hogy nem a legalkalmasabb, de...

- Bocsánat, nem akartunk felkelteni - néztem Alexre bocsánatkérően. Az öcsém megvonta csak a vállát. 

- Lényegtelen. Viszont jött valami nő.

Siriusszal egyszerre villantottuk rá a tekintetünket.

- Nem vártunk senkit sem.

- Azt állítja, hogy az unokatestvéred.

- Bellatrix? - kérdeztem három oktávval magasabb hangon. Sirius rám nézett.

- Mindjárt jövök - csókolt szájon.

A tekintetem a távolodó hátára tapadt.

- Alex, gyere ide - mondtam rezzenéstelen arccal. Megragadtam az öcsém karját és hopponáltam. Fanny házától nem messze értünk földet. - Figyelj, kéredzkedj be a barátnődhöz - néztem rá. Az öcsém értetlenül pislogott. - Mondd, hogy megtámadtak minket és én küldtelek oda, jó? Alex, megtennéd, hogy vigyázol Pollyra?

- Persze, de...

- Semmi de - intettem le a könnyeimmel küszködve. - Szeretlek - öleltem meg. - Vigyázzatok magatokra - mondtam neki és még egy ölelés után visszahopponáltam a házunkba és lefelé kezdtem el rohanni. Sirius éppen a lépcsőn jött felfelé, háttal nekem.

- Tűnj el innen Bella! - ordított rá Sirius Bellatrixra.

- Ugyan már, Siri baba - gagyogott Bellatrix, szemei eszelősen csillogtak. Ez a nő teljesen meg van őrülve!

- Nem mondom el... - Sirius telibe kapott egy átkot, s legurult a lépcsőn. A teste a lépcső alján terült el, mozdulatlanul.

- Megölted? - akadt torkomon a lélegzet. - Nem. Nem lehet... Sirius - az arcomon könnyek csorogtak végig, s megtántorodtam. Először nem értettem, majd rájöttem, hogy Bellatrix akadályozta meg a mozdulatomat.

- Nyugalom - duruzsolta eszelős nevetéssel. - Nem sokára már halott leszel - mondta teljes természetességgel.

- Miattam jöttél ide.

- Nem vagy te olyan buta - gügyögte. - Bár inkább a sárfolt miatt jöttem. Tudod, a kölykötök - billentette félre a fejét.

- Nem végezhetsz velünk csak úgy

Bellatrix arcán negédes mosoly jelent meg.

- Miért is nem? Tudod, már rég ki kellett volna, hogy nyírjalak. Ha nincs ez a nyomorult unokaöcsém, már rég halott lennél.

Nyeltem egyet és ekkor megértettem. Már akkor aláírtam a saját halálos ítéletemet, amikor át kellett ide, Angliába költöznöm. De egyáltalán nem bántam meg a dolgot, hiszen született egy csodálatos kislányom és Sirius személyében egy fantasztikus embert ismertem meg.

- Lehet egy kérésem?

Bellatrix szemei összeszűkültek.

- Túlságosan magabiztosnak tűnsz. Rettegned kellene.

- Nem félek a haláltól - feleltem rezzenéstelen arccal, holott belül remegtem a tudatlanság gyötrésének köszönhetően. - Gyorsan csináld.

Bellatrix félrebillentett fejjel nézett rám, majd egyetlen átokkal mellkason vágott. Éreztem, hogy megszédülök, a hangok tompulni kezdtek és a hideg felkúszott a karomba. Bellartix egyetlen mozdulattal végzett velem.

Mindennek vége lett ezzel.

Meghaltam.

Itt még nincs vége. Ha minden igaz, akkor már kint is van a következő rész, amit ezzel együtt ki is tettem, így már csak (a következőn kívü persze) egyetlenegy fejezet van vissza a történetből!