- Az a pár hónap dohányzás csak nem rosszat tett a tüdődnek? - érdeklődött Dennis, amikor véget ért az aznapi edzésünk. Válasz gyanánt csak egy szúrós pillantást küldtem felé.

- Marha vicces vagy - feleltem, majd hátra pillantottam a mögém lépő Siriusra. - Baj van?

- Ugyan már - forgatta a szemeit, majd közelebb hajolt a fülemhez. - Nem lenne baj, ha ma elugranék a srácokkal Roxmortsba?

- Csak nyugodtan - mosolyogtam rá és Dennis felé fordultam. - Szabad a délutánom - tártam szét a karomat.

- Azért vigyázzatok magatokra - nézett ránk Sirius komoly pillantással.

- Rajta leszünk - mosolygott Dennis, majd rám vigyorgott. - Rosszullétig eszünk csokit, ugye?

- Mi az, hogy! - vigyorogtam, mint a vadalma.

Sirius nevetve karolta át a derekamat és arcon csókolt.

- Szeretlek - súgta a fülembe. Elmosolyodtam és hozzá bújtam.

- Én is... nagyon, de nagyon - duruzsoltam a fülébe.

- Drágáim, lehetne, hogy ne most turbékoljatok? - emelte Dennis égnek a szemeit. Válasz gyanánt Sirius csak a karjába boxolt.

- Ugyan már Lapát! - nevetett fel.

- Lapát? - értetlenkedtem. - Mégis honnan szedted ezt a nevet?!- tettem csípőre a kezemet. Dennis elvigyorodott, majd belém karolt.

- Ne legyél ilyen harapós drága! - kuncogott. - Csupán a múltkor beszélgettünk egy kicsit Siriusszal, aki fenomenális ötletnek tartotta ezt a nevet.

- Gondolom azért, mert engem meg Lomposkának hív - jegyezte meg a mögöttünk lépkedő Remus fintorogva. - Már csak neki kéne valami imádnivaló kis név... - jegyezte meg rosszmájúan, majd nevetve sétáltunk fel a Griffendél tornyába.

***

Dennis éppen egy karamellás csokit tömött magába, amikor Marlene mellénk huppant.

- Nézzétek mit hoztam! - emelt fel egy újabb zacskó fánkot.

- Neked valamiféle fánk-fétised van? - kérdeztem fintorogva.

- A fánk a világ legkirályabb étele - közölte Marlene. - Elvégre...

- Ez nem igaz, mert a pizza az - vágott közbe Lily egy málnaszörpös pohárral hadonászva.

Éppen a klubhelyiség egyik legeldugottabb sarkában ültünk és az élet nagy kérdéseit vitattuk meg. A fiúk mindahányan leléptek, Dennis pedig csatlakozott hozzánk. Állítása szerint talált egy újságot, amiben „fenomenális csillagokkal díszített körmöket" talált, hogy az ő szavaival éljek.

- És az a köröm?

- Eltűntettem a magazint - legyintett Dennis lemondóan.

- Miért nem vagyok meglepve - emeltem égnek a szememet.

Lily felnevetett.

- Ti mit fogtok csinálni a Roxfort után? - tette fel Marlene a kérdést. Meglepődve pillantottam rá és mély levegőt vettem.

- Auror leszek - vágta rá Lily és Dennis egyszerre. Marlene rám nézett és felsóhajtott.

- Fogalmam sincs. Szerintem gyógyító leszek - billentette félre a fejét.

Elbiggyesztettem a számat.

- Drága, mi a baj?

- Én... ahj! - felsóhajtottam és idegesen túrtam a hajamba. - Én kviddicsező akartam lenni nagyon sokáig, aztán a baleset után auror, de...

- Nem tudod, melyiket válaszd - felelte helyettem Lily.

- Fogalmam sincs - sóhajtottam és egy málnalekváros fánkon kezdtem el nyámmogni.

- Kettő az egyben? - kérdezte Marlene. - Nemrégiben olvastam a Reggeli Prófétában, hogy a Minisztérium egy új képzést akar indítani.

- Hogy-hogy új képzést akar indítani? - néztem rá kérdőn Marlene-ra.

- Ha bemutatod a hivatalos szerződésedet, akkor a versenysport mellett is lehetőséget adnak a továbbtanulásra - mondta Marlene, miközben a közeli tálból kiemelt egy gumicukor-kukacot, ami hevesen kezdett el a kezében ficánkolni.

- Ez tetszik - dőltem hátra. - Marlene, majd...

- Remusnál van a lap - felelte a barátnőm. - Majd holnap elkérjük.

- Megint beteg? -kérdeztem. Marlene aggodalmasan sóhajtott.

- Hét éve minden hónapban - motyogta az orra alatt. Lily bíztatóan szorította meg a kezét.

- De tudjátok, hogy mi a furcsa? - szólalt meg Lily. - Hogy James, Sirius és Peter ilyenkor mindig eltűnnek és hulla fáradtan kerülnek másnap reggel elő.

Összefutott a szemöldököm. Mit is mondott Sirius? Hogy ma leugranak Roxmortsba. De ha Remus beteg lett...

Nem értettem az egészet. Mégis mit csinálhatnak ma?

***

Sirius másnap úgy nézett ki, mint egy rongyos konyharuha. Az arcán hosszú vágás éktelenkedett és akkora táskákat szerzett a szeme alá, amit még Apa lakása közelében lévő Earn and Hoppkins boltban sem lehetett kapni.

- Hol jártatok tegnap? - néztem rá kérdőn felvont szemöldökkel. A fiú válasz gyanánt csak ásított egyet.

- A Szellemszállás környékén voltunk.

- Mi a Merlin papucsának?!

- Tudod, ittunk egy kicsit és...

- Remus is ott volt?

- Nem olyan szentéletű ő - vigyorodott el. - Holdsáp is Tekergő, annak ellenére, hogy évfolyamelső szokott lenni.

Ezt az információt elraktároztam magamnak. Valami nagyon nem stimmelt, s én ki akartam deríteni, hogy mi is történt valójában.

- Ühüm - morogtam és a tejért nyúltam, hogy a gabonapelyhemre önthessem.

- El vagy gondolkodva - fordította a fejemet maga felé. A tekintetünk találkozott, én pedig elmosolyodtam és egy puszit nyomtam a szájára.

- Csak nem értem miért éppen a Szellemszálásra mentetek. Állítólag...

- Csak egy poros, rémüres ház - nevette el magát Sirius. - Nincsenek kopogó szellemek, akik kamikáze hadmozdulattal le akarnák az arra tévedőt vadászni.

- Jól van, na - forgattam a szemeimet. - Nem járok én ilyen helyekre.

- Mert az ágyam sokkal kényelmesebb - közölte önelégült hangon.

- Jó meleg, csak kicsi. Mindig lehúzod rólam a takarót - böktem oldalba sértődötten.

Sirius felkuncogott.

- Ugyan már kislány... több takarót szeretnél?

- Ha megint párnának fogsz használni, megütlek! - fenyegettem meg.

- Szeretnél ma valahova menni?

- Minek mennénk bárhová? - értetlenkedtem. - Sirius, olyan vagy, mint egy hulla.

- De egy nagyon dögös hulla - vigyorgott, mint a vadalma.

- Azért ne konvertáld át magad Edward Cullenné - szúrtam oda neki. - Nem csípem a világfájdalommal megfűszerezett vámpírokat.

- Tehát vérfarkas párti vagy? - nevette el magát, éppen akkor, amikor Remus velünk szemben lehuppant. A barna hajú minden porcikája megfagyott egy pillanatra, majd erőltetetten elmosolyodott. Összevontam a szemöldököm.

- Remus, jó vagy?

- Persze! - vágta rá a fiú.

- Kissé megviseli a másnap - magyarázta a mellé ülő James. Lily gyanakodva húzta össze a szemeit, miközben a szemüveges mellé telepedett.

- Másnap?

- Lejöttek a gyengélkedőre a srácok szórakoztatni - mentette Remus a helyzetet. Sirius és James összenéztek, majd leeshetett nekik, hogy Remus mást mondott Marlene-nak, mint amit ők.

- Basszus... - túrt Sirius a hajába, én pedig már egészen biztos voltam abban, hogy valamit titkolnak.

***

Sirius hangosan szuszogva aludt, a fejét a nyakamba fúrva. Ezzel nem is lett volna gond, ha nem engem használ párnának.

Délután negyed öt volt, Sirius pedig láthatóan nem tervezte, hogy minél előbb felébredjen.

És az igazság az volt, hogy kissé csalódottnak éreztem magamat. Lily és James már egy órája leléptek Roxmortsba, Marlene pedig Remusszal ment el egy kis sétára a parkba.

Azt hittem Sirius is próbál majd valami romantikusat csinálni... mégis csak Valentin nap van!

Öt óra körül járhatott az idő, amikor Sirius felébredt.

- Azt hitted, hogy elfelejtettem, mi? - kérdezte halkan, kissé még álmos hangon. Értetlenül pislogtam.

- Ezzel meg mire...

- Figyelj és tanulj! - nyomott egy puszit a számra, majd felállt és valahonnan egy egész csokor rózsát varázsolt elő, mindenféle színben. Elvigyorodtam és megöleltem. - Na, most már nem vagyok feledékeny, mi?

- Hülye, szamár - böktem oldalba. - Szeretlek, Csacsi.

Sirius mosolyogva dörgölte az orrát az enyémhez.

Amikor elváltunk én vissza huppantam a az ágyra és figyeltem, ahogyan nappali ruhát vesz a pizsamának kinevezett melegítőnadrág-atléta párosítás helyére. Amikor végzett előhúzott egy vastag pulóvert és nekem dobta.

- Vedd fel! Hideg van kint, nem akarom, hogy felfázz.

- Aranyos, ahogyan aggódsz.

- Úgy gondolod? - vigyorodott el, majd árgus szemekkel figyelte, ahogyan felhúzom a pulóvert, amibe még legalább kétszer belefértem volna.

- Kész vagyok.

- Ügyes kislány - húzott magához és még a bőrdzsekijét is rám adta, majd az erkélyük felé húzott. Kiléptünk, majd szép óvatosan felmásztunk a tetőre. Érdeklődve pillantottam rá az oda készített kis piknik kosárra, majd nevetve, a cserepeken csúszkálva egymás mellé bújtunk, egy kisebb plédre, ami oda volt készítve.

- Nem sokára megy le a nap - mutattam a narancs-rózsaszínre festett felhőkre.

- És ezzel együtt újabb nap ment el az évből.

- Szerettél itt lenni, ugye?

- Imádtam - mosolygott. - Emlékszem még arra, hogy milyen volt meglátni a kastélyt... ez a hely lett az otthonom - mondta csendesen.

- Mesés.

- Ha majd lesz gyerekünk, akkor kell beíratnunk - húzott még jobban magához, bár ez már lehetetlenek tűnt.

- Főleg akkor, ha nem ölsz meg az öleléseddel - nyöszörögtem. Sirius felnevetett és némán néztük azt, ahogyan az égbolt éjszínűvé válik. Mintha valaki véletlenül egy üveg tintát öntött volna rá. Az eget fénylő, ezüstösen csillogó kis pontok népesítették be. Sirius vállának dőlve figyeltem a csillagokat. A fiú szorosan húzott magához, s halkan dúdolt, miközben az egyik kósza hajtincsemmel játszott.

- Olyan szép - suttogtam halkan. Sirius elmosolyodott.

- Tudod, a családom java része csillagokról lett elnevezve - mosolyodott el. - Kár, hogy olyan... tudod milyenek.

- Soha nem meséltél róla - feleltem halkan. Sirius mély levegőt vett.

- Gyűlöltem közöttük élni. Úgy kezeltek, mintha leprás lennék - meredt maga elé, üveges szemekkel. - Az anyám... tudod, ő mindig azt mondogatta, hogy olyan semmirekellő leszek, mint Alphadar bácsi. De Alphadar bácsil olyan jó ember volt! - sóhajtotta. - Ő volt az egyedüli, akit szerettem a családomból.

Szomorúan figyeltem Siriust. Már jó ideje tudtam, hogy nem az az üres fejű ficsúr, akinek az ember először megismeri. Nem volt senkije a barátain és rajtam kívül.

- Ugye tudod, hogy nem kell tovább magányosnak lenned? - szólaltam meg halkan. Sirius rám nézett és elmosolyodott.

- Persze, hogy tudom. Teljesen belém vagy zúgva, így nem aggódok azon, hogy pofára ejtesz, majd amikor megkérem a kezed.

- Az egód úgy meg tudja ölni ezeket a romantikus pillanatokat - sóhajtottam fel. Sirius elvigyorodott, majd megcsókolt. - Óvatosan, mert le fogunk innen esni!

- És még én ölöm meg a romantikát! - nevette el magát és összefűzte az ujjainkat. - Szeretlek.

- Nálam nem jobban - suttogtam és újabb csókok csattantak el.

***

Halkan dudorászgatva sétáltam a klubhelyiség felé másnap délután, amikor egy beszélgető párossal találtam szembe magam.

-... akkor is Lucius! - fortyant fel Regulus mérgesen. - Ne halaszd el az esküvőt, tudod, hogy ez mennyire meg fogja ez Cissy-t viselni? - sziszegte a fiú a vele szemben álló (jól láthatóan nála öt-hat évvel idősebb) férfinak.

Az alak magas volt, hosszú, szőke haja alul lófarokba fogva. Arca ápolt, szemei semmilyen szürke színben játszottak, nem úgy, mint Sirius-é, akinek az ezüsthöz hasonlított az írisze színe. A szőkének a ruhái jól meg voltak válogatva, s még innen, messziről is sugározták magukból, hogy olyan árban lettek megvásárolva, ami másnak az egy havi fizetése lenne.

Ez a fazon lenne Lucius Malfoy?

- Regulus, nem én választottam meg az időpontot - sziszegte Malfoy. - Te is tudod, hogy...

Nem állt szándékomban hallgatózni. Meg egyébként is... kit érdekel az esküvője?!

Éppen ezért haláli nyugalomban sétáltam el mellettük.

- Ez Sirius ágyasa? - Malfoy hangjára megperdültem a tengelyem körül és szívem szerint bemostam volna egyet neki.

- A barátnője vagyok, te tulok! - néztem rá szúrós szemekkel. - És ha ennyire zavarok kívül tágasabb. Ha jól tudom, nem a tiéd az iskola.

- Nekem ne akard megmondani, kivel hol beszéljek, te mocskos sárvérű - lépett közelebb fenyegetően.

Kérdőn felvontam a szemöldökömet és gúnyosan elmosolyodtam.

- Én csupán egy javaslatot tettem - mosolyogtam rá angyalian. Lucius már a pálcáját szorongatta a kezében, s támadni készült. - Szerintem ez nem olyan nagy bűn...

Regulus előre lépett.

- Hagyd, Lucius - tette Malfoy vállára a kezét, megfékezve a dolgok eldurvulását.

- Regulus...

- Majd én beszélek vele.

- Meg tudom én is oldani, hogy befogja a száját.

- Egyébként meg kellene beszélnem Ross-szal egyet, s mást.

- Kioktatni én is ki tudom - fortyogott a szőke.

- Én is itt vagyok, ha nem tűnt volna fel - tártam szét a kezemet.

- Neked mindig ekkora a szád?

- Bella minden bizonnyal ezért bélyegezte meg - felelte unottan Regulus, majd a keze irányából vörös szikrák suhantak felém. - A pokolba, hogy kviddicsezel - fújtatott, mikor egy laza mozdulattal kikerültem a fénycsóvát.

E közben a kezem ügyébe helyeztem a pálcámat, majd visszatámadtam. A sárga szikrák csikorogva csapódtak a folyosó falába. Magamban káromkodtam egy sort és pajzsot húztam magam köré. Regulus kitartóan sétált felém, én pedig hátráltam, a szememet szorosan rá függesztve. Ez, mint kiderült nem volt a legjobb ötlet, mert egyszer csak elfogyott alólam a lépcső és hátra lebucskáztam rajta.

Regulus hangosan nevetett.

Dühtől izzó szemekkel meredtem rá az arcomba hulló hajtömeg mögül, majd egy hírtelen ötlettől vezérelve egy átkot küldtem felé. Egy pillanat múlva öklendezni kezdett, majd egy csiga pottyant elé, a lépcsőfokra.

- Fúj - fintorodott el. - Kreatív - morogta, majd egy élénkzöld fénycsóva repült felém, ami elől elgördültem és felpattantam.

Találomra egy irányba kezdtem rohanni, mögöttem Regulus előttem pedig a folytonosan változó folyosók.

Fél órája szaladgáltunk már így, amikor is a fiú megunhatta a dolgot. Erre abból tudtam következtetni, hogy egyszer csak egy téglafal emelkedett elém.

- Hm... miért van az az érzésem, hogy bajban vagyok?

- Azért, mert abban is vagy - lihegte Regulus dühösen a hátam mögött. A mellettem lévő ajtóra néztem és benyitottam, hogy megléphessek.

Ez nem jött össze.

Regulus a hátam mögött valami varázsigét kezdett el kántálni, mire a szemeim elnehezedtek, majd minden a sötétbe veszett.

***

Remegve ébredtem fel, s éreztem, hogy a hideg futkos a hátamon. Egy ismeretlen helyen voltam, minden sötétnek és komornak tetszett. Félve ültem fel, s rápillantottam a szemben lévő órára, ami mély hangon zendült fel.

Félelmetesen rezonált. A falak visszaverték az általa kibocsájtott hangot, amik fokozatosan elhaltak.

Nyeltem egyet és körbe néztem.

Az óramutatók éppen tizenkét óránál álltak, az ablaküvegek mögül a hold kerek sajtként, gonosz mosollyal vigyorgott rám. A falakat méregzöld tapéta fedte, rajta mindenféle embert ábrázoló portrék. Mellettem jobbra egy lépcső felfelé vezetett az emeletre, bal oldalamon egy fekete hajú, szürkésezüst szemű nő egész alakos képe állt.

A kezem úgy remegett, mintha jég hidegben állnék a hóesésben, annak ellenére, hogy a helyiség kellemesen meleg volt. A lépcsőre pillantottam és gondolkodás nélkül rohantam fel. Szobák voltak sorra egymás mellett az emeleten, a lakást pedig egy régi kúriához tudtam volna csak hasonlítani.

Aggodalmasan néztem az ajtókat, amikor is megakadt a pillantásom egy kiakasztott néven.

Sirius O. Black

Sirius.

A kezemet a kilincsre tettem, s már léptem volna be, amikor egy kezet éreztem a vállamon. A pillantásom Regulus Blackével találkozott össze.

- Hol vagyunk? - kérdeztem előre rettegve a választól.

- A szükség szobájában.

- De a legutóbb...

- Mindig más alakot ölt magára. Azt akartam, hogy olyan legyen, mint az otthonunk.

A tekintetemet ismét a Sirius feliratra vezettem.

- Itt éltetek?

- Én még mindig itt élek. És a házat is én fogom örökölni.

- Nem csodálom, hogy Sirius lelépett innen - néztem körbe viszolyogva. - Ez a hely...

- Látszik, hogy muglik közül jössz - felelte fintorogva. - Ezért a helyért sok varázsló ölni tudna. Ősi hely, amit...

- Nem ugorhatnánk? Térj a lényegre és lépjünk le innen.

- Hagyd el a bátyámat.

- Tessék? - meredtem rá megütközve.

- Vissza akarom kapni a testvéremet. A fivéremet, akit te személyesen elvettél - sziszegte a fogai között.

- Én vettem el? - hitetlenkedtem. - Ide figyelj Regulus - vettem mély levegőt, hogy csak öt perc múlva átkozzam doxi trágyává. - Ha nem csak a vér kötne össze benneteket, hanem a szeretet, akkor nem veszítetted volna el Siriust. És meg ne haragudj, de nem fogok róla lemondani. Szeretem és...

- Te egy sárvérű vagy. Nem érdekel, hogy szereted-e a bátyámat, én...

- Ó, szóval ő csak azért kell, hogy a felelősséget levegye a hátadról! Már minden világos... nem akarsz halálfaló lenni, mert borzaszt a gyilkolás gondolata, de a bátyádra már nem tudod a feladatot hárítani, ezért inkább vissza akarod ide csábítani. Nagyon okosnak gondolod magad, mi? - nevettem fel hidegen.

- És ha ezt akarom? Félek a következményektől - sziszegte.

- Gyáva vagy.

- Mardekáros tulajdonság - köpte hidegen. Ránéztem.

- Neked nem kellene ilyennek lenned.

- Parancsolsz?

- Hasonlítotok Siriusszal. Csak van egy elég szembetűnő különbség köztetek.

- Az, hogy ő egy felelőtlen kis...

- Nem felelőtlen. Tudja jól, hogy mit akar és van elég bátorsága ahhoz, hogy megtegye.

- Griffendéles, Merlinre! A bátrak házába tartozik, mégis mit vársz?!

- Félhetne.

- A Vörös Oroszlánok sosem félnek.

- Félnek - feleltem hidegen. - Ugyanúgy, mint ti, Kígyócska. Tudod mi a különbség?

- Az, hogy nem mutatják ki? - vonta fel a fiú a szemöldökét.

- Az, hogy ki merik mondani azt, hogy félnek. A legnagyobb bátorság ahhoz kell, hogy a félelmeiddel szembe szállj. De te ezt soha nem fogod megtenni.

- Igenis meg tudnám! - villant a tekintete.

- Ezt majd elhiszem akkor,amikor Voldemort ellen harcolva el fogsz esni - vetettem oda, majd távoztam a házból, egyenesen a Roxfort hetedik emeleti folyosójára.

Sziasztok!

Először is... bocsánat ezért a rettenetesen hosszú kihagyásért. Kissé nehéz volt a szalagavató gyakorlást összehangolni a napirendemmel. De most már lement, így újra itt vagyok:D

Internetről kezdve (legalábbis terveim szerint) nem lesz megállás, igyekszem a fejezetek minél előbb hozni. A terv már készen áll, s a történet felén is túl vagyunk:) szóval nem sok kell a befejezésig. Jó, vicceltem, mert azért még van vissza rendesen:3

Egyébként láttátok, hogy átléptük az 1K-s megtekintés? Igaz ez novemberben volt, de ez nem gátol meg abban, hogy itt is örömködjek egy sort:D

Millió puszi és ölelés nektek!