Ahogy közeledett a karácsony, annál többször szöktünk le a faluba. A vicces az egészben az volt, hogy az ötlet még csak nem is az én fejemből pattant ki - pedig ezt várná az ember.

A főszervező személyesen Lily volt. Igen a pedáns Lily Evans, akinek szent meggyőződése szerint nem létezett megfelelő báli ruha. Ennek örömére folyamatosan lelógott - legtöbb esetben magával rángatva engem - Roxmortsba. Ezt a nemes, újonnan kialakuló hagyományt Sirius törte meg azzal, hogy nem volt hajlandó elengedni az egyik vasárnap délutánon.

Lily ezt durcásan fogadta, s az egyik fotelba bújva töltötte az étkezésig hátralévő időt.

***

Még vacsora előtt történtek meg azok a dolgok, amiknek nem kellett volna megtörténniük.

Sirius előre ment Jamesszel, így én és Lily ketten sétáltunk lefelé, a nagyterem irányába, amikor hangos szóváltásra lettünk figyelmesek.

- Szerinted mi történik? - tettem föl halkan a kérdést. A vöröshajú barátnőm az ajkába harapva, tanácstalanul pillantott rám.

- Fogalmam sincs.

- Nézzük meg - húztam a hangok irányába, ahol négy alakot pillanthattunk meg. Sirius dühtől izzó szemekkel meredt az előtte álló, kaján mosollyal rá néző öccsére. A nyakán lévő izmok megfeszültek, az erei kidagadtak. Úgy nézett ki, mint egy ugrásra készülő vadállat.

Soha nem tudtam tőle megijedni. Egészen eddig a pillanatig.

Tudtam, hogy az évfolyamunkban, sőt az Ilvermorny-ba járók között is volt, aki tartott tőle. Sosem értettem miért, hiszen nekem Sirius mindig is olyan arcát mutatta, amit csakis szeretni tudtam. Ezt, amit most láttam megijesztett.

- Zena...? - nézett rám Lily aggodalmasan.

- Vigyük el őket innen - suttogtam és megindultam Sirius felé azzal, hogy ha kell saját kezűleg rángatom el onnan.

- Csak nem megesz a fene Black? - nevetett rosszindulatúan a Regulus mellett álló Avery. Sirius szemei összeszűkültek és tett egy lépést felé.

- Kicsinállak - vicsorogta.

- Ejnye bátyus - nevetett fel Regulus. - Nem szoktál te ilyeneket mondogatni... vagy csak nem piszkálja a csőrödet, hogy kicsit megismertem a leendő sógornőmet?

- Igenis zavar - sziszegte. - És jobban tennéd, ha kiszállnál az életemből. Semmi közöd hozzám, vagy Zenához.

- Miért véded ennyire azt a kis sárvérűt?

- Szeretem - felelte nemes egyszerűséggel. - És nem fogok róla lemondani a kedvedért.

- Lehetne újból családod.

- Már van.

- Miért, talán már gyereket vár a barátnőcskéd?

- Sirius - tettem a vállára a kezét. - Gyere.

- Igaz? - értetlenül pislogtam.

- Mi igaz?

- Beszéltél Regulusszal?

- Minek? - hökkentem meg. Sirius láthatóan megnyugodott, majd undorodva pillantott az öccsére.

- Kitöröltem az emlékeit.

Rámeredtem Regulusra.

- Hogy mit csináltál? - léptem hozzá közelebb. A kezem automatikusan a talárom zsebéhez kúszott és belenyúltam a pálcámért.

- Jól hallottad kislány, kitöröltem az emlékeid - közölte gúnyos mosollyal. Amióta kiengedtek a gyengélkedőről azután az állítólagos "támadás" után, furcsa érzéseim voltak. Ez megmagyarázta, hogy nem véletlenül...Soha nem emeltem kezet senkire, de akkor, ott elszakadt bennem valami. A kezem lendült és egy hatalmasat lekevertem neki.

A tettemet néma csönd követte.

Az ütés ereje akkora volt, hogy Regulus nem csak hátratántorodott, hanem az arca bal oldalán még egy hosszú csíkban fel is repedt, és egy vékony csíkban csorogni kezdett belőle a vér.

- Megtetted - suttogtam magam elé, s éreztem ahogy könnyek szöknek a szemembe. Eszembe jutott az a bizonyos nyári álmom és a mérhetetlen félelem, ami akkor kerített hatalmába, amikor ahhoz az asztalhoz szorított az álomban. Éreztem, ahogy a remegés végigfut a gerincemen, majd szépen, lassan a többi tagomat is hatalma alá gyűri.

- Elvetted a bátyámat - sziszegte a fogai között. - Miattad nem kaphattam vissza a testvéremet - fröcsögte gyűlölettől izzó szemekkel. Könnyes szemekkel néztem fel a fiúra, akinek a szemében a teljes elveszettség tükröződött.

De nem tudtam sajnálni. Képtelen voltam rá.

Más esetben megtettem volna. Igen, megpróbáltam volna Regulust kibékíteni a bátyával. Csakhogy jelen körülmények között nem voltam képes arra, hogy megtegyem ezt Regulus Blacknek.

Eszembe jutott Sirius egyik mondata az öccséről.

"Regulus egy gerinctelen kis gyökér."

A gyilkos indulat egyre csak fortyogott bennem. Mégis, hogy jött ő ahhoz, hogy ezt tegye, amit tett? Fel tudja egyáltalán fogni azt, hogy mégis mi az istent csinált?

- Zena, mi történt?

- Nem tudja Sirius.

- Regulus, mit csináltál vele?! - indult meg a fiú fenyegetően a felrepedt arcú öccse felé. Megfogtam a kezét még mielőtt valamit csinált volna marhaságot. Ezt nekem kellett megtennem. - Zena...

- Ne süllyedj le a szintjére. Te jobb vagy nála Sirius - néztem rá a barátomra. A fiú egy kis ideig fürkészte a szemeimet, majd hátrébb lépett.

- Remélem azzal tisztában vagy, hogyha még egyszer hozzá mersz érni, nem állok jót magamért.

Regulus arca megnyúlt, majd a teste megmerevedett és métereket csúszott hátra. Mindenki döbbenten kapta rám a szemét.

- Drágám, mégis mit...

- Gyűlölöm - suttogtam magam elé üveges szemekkel. - Gyűlölöm Sirius.

- Zena - fordította maga felé az arcomat Sirius, majd intett a mellettünk állóknak, hogy menjenek enni. - Édes, mi a baj?

- Megtette - robbant ki belőlem a zokogás. Sirius szorosan húzott magához és védelmezően ölelt át.

- Hé, Csacsi - duruzsolta mély, rekedt hangján a fülembe. - Mi csinált Reg? - nagyokat csukladozva mondtam el az álmom részleteit. Éreztem, ahogy Sirius teste megfeszül körülöttem.

- De nem fogsz elégtételt venni az öcséden? Ugye?

- Én...

- Kérlek Édes - néztem rá könyörögve. - Nem lehetsz olyan, mint ő.

Sirius szorosan ölelt magához, szinte össze roppantott.

-Megígérem, hogy jobb ember leszek - súgta a fülembe, én pedig megnyugodva bújtam oda hozzá.

***

Már csak egy hét volt a szünetig, így most kellett eldöntenünk azt, hogy ki akar maradni, s ki megy haza. Igazság szerint alig volt olyan diák, aki a szünetet odahaza óhajtotta volna tölteni. Ezen valahogy nem igazán tudtam csodálkozni, elvégre karácsonykor bál volt.

Na igen, a bál.

Nagyon szerettem volna elmenni, de apát sem akartam volna otthagyni teljesen egyedül. Viszont a hazamenetel esetén pedig Siriust kellett volna magára hagyni. Hogy őszinte legyek teljesen tanácstalan voltam. Ráadásul még nem teljesen tudtam feldolgozni azt a dolgot, ami még a múlt héten kiderült. Mégis mit kellett volna csinálnom?

Éppen magammal veszekedtem egy ablakban ülve a klubhelyiségben, amikor Sirius mellém telepedett és az ölébe húzott.

- Minden rendben van édes?

- Én... teljesen tanácstalan vagyok - fúrtam a fejemet a mellkasába.

- Mi a baj? - simogatta gyengéden a fejemet.

- Nem akarom aput egyedül hagyni karácsonykor - motyogtam a mellkasába. - De téged sem és a bálra is szeretném menni... ahj! - kezdtem el tépni a hajamat.

- Beszéltél vele?

- Még nem...

- Kérdezd meg. Lehet, hogy otthon sem lesz... és én nem akarok egyedül lenni - motyogta az orra alatt. - Szeretlek cica - szorított magához. Úgy éreztem, hogy darabjaimra fog roppantani, úgy szorított.

- Sirius... - toltam el kicsit magamtól. - Mi történt?

- Félek - mondta könnyes szemekkel. - Annyira nagyon félek...

- Senki nem fog bántani - fogtam a kezeim közé az arcát. - Szeretjük egymást, ugye?

- Persze, hogy...

- Látod? Ha szeretsz valakit, akkor azt megvéded. Én pedig pontosan ezt fogom tenni, történjen bármi.

- Tudod, én vagyok a világon a legszerencsésebb ember. Itt vagy nekem és...

- Sss... - bújtam hozzá. - Szeretlek.

Éreztem, hogy Sirius mosolyog.

- Kérdezni szerettem volna valamit - mondta csendesen. - Nincs kedved ma velem aludni?

- Dehogynem - vigyorodtam el. Amikor felálltam, a szemben lévő tükörben láttam, hogy Sirius az ajkába harapva méreget hátulról. - Tudom, hogy jó a fenekem, de most akkor jössz, vagy csak gyönyörködsz?

Sirius ugatósan felnevetett.

- Megyek, nyugi - vigyorgott, majd a derekamat átkarolva a szobájuk felé sétáltunk. Az ajtón benyitott és oda intett a takaró alá bújt, beszélgető Lily-James párosnak. Sirius a kezembe nyomott egy Fish!* feliratú felsőt, ami pár pillanat és egy csukott fürdőszobaajtó múlva már rajtam volt. Sirius éppen egy újságot böngészett, amikor bemásztam mellé az ágyba. Kíváncsian pillantottam bele, s meglepetten tapasztaltam, hogy egy lakásokkal foglalkozó magazint nézeget.

- Sirius...?

- Én... tudod arra gondoltam, hogy... esetleg a Roxfort után... persze csak ha szeretnél...

- Mitől vagy ennyire zavarban? - kuncogtam, miközben közelebb bújtam hozzá és a vállára hajtottam a fejét és a kezembe vettem az újságot.

- Nem akarom, hogy azt hidd, hogy bármit is erőltetni akarok.

- Tudom, hogy nem akarsz. Az nem te lennél drágám - mosolyogtam fel rá Siriusra, aki ezt egy megkönnyebbült pillantással jutalmazta.

- Szeretném, ha hozzám költöznél a ravaszok után - mondta ki hirtelen az eddig megfogalmazódott gondolatait, én pedig levegő után kapkodva néztem fel a szürke szemekbe.

- Komolyan mondod?

- A lehető legkomolyabban. Szeretlek Zena, amit nem tudok elégszer elmondani neked.

Az arcomra széles mosoly került és Sirius nyakába ugrottam. Már ha lehet ugrásnak nevezni azt a műveletet, amit én ott az ágyban műveltem.

Sirius ugatósan nevetett fel, s szorosan húzott magához, akár egy plüssállatot. Az illata teljesen beborított, s kellemesen átjárt.

- Nem akarsz házat nézni?

- Ugye tudod, hogy nem lesz rá pénzünk...

- Azzal te ne foglalkozz - nyomott egy csókot a számra.

- De...

- Semmi de.

- Sirius - fortyantam föl. - Nem vagyok hajlandó kirabolni a Gringotts-ot. Bármennyire is közös programnak szánod... - az alattam fekvő prüszkölve felnevetett.

- Te nem vagy magadnál - közölte könnyessé vált szemekkel. - Tudod, örököltem egy nagy tucat aranyat a bácsikámtól...

- Nem akarok a terhedre lenni.

- Zena, ez nekem nem teher. Egyébként meg harminc év múlva is ilyenekkel fogsz traktálni?

- Ennyire előre tervezel?

- Feleségül foglak venni - közölte magabiztosan. Végignéztem a borostás arcon, a szürke szemeken, s a telt ajkakon. Muszáj volt elmosolyodnom, szerettem Siriust. Jobban, mint bárki mást és csak az az egy dolog járt az agyamban, hogy mekkora szerencsém van, hogy itt van nekem.

- Szeretlek, ugye tudod?

- Még jó, hogy! - tettetett sértődöttséget és addig ficergett, amíg olyan pozícióba nem került, hogy kényelmesen lássuk mindketten az újságot. - Mit gondolsz, melyik legyen?

- Hm... - morogtam majd egy puszit nyomtam az arcára. Sirius elmosolyodott és letette a lapot az éjjeliszekrényre.

- Így nem fogunk házat találni.

- Majd keresünk holnap - mormoltam és szembe fordultam Sirius-szal, így már az ölében ültem. A fiú pimasz mosolyt villantott rám, majd egy könnyed intéssel behúzta az ágy függönyeit, hogy zavartalanul folytathassuk az előbb megkezdetteket.

***

Reggel úgy ébredtem, hogy csorgott rólam a víz.

Megint arról álmodtam, amiről a nyáron. Arról, hogy Regulus és a bandája elkap az egyik folyosón.

Egész testemben remegtem, amikor megéreztem egy kart a derekam körül. A gazdája kisimította az arcomból a bele tapadt tincseket és az arcomat a kezei közé fogta és a szemeibe nézett, majd kérdés nélkül ölelt magához.

- Mi a baj?

- Csak... csak álmodtam...

- Mégis mit álmodtál? - nézett rám színtiszta aggodalommal.

- Én... - egészen egyszerűen sírva fakadtam. Sirius halkan csitítgatott, én pedig egyre hevesebben zokogtam. Szorosan bújtam hozzá a fiúhoz.

- Zena, mi történt?

- Arról álmodtam... azt hittem, hogy megtörtént megint - szipogtam. - Annyira valóságos volt - robbant ki belőlem a sírás ismételten. Sirius pedig csak halkan suttogott a fülembe mindenféle megnyugtató dolgot.

- Édes, gondolj valami másra...

- Mégis mire?

- Kviddics?

- Szerinted hány gyerekünk lesz?

- Amennyit szeretnél, de egy kislányhoz ragaszkodom - elmosolyodtam és a mellkasára hajtottam a fejem.

- Majd igyekszem, jó? - Sirius elnevette magát és összekócolta a hajamat.

***

A karácsony egyre csak közeledett. Ebből kifolyólag folyamatosan ajándékok után loholtam.

Ráadásul a bál is a nyakunkban volt. Hogy mi történt a ruha-problémával? Egészen egyszerűen megoldódott.

Legalábbis részemről.

Egyik nap kaptam apától egy csomagot, azzal, hogy beszélt Siriusszal, valamint, hogy nem tudta, hogy karácsonykor haza lehet jönni, így már előre betervezett magának programot. Engesztelésképen egy gyönyörű dísztalárt küldött.

A szabása tökéletes volt, egészen úgy éreztem, hogy rám öntötték. Az anyaga leginkább a selyemre emlékeztetett, a színe pedig egészen halvány bézs színű volt, rajta pedig meseszép apró, vörös kis virágminta.

Tehát megtaláltam a tökéletes ruhát. Vagyis Apu találta meg, de ez most részletkérdés...

A bál napján, több óra készülődés után a klubhelyiségbe vezető lépcső aljánál...

Sirius mosolyogva ölelt magához, amikor leértem.

- Csinos vagy - súgta a fülembe. Elmosolyodtam és arcon pusziltam.

- Köszönöm.

A nagyterem mesés díszbe volt bújtatva. A négy asztalt kitolták a terem szélére, középre pedig egy hatalmas, mesésen (arany, ezüst, bronz, vörös, zöld, kék és sárgás, csillogó díszekkel) kidekorált fát állítottak. Az asztalokon ételek és italok sorakoztak, a teremben pedig diákok csoportosultak. Amikor leértünk az igazgatónőbe botlottunk, aki figyelmeztetett minket, hogy a már megbeszéltek szerint menjünk a kvidiccsapat többi tagjához, akik ott álltak a nagyterem bejárata előtt elvegyülve az ilvermornys diákokkal.

- Tapmancs! - lengette James vidáman a kezét. Mindegyik fiú mellett ott állt egy-egy csinos lány és vidám beszélgetésbe bonyolódtak. Lily széles mosollyal intett nekünk, hogy szeretne egy képet csinálni, amire Siriust is nagy nehezen rá tudtam venni.

Amikor felharsant a trombita, elérkezett az idő arra, hogy a keringővel hivatalosan is megnyissuk a bált. Párokba rendeződve vonultunk be a nagyterembe. James és Lily mentek legelöl, mögöttük a négy fiú, Sirius és én pedig leghátul, a sort zárva. A terem közepének széllére érve megálltunk, szembefordultunk egymással és mélyen egymás szemébe néztünk Csacsival.

Sirius kinyújtotta felém a kezét, majd egybekulcsolt ujjakkal léptünk a kis kör közepére a kviddiccsapat többi tagjával, valamint a másik iskola csapatának tagjaival együtt.

Sosem hittem volna, hogy Sirius ilyen fantasztikusan tud keringőzni. Tökéletesen egyenes háttal, magabiztosan vezetett a táncparketten, miközben mindenféle történetet mesélt abból az időszakból, amikor elkezdte a Roxfortot. Mesélt a kis, tízenegyéves Remusról, Jamesről és Peterről. Lilyről, aki egészen ötödikig az egyik legjobb barátjának tekintette azt a mardekáros, nagyra nőtt denevért és az öccséről, amikor még nem volt teljesen elrontva.

Kissé kimelegedve sétáltunk ki a roxforti parkba egy óra múlva.

- Hol tanultál te meg így táncolni?

- Otthon - sóhajtotta. Meglepődve pillantottam rá. Sosem beszélt arról, hogy milyenek a szülei. Csak annyit tudtam, hogy nem ápol velük jó viszonyt - leginkább azóta, hogy ide, a Roxfortba került.

- Akarsz róla beszélni?

- Egyszer úgy is el kell neked mondanom - meredt maga elé. Az arca teljesen érzelemmentessé változott, amikor beszélni kezdett. - Gyűlölöm őket - suttogta maga elé könnyes szemekkel. - Tudod, Regulusszal is ezért nem vagyunk jóban. Még amikor ötödikes voltam volt egy barátnőm, Doras. Már hallottál róla - nézett rám. Csendesen kucorogtam mellé és bólintottam. - Nagyon szerettem. Akkoriban még rendkívül jóban voltam Regulusszal, ő volt az egyedüli, akivel szóba tudtam állni otthon. Elmondtam neki, hogy másnap megyek Dorashoz. Ő pedig köpött - a keserűségtől csöpögött a hangja. - Elmondott mindent anyámnak. Szó szerint mindent - suttogta maga elé. - Apám értesítette Voldemortot arról, hogy ismeri a Meadowes-család tartózkodási helyét. Miattam halt meg az egész család, érted Zena? Halálra ítéltem egy egész családot és egy embert, akit végtelenül szerettem.

- Nem tudhattad Sirius - tettem a kezemet az övére.

- Az én hibám - suttogta, s elsírta magát. Szorosan öleltem magamhoz, s lágy mozdulatokkal simogattam a hátát. A fiú úgy kapaszkodott, mint ahogyan egy fuldokló kap az utolsó korty víz után.

- Sss...

- Szeretlek - fogta az arcomat két, hatalmas tenyere közé. - Szeretlek Zendaya és soha nem hagyhatom, hogy veled is ugyanez megtörténjen.

- Én is szeretlek Sirius - simítottam meg a borostás arcát. - Mindenkinél jobban.

- Jól elrontottam az estét, mi? - kérdezte keserű mosollyal. Én pedig elnevettem magam. - Szeretnék neked adni valamit. Amolyan elő-karácsonyi ajándék gyanánt - magyarázta a zsebében matatva. Egy ékszeres-dobozt horgászott elő, majd rám nézett. - Ezt még Alphadar bácsi adta nekem azzal, hogy majd annak a nőnek adjam oda, akit a világon a legjobban szeretek. Én... ezt neked akarom adni.

Döbbenten pislogtam Siriusra.

- A kezedet majd más gyűrűvel fogom megkérni, ezt csak úgy adom.

- Sirius - néztem rá könnyes szemekkel és hagytam, hogy az ujjamra húzza a vékony aranygyűrűt, amit egy egészen apró kis szív alakú, rózsaszín kő díszített.

- Te vagy a világon a legfontosabb nekem Zena. Mindent meg fogok neked adni - nézett a szemembe és egy lány csókkal pecsételte meg a szavait.

* Kérlek tekintsetek el attól az aprócska ténytől, hogy egy magyar együttesről van szó, ami Siriusék idejében még nem is létezett (de rendkívül jó számaik vannak, amiket ajánlok meghallgatásra:3).

Drágáim!

Először is bocsánatotokért esedezem a rettenetesen hosszú kimaradásért, de teljesen elhagyott a múzsa... viszont most itt vagy egy friss rész!:D A következőkben igyekszem majd hozni az ezt követő fejezetet (remélhetőleg minél előbb).

Hatalmas ölelés nektek!

Jut eszembe... ha van kedvetek, akkor ott lejjebb hagyhattok valamiféle nyomot magatok után!