Sirius születésnapját követő hét úgy telt, ahogyan szokott, s szinte fel sem tűnt, hogy már el is ment. Szerény személyem csupán akkor jött rá arra, hogy időbácsi szalad, mint a nyuszi*, amikor vasárnap este - vacsora után - rájöttem arra a nem elhanyagolható tényre, hogy nekem másnapra meg kellett volna írnom átváltoztatástanból egy esszét az animágiáról.

Amikor ezt közöltem az állítólagos barátaimmal is eltérő reakciót kaptam válaszul.

Lily közölte, hogy vele kellett volna mennem tegnap a könyvtárba. Erre csak egy grimaszt vágtam, mivel James társaságában ment le, én meg nem akartam ott ülni a nyakukon.

Remus felajánlotta, hogy odaadja a sajátját, majd közölte velem, hogy valahogy másoljam át úgy, hogy másnak tűnjön.

James ötlete az volt, hogy fogjam magam és lógjam el az órát. Erre Lily fejbe vágta, Sirius meg elvigyorodott és közölte, hogy ebben az esetben szíves-örömest velem tart.

Peter aludt, amin nem lehetett csodálkozni. (Egyébként ez a gyerek csinál valami mást az alváson és az irritáló vihogáson kívül?!)

Alice és Frank éppen nem voltak beszámíthatóak (értsd: az egyik fotelben ülve duruzsoltak a másik szájába), John meg még bent sem volt a klubhelyiségben, hanem egy hollóhátas lányt boldogított a kastély valamelyik elrejtett zugában.

Utolsónak maradt Sirius, akire segélykérőn néztem föl. Erre mit csinált? Nemes egyszerűséggel kiröhögött.

- Így bízzon meg az ember bárkiben is - morogtam az orrom alatt és vérig sértve vonultam fel a hálókörletünkbe.

***

Másnap délután éppen az elemekkel harcoltunk a kviddicspályán repkedve. A szél rettenetes erővel fújt, az eső pedig úgy zuhogott, mintha dézsából öntenék. Lehetne jobb dolga is... főleg azért, mert James Potter szerény személye volt a csapatkapitány.

És igen, ez elég indok.

- Zena, gyorsabban! - próbálta túlüvölteni a szelet. Rámeredtem. Csupán három órája csücsültem ezen a seprűn, s már a lábszáraim is lefagyott.

- Kapd el, te retardált teknős! - csattantam fel. - Át van mindenki fagyva, mínusz húsz fok van és még ez a lucsok is esik! - fújtattam egy ingerült macska módjára.

- ZENDAYA! - fújt egyet James idegesen. Válasz gyanánt csak leszálltam a földre, bemutattam neki és otthagytam az egész bagázst a pályán.

***

Fél óra múlva egy teljesen átfagyott, rettenetesen mocskos, de szélesen vigyorgó Sirius és egy sértődött James szambázott be a portrélyukon. Kérdőn néztem fel a duóra. Lily érdeklődve pillantott fel az átváltoztatástan házijából, majd James nyakában kötött ki. Sirius vidoran huppant le mellé és nevetve nyomott egy csókot a számra.

- Rendkívüli tehetséged van az emberek felidegesítésében.

- James Potter egy szadis...

- Én is itt vagyok!

- Akkor neked is mondom, hogy szadista vagy - közöltem vele nemes egyszerűséggel.

- Tudod egy jó ideig kételkedtem, de egyre inkább kezdek rájönni, hogy téged és Tapmancsot az ég is egymásnak teremtett.

- Pajtás... - nézett rá gyanakodva Sirius.

- Ugyan már skacok! Két tulok egy pár...

- ... harmadik a molnár, mi? - forgattam a szemeimet. James széles vigyorral nézett rám.

- Pontosan!

- Mondták már, hogy nem teljesen vagy százas?

- Rémlik... - kuncogott, majd a sáros talárt a földre hajítva letelepedett Lilyvel az ölében a fotelba. - Megnézted azt a lapot, amit apu adott?

- Még nem - csóváltam meg a fejem. Sirius idő közben - Jameshez hasonlóan - levetette a talárját, a fejét pedig az ölembe hajtva pihentette. A sötét fürtök teljesen kiterültek a vaj színű melegítőnadrágomon. - De most megnézem! - intettem egyet, mire a papírlap a kezembe reppent.

A szememmel gyorsan futottam keresztül a sorokat. Ahogy egyre haladtam a szöveg felfogásával egyre lejjebb esett az állam.

A lap tartalma életem lehetőségével kecsegtetett. Mr. Potter egy visszautasíthatatlan ajánlatot tett a Holyhead Hárpiák edzőjeként. A fogójuk már csak ezt az évadot fogja végigjátszani, s azt akarta, hogy én legyek a csapat következő fogója.

- James, ezt komolyan gondolja apukád? - tettem fel döbbenten a kérdést.

- A lehető legkomolyabban. Nagyon ritkán látni olyan tehetséges kviddicsezőt, mint amilyen te is vagy Zena.

- Miről van szó? - érdeklődött Lily.

- Arról, hogy apu felajánlotta Zenának, hogy az iskola után menjen el hivatalos sportolónak.

- De ez volt az álmod, nem?

- Én... ez fantasztikus! - pattantam fel és löktem ezzel a földre Siriust, aki ezt úgy honorálta meg hogy magára rántott.

- Édesem, mégis mit gondoltál? Ki ne akarna egy téged a kviddiccsapatába? - nevetett fel és megölelt.

***

Imádtam a bájitaltant. Amikor Sirius erre rájött - úgy két hete - közölte velem, hogy ezt nem hajlandó elfogadni és minden bizonnyal csak egy zagyválóátok talált fejbe. Válasz gyanánt csak forgattam a szemeimet.

Ezúttal három üst ácsorgott a tanár asztalán. Lumpsluck széles mosollyal nézett körbe a bent tartózkodókon.

- Most, hogy itt van mindenki, akár neki is kezdhetünk - csapta össze a tenyereit. - Ezeket a bájitalokat már láthattátok egyszer, amikor elkezdtük a R.A.V.A.S.Z. vizsgára való felkészülést. Kíváncsi vagyok mennyire emlékeztek a bájitalokra... - intett a pálcájával, mire a három üst fedele a levegőbe emelkedett. - Valaki meg tudja mondani, hogy ezek milyen bájitalok?

Lilyvel egyszerre emelkedett a kezünk a magasba, valamint a mardekárosok közül is egy kéz felreppent a levegőbe. Lumpsluck elégedetten pillantott a két kedvencére - merthogy Lily és Denevérpofa (a mardákáros bájitaltan zseni) voltak a kedvencei - és kíváncsian nézett rám.

- Drága Lily, ha nem haragszik meg, akkor szívesen meghallgatnám a mi kis amerikai jövevényünket - mosolygott rám biztatóan. Hátulról, ahol az Ilvermorny kviddiccsapatának tagjai ültek, hangos huhogás harsant fel. Az egésszel mit sem törődve néztem rá a három bájitalra, amiket eddig még csak képen láttam.

Az elsőt könnyet fel lehetett ismerni a színéről, s a különleges csillogásáról.

- Ez itt a Felix Felicis, köznépi nevén szerencselé. Rendkívül bonyolult az elkészítése, nagyon nagy odafigyelést igényel. Mire a főzetet tökéletesen elkészítjük egy hónap is eltelik. Felhasználójának minden lépést szerencse övezi, ha iszik belőle. Az a másik - mutattam rá a mellette lévő, rózsaszínes bájitalra, aminek különleges, gyöngyházas csillogása volt. - Az szerelmi bájital. Mindenkinek olyan illatú, amihez a legjobban vonzódik.

- Szabad megtudnom, hogy a kisasszonynak milyen illatú?

- Hm... - szagoltam bele az üstbe. - A frissen lakkozott seprű illatát, a fenyőerdőt, forrócsoki és Sirius illatát érzem benne - mosolyodtam el ábrándozva.

- Én is szeretlek - kiabálta be az említett kaján vigyorral a száján.

- És a harmadik bájital?

- Százfűlé főzet. Ezzel fel tudjuk egy ember alakját venni egy órára, de szigorúan csak emberi hajszálat szabad bele tenni, mert egy állat szőrétől az ember véglegesen állattá változik.

- Fantasztikus kisasszony... - mosolygott szélesen a professzor. - Húsz pont a Griffendélnek. Szabadna megtudnom a nevét?

- Zendaya Ross - a tanár szeme felcsillant és még egyszer megdicsért, s párokba állított mindenkit. Sirius érdeklődve nézett rám.

- Mit kell csinálnunk?

- Hajhullasztó főzetet - feleltem, miközben a receptet tanulmányoztam. - Vegyél elő macskamájat, sárkánykörmöt meg egy kicsi... kicsi rupenoel olajat. Az üst alatt gyújts be, amíg én felvágom és megtisztítom a májat - adtam ki az utasítást. Mögöttünk felröhögtek.

- Mikor lettél te ilyen papucs Black?

- Befognád Parkinson? Vagy tudod mit, megteszem én neked szívesen...

- De meg ijedtem! - forgatta a hegyes arcú fiú a beesett szemeit.

- Megtennéd, hogy nem nyitod ki a szádat? Túlságosan is régen mostál fogat.

Sirius felkuncogott és a megpucolt májat beleborította az üstbe, én ráöntöttem az olajat és a barátom kezébe nyomtam a kanalat.

- Pirítsd meg, de oda ne égesd nekem!

- Értettem kisasszony - szalutált szórakozottan, majd tette amit mondtam. A sárkánykörmöt félre tettem és elkezdtem a következő hozzávalót előkészíteni.

A bájital félóra múlva már mondhatni, hogy tökéletes volt. Siriusszal könnyen összetudtunk dolgozni, ami láthatóan nem egy ember szemét szúrta. Tyson olyan tekintettel meredt ránk, mint akinek feltett szándéka meggyilkolni valamelyikünket, a mardekárosok szimplán nem nézték jó szemmel, hogy egy olyan családból származó varázsló, mint amilyen Sirius is volt egy olyannal legyen, mint amilyen én vagyok. A maradék meg csak szimplán utált.

Az óra végét jelző csengőt a legtöbben örömmel fogadták. Én személy szerint szívesebben maradtam volna itt ahelyett, hogy a bűbájtan-terembe kelljen mennem. Nem szerettem a tantárgyat... valahogy nagyon nem volt hozzá érzékem.

De a szenvedés megkezdése előtt még volt egy óránk, ebédszünet címszóval, így Siriusszal kézen fogva sétáltunk be a Nagy Terembe a Griffendél asztalához.

Év eleje óta már tökéletesen kialakult, hogy evéskor ki hol ül. Lily James és Frank között foglalt helyet éppen velem szemben. A jobbomon Remus, mellette pedig Marlene. A baloldalam Sirius helye volt, vele szemben ült ugye James, Marlenne-al szemben pedig Alice. Mellette Dennis trónolt, vele szemben pedig Dolly. Ha nem tudtam volna, hogy Dennis nem csípi a lányokat, akkor megkockáztatom, hogy járnak.

Már éppen elkezdtünk volna enni, amikor Tyson megkocogtatta a vállamat. Meghökkenve pislogtam fel. Sirius mellettem olyan arckifejezést öltött fel magára, amitől még nekem is tele lett a gatyám. James utálta, mert a kviddicspályán az ellenfele volt, valamint Lilyt is többször próbálta megfűzni. Remus egészen egyszerűen csak nem szimpatizált vele, Marlene és Lily meg ismerte a történtet. Dolly és Dennis pedig hét éve az évfolyamtársa volt, így tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy milyen is Tyson Greyson. Ami meg Petert illeti... szerintem fel sem tűnt neki, hogy mi történik körülötte. Főleg az étel miatt, mivel éppen a bagólesőjét tömte csirkepaprikással, s már be volt neki egy nagy adag tészta is készítve.

- Andy, beszélhetnénk?

- Nézd, nekem...

- Nem - vágott közbe Sirius. Szúrósan néztem rá.

- Egyedül is el tudom küldeni.

- Tudom. De pajtás... - állt fel Sirius. Meghökkenve néztem, mint Rozi a moziban. Pajtás?

Minden bizonnyal James sem értette, hogy mégis mi a búbánat történik, mivel elég fura arckifejezést festett fel az arcára.

- Black? - meredt rá hidegen az én drágalátos szívszerelmemre.

- Csak szeretnélek megkérni valamire.

- És ha nem teszem meg?

- Erősen ajánlom, hogy megtedd.

- És szabadna megtudnom, hogy mi a Luis bakancsáról hadoválsz itt? - kérdezte lekezelően Tyson.

- Rendben haver... csak szeretném tisztázni, hogy Zena a barátnőm. Úgyhogy meglehetősen örülnék annak, ha leszakadnál róla.

- Mert, ha nem? - Sirius arcára gúnyos mosoly költözött.

- Én hazai pályán vagyok. És vannak bizonyos tényezők is... tudod szerintem nem örülnél, annak, ha kitudódna a múltkori szabotázsod a Griffendél ellen...

Tyson és Sirius úgy meredtek egymásra, mint két vadállat, akik egymásnak akarnak esni. Tyson nem volt éppen alacsony, de Sirius még így is úgy tekintet le rá, mint egy patkányra.

Amikor Tyson elslisszolt éreztem, hogy valami megváltozik körülöttem. Egy perccel később jöttem rá arra, hogy mi az. Megnyugodtam. Éreztem, ahogy a kellemes melegség átjár. Mosolyogva néztem rá Siriusra, aki viszonozta ezt.

Ekkor még nem sejtettem, hogy ennek a bizsergésnek más oka van, ugyanis néhány éven belül egy hatalmas katasztrófa fogja a világunkat szétzilálni.

Ekkor Dumbledore megköszörülte a torkát.

- Most, hogy mind együtt vagyunk szeretnék egy bejelentést tenni - mondta sugárzó mosollyal. Úgy nézett ki, mint aki szebb dolgot el sem tud képzelni annál, hogy az egész diáksereget együtt szemlélheti meg. - Vendégeink tiszteletére szeretnénk a szokásos karácsonyozási formától eltérni és egy bált fogunk rendezni... - nem tudta befejezni, mert a hangos tapsvihar teljesen elnyomta a hangját. - ... minden diákunknak a negyedévesektől fölfelé.

Elmosolyodtam és a fejemet Sirius vállára hajtottam, aki mosolyogva húzott magához.

- Holnap korán akarsz indulni Roxmortsba?

- Majd amikor felkelünk - feleltem. Dumbledore idő közben visszatelepedett és kedélyes beszélgetésbe kezdett von Schauer professzorral, az Ilvermorny igazgatójával.

***

Lily vigyorogva karolt belém és a mellettem sétáló Marleneba. A vöröshajú lány vigyorogva rángatott fel minket magával a hálókörletbe. A szobánkban a szőnyegre telepedtünk egy üveg likőr társaságában.

- Nem megyünk holnap vásárolni?

- Én már elígérkeztem - dőltem ki az arany színű, bolyhos szőnyegen.

- Majd akkor elraboljuk magunkkal Alice-t - legyintett Marlene és a poharába kortyolt. - Ez honnan van?

- Dennis hozta - válaszoltam.

- És ő honnan szedte?

- Hívd ide és kérdezd meg tőle - forgattam a szemeimet. Ekkor nyílt az ajtó és Alice jelent meg, majd egy "Kicsi a rakás!" felkiáltást követően rám ugrott.

- Magasságos szent Luis! - nyögtem fel. - Kilapítasz...

Alice jókedvűen felnevetett és elcsórta a poharamat, amiben még nem volt semmi sem és töltött magának.

- Mit gondoltok a bálról? - szedett elő Marlene egy dobozt, majd kinyitotta.

- Te kiraboltál egy szépségboltot? - érdeklődtem a töménytelen mennyiségű körömlakkra nézve.

- Merlinre, Zena! - emelte égnek a szemét.

- Szerintem jó lesz - vigyorgott Alice. - Mit gondoltok lesz táncóra?

- Erősen remélem - feleltem. - Ugyanis nem tudok normálisan táncolni.

- Csak abnormálisan?

- Milyen vicces lettél Alice.

- Lily...? - kérdezte Marlene én pedig felkönyököltem, hogy lássam a lányt, de addigra neki már nyoma sem volt, hanem az ablaknál állt. Kíváncsian pillantottam oda és akkor láttam meg, hogy James ott csücsül a seprűjén és izgatottan beszél a vöröshajú lánnyal, aki vigyorogva majd' kiugrott az ablakban lebegő fiú nyakába.

- Persze, hogy veled megyek a bálba! - közölte boldogan Lily, majd megcsókolta a fiút és berántotta a szobánkba.

- Ugye tudod, hogyha ő is részt vesz a pizsipartin, akkor kénytelenek leszünk kifesteni a körmét? - kiáltotta Marlene. Belőlem kirobban a vihogás, Alice meg felborult a visszafogott röhögéstől.

- Szerintem rózsaszín legyen - jegyezte meg Alice.

- Jól fog menni a szeme színéhez - nevettem fel és ittam egy pohárral a csokoládés italból. Ekkor ugrott be James mögül Sirius.

- Na és én milyen lakkot kapok? - kérdezte affektálva, miközben mellém huppant.

- Nem tudom... mondjuk ilyet! - emeltem ki egy élénk, neonszínű sárgás árnyalatot.

- Veled alszok, mit szólsz?

- Azt, hogyha megint párnának használsz kitekerem a nyakad - közöltem, majd a kezében nyomtam a likőrös poharat. - Te sem tudsz táncolni, ugye?

- Miért ne tudnék? - értetlenkedett. - Emlékeztetlek rá édesem, hogy a szüleim erre azért adtak... - forgatta a szemeit.

- Jó van, na - emeltem égnek a szemem és egy poharat nyomtam a kezébe. - Ilyen finom likőrt még soha nem ittam. Meg kell kóstolnod - közöltem vele, majd az ölébe fészkeltem magam.

***

Másnap Siriusszal kézen fogva sétáltunk Roxmortsban. Már november közepe is elmúlt, sőt már a hónap vége felé jártunk. A hó egy hete esett le először, de alig egy-két nap alatt azzá a barnás lutyokká változott, amiben az ember fia könnyedén hasra tud esni.

A most hulló hó nem ilyen volt.

Hatalmas, fehér pettyekben esett le a földre, ahol aztán a fehér kristályok összeakaszkodva egy végtelennek tetsző takaróvá szövődtek. Beborították a falunak azt a részét, ahova nem épültek házak, az épületek cserepeit pedig porcukorként lepte be. Egyszerűen mesés látvány volt, egészen olyan, mintha egy óriási mézeskalácsházakból épült faluban sétálnánk.

Sirius ujjai forróak voltak, még így, kesztyűn keresztül is éreztem. A talpunk alatt ropogott a hó, a barátom kezében pedig ott izzott a cigarettaszál.

- Nem gondoltál még arra, hogy leszokj?

Sirius válasz gyanánt megrántotta a vállát és átkarolta a baljával a vállam.

- Nem gondoltam édes.

- Ugye tudod, hogy...

- ... tönkreteszi a tüdőmet? - pislogott ártatlanul rám.

- Nem erre gondoltam - ráztam a fejem. - De egy idő után nem fogod bírni a kviddicset.

- Már csak idén játszok. Tudod, én nem leszek benne a válogatottban - kuncogott és puszit nyomott az arcomra.

- Édesem, én ezt tudom - néztem a szemébe. Sirius elmosolyodott és megcsókolt. - Sirius - sóhajtottam.

- Feleslegesen aggodalmaskodsz ennyit.

- A barátnőd vagyok. Ez a dolgom - feleltem.

- Szabad megtudnom, hogy miért érzed ezt feladatnak? - érdeklődött.

- Azért mert szeretlek - közöltem nemes egyszerűséggel.

- Mitől félsz? - komolyodott el Sirius. - Aggaszt a pillantásod... annyira komoly lettél.

Meglepetten pislogtam fel az ezüst színű szempárba.

- Hogyhogy komoly lettem?

- Bemegyünk? - bökött a mellettünk lévő hamburgeresre, ami a Koreline nevet viselte. Sirius nem várta meg a válaszomat, hanem kinyitotta nekem az ajtót. Beléptünk, a köpenyünket a kiválasztott asztalhoz tartozó szék háttámlájára akasztottuk fel és egymással szemben huppantunk a párnával kidíszített ülőalkalmatosságra. - Tudod, amióta volt az az eset Bellával...

- Sirius, én még soha nem éreztem magam ekkora veszélyben. Amerikában a MACUSA minden varázserővel rendelkező embert ugyanolyannak tekint. Mindenkit védenek a törvények, de itt...

- Az egész Voldemort miatt van - morogta mérgesen.

- Mit adhatok? - jelent meg mellettünk a pincér.

- Egy sajtos csirkét meg...

- Szarvast - mosolyogtam fel a nőre, aki távozott.

- Te szarvast akarsz enni?

- Tudod milyen finom?

- Ha ezt Ágas hallaná... - csóválta rosszallóan a fejét.

- Tervben volt, hogy ide jövünk?

- Persze - vigyorgott. - Tulajdonképpen meg akartalak hívni a bálba, és ezt a helyet alkalmasnak találtam rá. Szóval eljössz?

- Persze, csak ígérj meg nekem valamit...

- Amit csak szeretnél - hajolt közelebb.

- A leánykérésnél azért ne így add elő a kérdést - nevettem el magam, Sirius pedig vigyorogva nézett rám.

- Ne aggódj, majd romantikusan felgyújtom gyertyákkal a helyet - nevetett fel, belőlem pedig kipukkadt a vihogás.

- Merlinre, te nem vagy komplett! - kacagtam továbbra is, majd közöltem vele azt az észrevételemet, miszerint úgy nevet, mint egy ugató kutya.

- Beletrafáltál a közepébe édes - kacsintott, én pedig értetlen pislogás közepette meredtem rá.

Először is esedezem bocsánatotokért, hogy ilyen későn jött a rész... igyekeztem minél előbb, hozni csak hát az ihlet elszállt, mint egy kismadár. De most visszajött:D

Nem akarok ígérgetni, de ha minden igaz, akkor a hétvégén megpróbálom hozni a következő fejezetet.

Egyébként nem csak ihlethiányban szenvedtem, tehát feltehetitek a kérdést, hogy miért is késett ennyit a fejezet?

Ennek oka egyszerű. Elkezdtem három történeten is dolgozni, így kissé kevés időm jutott erre a történetre. E közül a három közül egy ugyancsak fiction lesz. Ha megjelennek mindenképp jelzem felétek;) E mellett pedig a ritka frissítéshez az is hozzájárult, hogy az érettségi évében vagyok. Ráadásul nem szeretném, ha a minőség rovására menne a frissítés. Ettől függetlenül igyekszem majd hozni a részeket!

Nagy puszi és ölelés mindannyitoknak!