Elgondolkodva olvastam a levelet, ami a Roxfortból jött. A fűben ültem és a tankönyvlistát böngésztem miközben a mellettem ülő Sirius-t hallgattam, aki éppen Hope-ot dögönyözte. Lehunytam a szemem és igyekeztem kizárni a fiút a fejemből. Hogy őszinte legyek ez nem ment valami könnyedén. Leginkább azért, mert ha kellett, ha nem Sirius nálam volt. Néha Andromedával egyetemben, alkalomadtán James és Remus is tiszteletüket tették animágus barátjukkal együtt. Na meg persze Alice-t és Frank-et is elrángatta nem egyszer magával. És én örültem neki. Alice és én nagyon jóba lettünk, Andromeda mellett ő volt a legjobb barátnőm. Élveztem a társaságát. Alice a szeleburdi energiabomba emberi formátuma volt.

- Hé, Zena - bökött oldalba Sirius. - Itt vagy?

Rápillantottam és rájöttem, hogy elkalandoztam.

Ismét.

Az utóbbi időben szinte nem is voltam magamnál... úgy viselkedtem, mint egy szerelmes kis fruska. Ami nem sok jót jelentett.

A gyöngybagoly az arcom előtt lebegett és végül orron csípett. Ismertem a madarat és megijedtem tőle. Jó, már ismertem egy ideje, de jelen pillanatban mellettem ült Sirius is.

- Nem veszed el a levelet?

- De - cincogtam vagy három oktávval magasabban. - Kösz Donny.

- Te ismered?

- Persze - feleltem és kibontottam a levelet.

- Ki az a Dennis? - kérdezte Sirius. Az ajkamba haraptam.

Dennis Clearwater, hogy vinne el Thanatosz...!

- Hát... - nagyot sóhajtottam. Dennis és én hét éves korunk óta a legjobb barátok voltunk. Dennis a megtestesült álom volt egy lány szemében. Magas, homokszőke hajú, tengerkék szemű. Csakhogy nem tudták róla, hogy egy nagyra nőtt óvodás. A legjobb barátom volt mindig is, amit Tyson is csak nehezen viselt el, holott ő volt az, akit nem érdekelt az, hogy kivel barátkozok. Hogy mi baj volt vele az számomra még a mai napig kérdés. Leginkább azért, mert eltért az "átlagtól"... amit nem is rejt véka alá. - Dennis a legjobb barátom. Tudod ő kint él Amerikában és...

- Nem látjátok egymást. Érthető - vont vállat. Elmosolyodtam. Ez is Sirius-ra vallott. Nem idegeskedte túl a dolgokat.

- Meghívtam.

- És? - értetlenül nézett rám, majd felcsillant a szeme. - Ez fantasztikus! Mármint...

- Szeretném, ha visszafognád magad Sirius - néztem komolyan a szemébe, majd értetlen tekintetét látva elnevettem magam. - Majd rájössz - vigyorogtam. Sirius ekkor közelebb hajolt és egy kósza tincset a fülem mögé és óvatos csókot nyomott a számra.

- Nincs kedved folytatni, amit reggel elkezdtünk? - a szürke szemekbe néztem és fülig pirultam. Igen, Sirius egyetlen kérdéssel vagy megjegyzéssel el tudta ezt a hatást érni nálam.

Reggel hangos dörömbölésre riadtam fel. Mérgesen nyitottam ajtót, Sirius pedig köszönés gyanánt neki nyomott a falnak és bevágta a háta mögött. A szájával rám cuppant és a keze már a köntösöm alatt kötött ki. A fiú kis akcióját apa megérkezése zavarta meg, amit az adott pillanatban a pokolra tudtam volna kívánni. Kárpótlást egyes-egyedül Sirius arca jelentett. Sosem láttam még ennyire zavarban senkit. Meg kell hagyni Sirius arca vetekedett a nagyi kertjében lévő paradicsomokéval.

- Késő van. Apa nemsokára haza ér - feleltem rezzenéstelen arccal. Sirius sóhajtott egyet és a hátamra döntött, majd a nyakamba fúrta a fejét és kényelmesen elhelyezkedett a mellkasomon.

- Mindig csak hárítasz - motyogta a nyakamba.

- Meg sütit sütök.

- Zendaya - nézett rám vérig sértve. Én átöleltem és puszit nyomtam a homlokára.

- Megígérted, hogy adsz időt. Tudod jól, hogy fel kell épülnöm...

- Tisztában vagyok vele, de segíteni akarok. Fogalmad sincs arról, hogy milyen érzés a fájdalmat látni a szemedben.

Felsóhajtottam és hátra döntöttem a fejem. Sirius annyira, de annyira kemény fejű! Csak tudnám miért ilyen fontos ez az egész neki ez az egész.

***

1978. Augusztus 04., péntek - két héttel később

Reggel hét órakor hálóköntösben nyitottam ajtót. Sirius vidáman puszit nyomott az arcomra és besétált a konyhába.

- Csak nem aludtál még?

- Még mindig aludnék, ha te - mutattam rá vádlón a kezemben tartott öngyújtóval. - nem lettél volna olyan kedves és jelentél volna meg ilyen korán.

- Nem lennél álmos, ha nem lennél ennyire makacs.

- Sirius - sóhajtottam fel.

- Igen cukorfalat? - mosolyodott el angyalian, amitől a gyomromban a lepkék táncra keltek.

- Idegesítesz.

- De drága vagy - nézett rám. - Ezért is imádlak.

- Miért is?

- Az őszinteségedért. Éppen ezért leszel te a szerencsés, akit feleségül fogok venni.

Értetlenül meredtem rá. Furcsán viselkedett ez kétségtelen. Sose szokott ehhez hasonlókat mondani. Hacsak...

Ekkor jutott csak eszembe. Tegnap volt Alice születésnapja, Frank pedig meg akarta lepni. Ennek örömére a kedves és egyedülállóan tehetséges bajkeverő másod unokatestvéréhez, nevezetesen James Potter szerény személyéhez fordult segítségért. Ennek az lett a következménye, hogy James Sirius segítségét kérte, aki pedig ragaszkodott ahhoz, hogy én foglaljam le Alice-t. Amivel nem volt semmi gond. Csakhogy tegnap este Sirius egy kissé felöntött a garatra. És úgy tűnt még mindig az alkohol hatása alatt állt.

- Sirius, te mennyire vagy még részeg?

- Hogy feltételezhetsz ilyesmit róla?

- Rólad inkább, nem?

- Részletkérdés - legyintett.

- Na és miért nem hagytál aludni?

- Emlékeztetnélek rá, hogy aludhattál volna akár délig is - felelte és bizonytalanul megállt. Ekkor tűnt csak fel az a borzasztó alkoholszag, amit magából árasztott, mire elfintorodtam. - Mindössze velem kellett volna aludnid. Mármint aludnod.

Rámeredtem és felvontam a szemöldököm.

- Ezt te sem gondoltad komolyan.

- Halálosan komolyan gondoltam édes - nevetett fel és közelebb jött. Édes jó Luis! Mit vétettem én ellened?

Megtöltöttem egy poharat hideg vízzel és az elém álló Sirius nyakába borítottam.

- Ez meg mire volt most jó?

- Menj fel a fürdőbe és vegyél egy jó, hideg zuhanyt. Akkor már kevésbé leszel ilyen illuminált állapotban és lehet nem ragaszkodsz majd annyira ahhoz, hogy le akard imádkozni a hálóingemet.

- Én inkább letépném - felelte elgondolkozva. Égre emeltem a tekintetemet.

- A vörös van rajtad?

- Nem - feleltem és egy törölközőt nyomtam a kezébe. - Indulás.

A fiú neki nyomott a csípőjével a konyhapultnak, a törölközőjét mellénk helyezte. Szájával rövid úton a nyakamnak esett. Éreztem, ahogy a nyakam egy pontján megállapodott. Ekkor jutott eszembe az az éjszaka, amikor nála aludtam. Ez is egy ok volt arra vonatkozólag, hogy miért nem óhajtottam hálótársnak Sirius-t.

Nos, már majdnem aludtam, amikor Sirius hozzám bújt és óvatos csókot nyomott a számra, majd mellém feküdt. Én képtelen voltam magamon uralkodni. Furcsa, de túlzottan is jól ismert érzéseket keltett bennem. Engem pedig nem érdekelt a magamnak tett ígéretem. Helyette a fiúnak estem, aki nem zavartatta magát különösebben. Lekapta a felsőmet és úgy csinálta a dolgát, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
Mintha egy párt alkotnánk, akik élvezik az együtt töltött perceket.
Erre utalhattak a szobát megtöltő hangos sóhajok és kéjes sikolyok is...

A dolog egyszerű volt. Nem Sirius miatt tartózkodtam a nála alvástól, hanem magam miatt. Tudtam, hogy következő alkalommal is ugyanígy hagynám magam, mint ekkor.

Lehunyt szemmel hagytam egy-két percet magamnak a fiúval, akinek a keze már a fehérneműmmel ügyködött. Ekkor óvatosan eltoltam magamtól és a kezébe nyomtam a törölközőt. A velem szemben álló lemondóan sóhajtott és kérésem megtételének érdekében elindult.

Sirius épphogy felment, amikor kopogtak.

- Mi van? - téptem fel az ajtót és Dennis-szel találtam szembe magam. - Dennis? - hangos sikítozás közepette a barátom nyakába ugrottam. - De te... mégis hogyan? Úgy volt, hogy csak a jövő héten jössz!

- Hát drágám beszéltem apucival és tá-dám! Meglepetés! - tárta szét a karjait.

- Gyere be - intettem nevetve és beljebb invitáltam. - Hogy utaztál?

- Fantasztikusan drága. Tudsz adni egy kicsit inni? Teljesen ki vagyok száradva és ha ez így folytatódik, akkor a szám cserepes lesz - legyezte magát.

- Zena! Fáj a fejem nincs valami... - Sirius belépett az ajtó egy szál törölközőben. Dennis ránézett és füttyentett egyet.

- Te nem azt mondtad, hogy egy ideig nem akarsz pasizni?

- Az úgy volt...

- Ez meg ki?

Ingerülten felsóhajtottam.

- Befognád?

- Dúl a szerelem - szúrta közbe Dennis, mire csak egy csúnya pillantást kapott tőlem.

- Vicces vagy - forgattam a szemeimet. - Te pedig - böktem Siriusra. - Ha már voltál kedves és idejöttél...

- Nem az én hibám volt édes - nézett rám ártatlanul.

- Az, hogy hajnali hétkor beállítottál? - vontam fel a szemöldökömet értetlenül.

- Én mondtam, hogy aludjunk - vont vállat. A fejemet fogtam.

- Te is tudod, hogy mennyi alvás lett volna abból - Sirius arcán pimasz mosoly játszott. - Agyon ütöttelek volna egy párnával.

Sirius ugatósan felnevetett és átölelt hátulról.

- Megállítottalak volna benne, hogy kipihend magad.

Semmi piszkos megjegyzés? Ez nem vall rá...

Meglepődve fordultam hátra a fejemmel, Sirius pedig vágyakozva csókolt meg. Az egész helyzet furcsa volt... úgy csókolt meg, mint aki azt mondja: "ha hozzá mersz érni saját kezűleg fojtalak meg". Furcsállva néztem fel rá, majd kicsúsztam az ujjai közül és szereztem neki fejfájás-csillapítót, majd a lépcső irányába toltam. Dennis rám nézett.

- Tudja?

- Nem igazán...

- Ez így érdekes lesz... - jegyezte meg nevetve. - Na kislány most leülünk, te pedig mesélsz.

- Hozok sütit - ugrottam át a konyhába és egy doboz browni-val tértem vissza és mesélni kezdtem Dennis-nek.

***

Sirius rám nézett és megragadta a kezem.

- Van egy ötletem!

- Ajaj - néztem rá aggodalmasan. - Kezdek félni.

- Én még sosem voltam noziban. Kíváncsi vagyok rá, hogy milyen.

- Mármint moziba akarsz menni? - kérdeztem.

- Igen, moziba! - csillogtak a szemei. Ránéztem és felnevettem.

- Őszintén Sirius Honnan jött az ötleted?

- Hát...

- Felesleges féltékenynek lenned - pöcköltem meg az orrát. - Dennis és én barátok vagyunk. Semmi több.

- Én még sosem éreztem ilyet - nézett a szemembe. - Vagyis még egyszer, nagyon régen... - az ajkamba haraptam. Igen, minden bizonnyal Doras-ra gondolhatott. A halott barátnőjére.

- Sirius, Dennis semmit sem akar tőlem, ahogyan én sem tőle. Olyanok vagyunk, mint a testvérek, jó?

- Persze, de...

- Lehet, hogy Dennis kinézete vetekedik egy görög istenével, de ez nem jelent semmit Sirius - mosolyogva simítottam végig a borostás arcán. A fiú a szemembe nézett és magához húzott.

- Szeretlek - mondta, én pedig szorosan a fiúhoz bújtam.

***

Dennis ragaszkodott hozzá, hogy körbe akarja járni az egész országot. Így történt, hogy Andromeda kandallóján keresztül minden nap különböző helyeken kötöttünk ki. Sirius-nak egyre több dolga lett, amiről soha nem mondott semmit, amin már nem is csodálkoztam. Soha nem mondott semmit. Csak titkolózni tudott, de azt megemlíteném, hogy tökéletesen csinálta. Én pedig csalódott voltam. Igen, kezdtem bele szeretni a fiúba, viszont nem tudtam közelebbről megismerni, hiszen nem engedte. És fájt. Nagyon is.

Nem az bántott, hogy voltak titkai, hanem hogy nem akart megbízni bennem. Ráadásul annyira hozzászoktam a folytonos jelenlétéhez, hogy furcsává tette a legjobb barátommal eltöltött időt a hiánya.

Igen, hiányzott.

Szerelmes lettem volna? Az kétségtelen.

- Te, ez nem a szívszerelmed? - érdeklődött Dennis egy alakra bökve, aki éppen ekkor fordult meg. A Nottingham-i erdő mellett ücsörögtünk egy aprócska padon és a tájban gyönyörködtünk, amikor feltette a kérdését. Viszont az idegen nem az én Sirius-om, hanem csak az öccse, Regulus, volt az. Most először ötlött az eszembe, hogy miért is voltak a fiúk összeveszve. Ez már a Három Seprűben is eszembe juthatott volna, de egészen eddig nem is gondolkodtam el rajta komolyabban. A szüleikkel kapcsolatban arra jutottam, hogy minden bizonnyal meghaltak, mivel Sirius egyedül élt és sosem beszélt róluk. És ott volt az éjjeliszekrényén lévő kép is...

- Az öccse - feleltem.

- Már be is mutatott? Sirius pajtás aztán nem gatyázik - húzta el a száját. Az igazság az volt, hogy Dennis és Sirius finoman szólva nem kedvelték egymást, amit nem igazán tudtam hova tenni. A tényeket pedig nem állt szándékomban az orrára kötni. - És a szőke lány? - elgondolkodva néztem rá a szöszire. Magas volt, szürke szemek, arcvonásai kísértetiesen hasonlítottak Andromedáéra. Ekkor ugrott be, hogy Sirius és Andromeda unokatestvérek. Lehet, hogy a szőke Andromeda testvére...

És ekkor észleltem fel egy újabb darab kirakós-darabot. Andromeda szüleiről is alig tudtam valamit... Csak tudnám mi a Luis bakancsáért titkolózik az összes Black!

- Fogalmam sincs, hogy ki az. Talán Sirius unokatestvére. - feleltem és rágyújtottam. Dennis ránézett a cigarettára és megcsóválta a fejét.

- Mégis mikor...

- Nehéz ez az egész Dennis - fújtam ki a füstöt. - Tudod miért?

- A költözés, vagy...

- Félek Dennis. Tyson nem tett le rólam, ugye?

- Nem igazán - ismerte el kelletlenül.

- Ráadásul a halálfalók... a hideg is kiráz tőlük.

- Zendaya... - szólalt meg halkan, de nem tudtam meg mit akart mondani, mert Regulus harsogó hangja zavarta meg a beszélgetésünket.

- Ne szórakozz velem Cissy - nevetett fel. - Te leszel a következő Mrs. Malfoy, ezt le merem fogadni!

A lány nevetve karolt a fiúba. Ekkor tűnt csak fel a hasonlóságuk. Igen, minden bizonnyal rokonok.

- Elkezdtél valamit mondani - néztem rá Dennis-re, aki sóhajtott egyet.

- Félek egyedül visszamenni - suttogta maga elé.

- Ugye nem amiatt? - néztem szomorúan a barátomra, aki csak lesütötte a szemét.

- Részben. Akitől én inkább tartok az Tyson - motyogta a nem létező bajsza alatt.

- Dennis... - néztem rá szomorúan. - Csak egy év - mosolyogtam rá.

- És aurorok leszünk! - nevetett fel. - Már alig várom!

- Én is - nevettem fel.

- Daya, te szerelmes vagy? - szólalt meg pár perc hallgatás után. Zavartan pirultam fülig.

- Azt hiszem. Igen, határozottan szerelmes vagyok - feleltem félre billentett fejjel. Dennis kifújta a levegőt és az ajkába harapott.

- Black-be?

- Igen - feleltem ábrándos mosollyal az arcomon.

- Nem kedvel különösebben.

- Féltékeny - húztam el a számat. Dennis rám meredt és kirobbant belőle a hangos röhögés.

- Ne szórakozz velem! - vihogott továbbra is. - Féltékeny? Ez most komoly?!

Ránéztem és belőlem is kirobbant a nevetés.

- Dennis, ne...! - fulladoztam a nevetéstől. Dennis vigyora egyre csak szélesedett.

- Ez vicces Daya. Nagyon vicces... - ekkor állhatott neki össze a kép. - Te, tudja?

- Mit? - pillogtam ártatlanul a barátomra.

- Hogy meleg vagyok - nézett komolyan a szemembe.

- Ezt így konkrétan nem kötöttem az orrára. Feleltem, majd egy újabb szál cigarettát vettem elő, hogy rágyújtsak. Leginkább azért, mert ezzel lezártnak tekintettem a témát.

- Vigyázz vele Zendaya - nézett komolyan a szemembe Dennis. - Nem sok jó származik egy Black-ből.

- Ezt meg hogy érted? - vontam össze a szemöldököm.

- Tudod, hogy milyen itt a politikai helyzet?

- Tisztában vagyok velem - meredtem rá. Mintha nem is itt élnék!

- Örülök neki. Érdekel miért? - gyanakodva pillantottam Dennis-re. - A napokban hallottam, hogy a legidősebb Black-lány a halálfalók vezérének a jobb keze - éreztem, hogy meghűl az ereimben a vér. Majd Dennis-re néztem.

- Honnan veszed, hogy közük van egymáshoz? - kérdeztem vagy két oktávval magasabb hangon, mint az normális lett volna.

- Zendaya... a szívszerelmed is egy Black. Nem hiszem, hogy más utat választana, mint az unokanővére. Lehet, hogy nem fog megházasodni, de szerintem be fog állni a seregükbe - a fejemben Sirius mondata visszhangzott...

"Éppen ezért leszel te a szerencsés, akit feleségül fogok venni. "

Nem. Az lehetetlen, hogy Sirius-ból halálfaló legyen.

- Nem tudom Dennis - kezdtem el az alkaromon lévő sebhelyet vakargatni. Barátom tekintete rávillant, s csak ekkor jutott az eszembe, hogy Dennis még nem tud erről a kis "afféromról". Lehet, hogy közölnöm kellett volna vele? - Ezt honnan szedted?

- Összefutottam Bellatrix Lestrage-el - feleltem kelletlenül. - Mondjuk azt, hogy nem szimpatizálunk különösebben.

- Mégis mit...

- Megkínzott - rázott ki a hideg az emlék hatására.

- És te ennek ellenére az unokaöccsével bájologsz?! - sziszegte én pedig üveges szemekkel meredtem magam elé. Bellatrix Lestrage az egyike lenne a Black nővéreknek? Sirius rokona lenne ennek a hárpiának? Tudtam, hogy Andromedának van két nővére, de sosem láttam még őket. Ezzel párhuzamosan egy kérdés futott át az agyamon.

Vajon tényleg ismerem én Sirius Black-et? És a válasz egészen egyszerű volt: nem, nem ismertem elég közelről az állítólagos barátaimat.