Louis Tomlinson:

Harry már reggel dobbot egy SMS-t,hogy délután ugorjak be a fotózására,mert valamit sürgősen meg kell beszélnünk. Felőlem. Mára úgyse terveztem semmit. Simon és a kisfia elmentek horgászni,így a mai napom,ha lehet így fogalmazni szabad. Már lassan egy hónapja,hogy megjelent a szünetre vonulás előtti lemezünk,ami még mai napig a listák élén áll,és mai napig kapjuk érte a dicséreteket. Milyen jól hangzik,a hangszerelés,a szöveg,ha tudnák,hogy mennyit szenvedtünk a zenei alappal,és hogy a szövegek minden sora igaz,inkább sajnálnának minket. De akkor nem venné meg senki a lemezt,és nem teremne pénze a kiadónak.

Ebédre beültem egy közeli gyorskiszolgálóba,mert lusta voltam akármit is csinálni. Még jó,hogy nem tudok elhízni az ilyen gyors kajáktól,mert még mindig egy rohanás az életem. Vajon mikor lesz olyan,hogy otthon lehetek a családommal,béke és nyugalom vesz körül,és teljesen kizárhatom a külvilágot?

Jól lakott (már amennyire ezzel az ételnek nevezet dologgal) hassal indultam tovább egyenesen Harry-hez. Most már kezdtem izgulni kicsit,hogy mégis mi az a nagyon fontos és sürgős dolog,amit nem tudunk megbeszélni telefonon. Hogy őszintén megmondjam,egy ideje már nem találkoztunk személyesen a srácokkal,csak ha valahova hivatalosak voltunk,inkább telefonon tartottuk a kapcsolatot. Mindannyian már elkezdtük azt lealapozni,amit a szünetben szeretnénk majd csinálni.

Leparkoltam a zsákutcába,ahol Harry kocsija már ott parkolt. Vajon mióta dolgozhat már? Talált magának már modellt? Utoljára,amikor erről beszéltünk még panaszkodott,hogy nem talál egy olyan lányt se,akire érdemes lenne az idejét pazarolni,mármint,hogy fényképezésre,nem mintha a szerelmi kapcsolata nem így állna.

Bementem a nyüzsgő helységbe,ahonnan most kacajok hangzottak fel. Harry mély,öblös nevetését már megismertem messziről,de a női kacajt nem tudtam hova rakni,egyszerre volt ismerős és idegen. Beléptem a fotózás főhelyszínére,és földbe gyökeredzett a lábam. Ez Becca az a lány,aki ott volt a novemberi koncerten,akivel már a dedikálás előtt találkoztunk,habár ő arra nem emlékszik,aki nem is rajong értünk,aki csak a húgát kísérte el,és abba a néhány órába elrabolta a szívem egy darabját. Az utolsó gondolatomat még én se tudom értelmesen megmagyarázni,csak annyit tudok,hogy azóta nem telt el úgy nap,hogy nem jutott eszembe gyönyörű mosolya,őzike barna szemei és hullámos barna haja.

-Áh,szia Louis!-vett észre Harry,amikor már egy ideje csak ott álldogáltam.

-Sziasztok!-próbáltam meg normálisan viselkedni,habár a kamera előtt álló szépség elvonta a figyelmem.-Üzentél,hogy valamit sürgősen meg kell beszélnünk?-szegeztem a pillantásom Harry-re,akinek arcán sunyi mosoly ült. Valamit kitervelt,csak még nem tudom mit,de őt ismerve hamarosan megtudom.

-Ja,igen! Egy pillanat,drágám!-intett Beccának. Engem egy kis szoba felé kezdett tolni,amit később magunkra zárt. Felvont szemöldökökkel meredtem a legjobb barátomra.

-Miért kellett idejönnöm,és mit keres itt Becca?-zúdítottam rá a kérdéseim.

Harry az ujjaival kezdett játszani,amit akkor szokott csinálni,ha kissé zavarban van,és nem tudja hogy kezdjen bele valamibe.

-Hát az van,hogy Becca nagyon szép és aranyos,vicces lány...

-Ugye most nem arra akarsz utalni,hogy tetszik neked?-kérdeztem visszafojtott dühvel. Tudom,hogy az enyém se lehet a lány,hisz pár hónapon belül el kell játszanom,hogy milyen tökéletesen apuka vagyok,de akkor is féltékenység mardosta szívem,ha arra gondoltam,hogy Harry lesz az,aki nyilvánosan mutatkozhat vele,csókolhatja,elhalmozhatja ajándékokkal,na jó ez már nagyon nyálas,nem mintha nem ezt csinálná.

-Mi? Nem! Mit képzelsz rólam? Lou több,mint öt éve ismerlek,szóval előttem hiába tagadnád,tudom,hogy tetszik neked. És azt is tudom,hogy miért nem mertél kedvezményezni. Viszont most összehoztam neked egy remek lehetőséget és bízom benne,hogy nem szúrod el! Lassan vége a fotózásnak és te rendes srác leszel és hazaviszed. Próbálsz vele beszélgetni,aranyosan érdeklődsz,te is mesélsz magadról stb.-magyarázta el elég részletesen.

-Na,jó,akarom én tudni,hogy mégis mióta gondolkodsz ezen?-nevettem. Azonban a kétségek hamar elleptek.-De mi lesz,ha nem akar megnyílni vagy valami? Ha elutasító lesz?

Harry nyugtatólag a vállamra helyezte kezét,valahogy így próbált lelket önteni belém.

-Ő nem rajongó. Ő is csak egy átlagos lány,aki szeretne megismerni.

-Ezt honnan tudod? Mármint hogy szeretne megismerni?-kérdeztem.

-Ma akárhányszor megemlítettelek elpirult és zavarba érezte magát. Ez azt jelenti,hogy tettszesz neki,de szeretne megismerni,mert egyenlőre csak a neved és a kinézetedet tudja. Érted?-csapott a vállamra,mert még mindig ott volt a keze.

-Aha. De ha lehet ne ütögess!-szóltam rá játékosan.

Visszamentünk,mert a végén még gyanakodni kezdenek,hogy mit csinálunk mi ketten a zárt ajtók mögött. Nem kell tovább szítani a pletykákat. Harry még csinált pár képet Beccáról,és hát,öhm...most vagy nekem túl nagy a fantáziám,vagy drága barátom direkt olyan pózokba állította,amilyenbe. A munka végeztével Becca gyors átöltözött,én addig paráztam,amiért Harry tarkón vágott.

-Szedd már össze magad!-szólt rám.-Férfi vagy,nem? Nem ez az első,hogy lánnyal vagy!

-Jó,de ő annyira más! Ő nem Hannah a tiniszerelem,nem Eleanor a modell,és főleg nem Briana a baki.-magyaráztam vadul gesztikulálva és mondanivalóm után mélyeket lélegeztem,hogy kicsit lenyugtassam magam.

Az öltöző ajtaja nyitódott és Becca lépet ki,most már egy normális sokat takaró szerelésben. De még most is feszül hosszú,vékony lábain a farmer,és a kissé bő kötött pulcsija eltakarta formás kerek seggét. Hullámos haját lófarokba kötötte. Igaza van Harry-nek mit izgulok annyit? Voltam már nőkkel nem is akárhogy,nem szabad berezelnem,csak mert ő más.

-Harry,öhmm,ha már ilyen jól elrángattál a munkahelyemről,örülnék neki,ha vissza is vinnél,mert tudod a kocsim ott maradt.-végig Harry-re szegezte tekintetét,rólam tudomást se véve,ami nagyon rosszul esett hiába tudtam Harry-től,hogy ő nem akar tőle semmit.

-Bármikor Drága,de most nem jó,dolgom van. De ne aggódj Louis szívesen megteszi helyettem.-bökött felém,mire Becca kénytelen volt rám nézni.

-Rendben.-sóhajtott,és előre rohanva kisétált az épületből.

Lassan utána mentem,a pár másodpercet gondolkozásra használva. Mégis milyen dumával indítsak?