Louis Tomlinson

Egy hangos ajtó csapódást hallottunk,mire mindketten leálltunk egymás püffölésében. Odanéztem ahol az előbb még Becca állt könnyes szemekkel,és összetörve. Gratulálok Louis,akkor egy seggfej vagy! Idejössz hogy beszélj a szerelmeddel,elmond neki mennyire szereted még mindig,aztán helyette megbántod. Harry-re nézek aki a ruháját igazgatja.
-Hogy voltál rá képes?-hihetetlenül rázom a fejem. A legjobb barátom...testvérem,aki összehozott Becca-val,pont ő veszi el tőlem amikor alkalma nyílik rá.
-Nem értesz te semmit.
Még mielőtt bármit reagálhatnék megszólal a telefonja. Rápillant a képernyőre és az arcára szerelmes mosoly költözik. Legszívesebben még egyszer behúznék neki.
-Szia édes!-szól bele vidáman. Nem sül le a bőr a képéről? Itt állok mellette ő meg a szerelmemmel enyeleg?-Már indulunk is.-az arca túl gyorsan komorul el.
Zsebre vágja a telefonját,majd megfogva a karomat húz maga után. Ilyenkor utálom hogy pici és gyenge vagyok hozzá képest. Megpróbálom a lábaimat a padlóhoz szegezni,de az ereje nagyobb annál. Simán a határa dob,és úgy cipel tovább.
-Most hová megyünk?-kérdezem.
Először nem reagál semmit,csak bedob a kocsiba,és bezárja az ajtót. Ez elrablásnak számít?
-Szüksége lesz rád.-csak ennyit mondd.
Hiába nyúzom egész út alatt,nem szól semmit. A kórház előtt parkolunk le,amitől átjár az ijedtség. Ugye Harry nem egy rossz tréfát űz éppen? Agyamat ellepik a rosszabbnál rosszabb gondolatok. Ki miatt jöttünk ide? Megint felkap a vállára,amit nem értek,mert tudok járni és nem szándékozók elfutni. Ahogy belépünk a hatalmas épületbe a gyomrom kavarogni kezd,utálom a kórház szagot,az a sok fertőtlenítő és más dolgok amikbe még belegondolni se szeretnék. A recepciónál állunk meg,ahol Harry lerak a saját lábaimra. A kedves hölgy a pult mögött ránk mosolygott. Hogy lehet egy ilyen helyen mosolyogni,ahol vérző embereket vagy halottakat tologatnak.
-Becca Marie Smith-et kérésük.-mondta Harry.
Hogy mi? Becca itt van a kórházban? Miért jött volna ide? Vagy történt valami? Ugye nem esett baja? A szívemet fájdalom kerítette hatalmába. Nem élnem túl ha valami baja esne. Egyáltalán mi történt vele?
-583 szoba.
Harry megint megragadta a karomat és futásnak eredt. Fenébe,azokkal a hosszú lábaival. Loholtam utána,mintha fogócskáznánk. Végül a sok jobbra és balra kanyar után egy folyosón álltunk meg,ahol elengedett. Mire egyet pislantottam,a karjaiba egy szőke hajú lányt tartott. A vállai rázkódtak és szipogó hangokat hallatott,Harry a haját simogatta és suttogott a fülébe. Én csak tehetetlenül álltam ott,mert még mindig nem tudom mi történt Becca-val,és ki ez a lány aki itt van Harold-dal. Zavartan köhintettem,mert nagyon úgy tűnt elfeledkeztek rólam. Elengedték egymást és felém fordultak.
-Elmondanátok hogy mi történt? Miért vagyunk itt? És a legfontosabb,hol van Becca?-zúdítottam rájuk kérdéseimet.
A szőke hajú lány (megjegyzem nagyon hasonlított Becca-ra,de nem Hannah) és a Fürtös néma jelzésekkel kommunikálnak,aztán megint felém fordulnak.
-Becca karambolozott,és most itt van. Még nem tudjuk mi történt pontosan.-csak ennyit mondd a szőke hajú.
De hogy? Mikor történhetett? Miért? Amikor én utoljára láttam sírva ment el,utána történt a karambol? Ezernyi kérdés és érzelem zakatolt át bennem másodpercek alatt. Éreztem ahogy a térdem megremeg. Könnyek csípték a szememet. A falig hátráltam, és végig csúsztam rajta. Fejemet a két térdem közé hajtottam,kezeimmel átkulcsoltam a lábaimat,és rázkódó vállakkal sírtam. Nem érdekelt,hogy ki láthatja az összeomlásomat. Igen összeestem,úgy érzem magam,mint egy elhagyatott vidámpark,minden vidámság és jókedv kiszállt belőlem,üres lettem. Gyengének érezem magam,de szerintem ez így van rendjén.
Két kar nyúlt értem és állított fel. A magasságából és illatából egyből felismertem barátomat, Harry-t. Magához húzott és úgy ölelt mint az előbb a lányt. Ő az egyetlen,aki látott már ilyen helyzetben,így előtte nem szégyellem.

-Nyugodj meg! Rendbe fog jönni,és a babának se lesz gondja.-suttogott most az én fülembe.

Tényleg a baba! Valóban én vagyok az apja? Tényleg egy seggfej vagyok,aki mindent elcsesz. Ha igen,én vagyok,akkor....nagyon bánom már azt,amit mondtam neki,vagy Harry-nek. Lehet,hogy már nem is mondhatom el mennyire szeretem,és nem gondoltam komolyan amit mondtam. Ne legyél pesszimista,Louis!-csendült meg a kis harang a fejemben.-Túl fogja élni. Túl kell élniük! Nem veszíthetem el! Ő a mindenem. Amikor először megláttam,ahogy ott feküdt a földön eszméletlenül,nem tudtam,hogy ennyit fog nekem jelenteni. Ahogy napról napra egyre jobban beleszeretem. Nem tudnám elengedni őt! Mégis megtettem,amikor hagytam kisétálni az ajtón,és nem mondtam azt,hogy találok megoldást,helyette belesüllyedtem a bánatba. November 14. A nap ami megváltoztatta az életemet. Ő a boldogságom,a szomorúságom,a jelenem,a jövőm,ő az akiért bármit megtennék. A szerelem nem a tökéletes ember megtalálása,a szerelem amikor tökéletesnek látsz egy hétköznapi embert. Én megtaláltam azt az embert.

-Önök Becca Marie Smith hozzátartozói?-állt meg mellettünk egy orvos. Kissé kopasz,pocakos,Harry Potteres szemüveg,és fehér köpeny. Olyan orvosos,tudjátok. Mindhárman csak bólintunk,és várjuk,hogy folytassa.-Dr. Scott vagyok,az orvosa. Már értesítettem a szülőorvosát...

-Mondja már meg mi van vele?-szóltam közbe türelmetlenül.

-Uram,kérem nyugodjon meg!-jött a szokásos szöveg. Kezdtem elveszíteni a türelmem.-A hölgynek semmi baja nem esett,egypár karcoláson kívül. Nagyon szerencsés.

Az eddig benntartott levegőt lassan fújtam ki. Szóval jól van,túl éli.

-És a baba?-nagyon fura ezt kérdezni. Még csak most szokom a gondolatot,hogy megint apa leszek,de nem akarom elveszíteni.

-A baba is jól van,de azért ha felébredt a hölgy csinálunk pár vizsgálatot.

-És be lehet menni hozzá?-kérdezte a szőke hajú lány.

-Igen,de még alszik. Ha felébred akkor se zaklassák fel,pihennie kell.-mondta majd elment.

Hárman egymásra néztünk. A nehezén már túl vagyunk. De ki megy be először? Félek. Félek,hogy úgy kell látnom őt,ahogy sose szeretem volna. Mozdulatlanul,és sebekkel. Hogy fog arra reagálni,hogy itt vagyok? Hisz nem valami békésen hagyott ott minket. De erősnek kell lennem,főleg,hogy Harry éppen a hátamnál fogva taszigál,hogy menjek be. Nagy levegőt veszek,és lenyomom a kilincset. A szoba vakítóan fehér,és csak egy ablak van,ahol besüt a nap. Beljebb megyek,és leülök az ágy melletti székre,majd ránézek. Ahogy gondoltam,mozdulatlan és a fél testét kötések borítják. A jobb keze infúzióra van kötve,és az arcán is vannak hegek. Mit tettem? Miattam ült be abba a kocsiba,mert én nem tudtam befogni a számat,és nem gondolkodtam. Előlem menekült,és a gonosz énem elől. A nem bekötözött kezét vettem a sajátjaim közé,és szorítottam meg. A könnyeim újra útnak indultak. Rosszabb vagyok,mint egy lány,de nem érdekel. Nem tudtam,hogy mit mondjak neki. Hallottam már,hogy az alvásban lévő betegek,mindent hallanak,vagy valami hasonló. Egy sor jutott eszembe,a mostanában írt dalaimból. ,,De mióta elmentél már nincs aki átölel,Nincs az ki csókkal altat el". Eszembe jutott,mennyit énekeltem neki,hogy elaludjon. Nem bírtam magammal,és neki álltam.

Ezt is én rontottam el
Azt hittem nekem más is kell
De mióta elmentél már nincs aki átölel
Nincs az ki csókkal altat el

Nyomasztó, magányos ez a csend
Megunt nappalok, átsírt éjjelek
Mert az az én hibám hogy nem lehetsz itt velem
Hogy nem foghatom a két kezed

Kiszáradt rózsát hiába teszek a vízbe nem éled fel
Kapsz tőlem egy másikat,de ezt nem hagyom elhervadni még egyszer
Csak kérlek azt ne mondd hogy ennyi volt végeztem
Sajnálom rossz útra tévedtem

Túl szép volt, úgy csábított
Elfogadtam elkábított
A mérgezett alma torkomon szorított
Mikor észhez kaptam, már késő volt

Azóta félig holt vagyok
Ég és föld közt bolyongok
Rég a csókodat várom azt, ami feloldoz
Mi szívembe új reményt hozott

Kiszáradt rózsát hiába teszek a vízbe,nem éled fel
Kapsz tőlem egy másikat,de ezt nem hagyom elhervadni még egyszer
Csak kérlek azt ne mondd hogy ennyi volt végeztem
Sajnálom rossz útra tévedtem

Az eddigi énem
Feladnám érted
De nem túl egyszerű

Így még nem szerettem
Az életemet keresetem
Ami a mély vízben elmerült
Elmerült

Kiszáradt rózsát hiába teszek a vízbe,nem éled fel
Kapsz tőlem egy másikat,de ezt nem hagyom elhervadni még egyszer
Csak kérlek azt ne mondd hogy ennyi volt végeztem
Sajnálom rossz útra tévedtem

Kiszáradt rózsát hiába teszek a vízbe,nem éled fel
Kapsz tőlem egy másikat,de ezt nem hagyom elhervadni még egyszer
Csak kérlek azt ne mondd hogy ennyi volt végeztem
Sajnálom rossz útra tévedtem

Rossz útra tévedtem
Rossz útra tévedtem
Rossz útra tévedtem
Ezt is én rontottam el
(én rontottam el)
Nincs már aki őszintén átölel
Rossz útra tévedtem

A dal végén föléje hajoltam,és egy puszit nyomtam a homlokára. A könnyeim ráhulltak most sápadt arcára.

-Szeretlek.

A dal eredeti szerzője Molnár Tamás. Itt van,ha valaki megszeretné hallgatni:

https://youtu.be/JwoXwH92X6A

Tudom,hogy nem teljes egészében takarja,a történetben lévő történéseket,de szerintem vannak sorok amik nagyon is passzolnak. :) Írjátok meg,ha szeretnétek a saját véleményeteket ;)

xxxEszty Tomlinson