Becca Smith

Már egy hónap is eltelt a dedikálás-koncert óta,és nem történt semmi. Azóta láttuk őket tv-be egypárszor,általában valami talkshow miatt vagy díjátadó. Amúgy nem. Eltűntek,legalábbis a számomra,Hannah minden mozdulatukat követi. Ahogy jött ez a rajongási varázs,úgy el is múlt. Nem azt mondom,hogy teljesen,hiszen a találkozás után egypár napig kutattam utánuk,de valahogy nem fogott meg egy velük kapcsolatos cikk,videó vagy bármi ami róluk szól. Inkább feladtam,és úgy döntöttem,ha lesz rá lehetőségem,saját magam ismerem meg őket.

Ma is minden úgy kezdődött,mint általában egy napom szokott. Hamarosan karácsony,szóval Hannah-val megbeszéltük,hogy majd valamikor elmegyünk bevásárolni és karácsonyfát nézni.

-Légy jó,és vigyázz magadra!-kiabáltam a húgom után a kocsiból.

Tovább hajtottam egyenesen a munkahelyem felé vettem az irányt. A parkoló szokás szerint csurig volt,így valahol nagyon messze találtam csak helyet. A recepció és az aula zsongott az emberektől,akik futkostak papírokkal,jegyzetekkel és félig kilöttyintett kávékkal a kezükben,más néven bolondok háza van ma. Illetve most már lassan egy hónapja. Egy új filmet forgatnak,aminek a főszereplője valami hatalmas színész. Aha,jó. Fogalmam sincs ki az. A büfében én is vettem egy kávét,két szendvicset,mert ahogy ezt az időszakot ismerem,nem nagyon lesz időm leülni és finom meleg ételt enni. Az irodám ajtajában valaki várakozott. Hátal állt nekem,így nem ismertem meg,gondoltam biztos valaki jött valami kéréssel. Ahogy közelebb értem már ismerősek voltak a barna,hosszú,göndör tincsek. Harry Styles! Még mielőtt mögé értem volna,megfordult ezzel szívrohamot hozva rám. Döbbent arcom láttán hangosan felnevetett.

-Ne ijesztgess!-szidtam meg kicsit.

-Kávés lett a felsőd.-mutatott egy pontra,bocsánat egy hatalmas foltra a kedvenc felsőmön.

-A rohadt életbe,ez a kedvencem!-szitkozódtam. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen?-Amúgy mit keresel te itt?

-Téged vártalak.

-Nem mondod. Úgy értem a munkahelyemen?-mutogattam az ajtómra,amire kiírták szép kacskaringós betűkkel a nevem.

-Ja,igen. Miután Twitteren nem értelek el,így a húgod megadta ezt a címet...

-És csak úgy simán beengedtek?-vágtam közbe. A bejáratnál négy hatalmas gorilla ellenőrzi a dolgozókártyákat.

-Persze,hisz én vagyok Harry Styles.-szállt el magától.-Na,de nem ez a lényeg. Ma lesz az első fotózás,aminek a témája a karácsony.-magyarázta.

Ledöbbentem. Mégis csak igaz ez a fotózás dolog. Éreztem,ahogy lesápadok,ahogy belegondoltam,hogy egy fotózáson én leszek a modell.

-Nem,ez nem jó.-tiltakoztam.-Én ma...dolgozok és Hannah-ért is el kell menni.-rögtönöztem valamit.

-Elintéztem. Egy napra téged is tudnak ám pótolni. Hannah-ért meg egy nagy fekete limuzin fog menni délután,ami haza szállítja majd. De most sietnünk kell.-fogta meg a kezem,és húzni kezdett maga után. Úgy éreztem magam,mint egy zombi,akinek nincs agya,ezért csak összevissza rángatják. Amúgy mi ez a sztároknál,hogy mindent egy csettintésre elintézhetnek,csak mert ismert a nevük? A parkolóba egy fekete Range Rover felé kezdett tolni,ami sejtésem szerint az övé. Kinyitotta előttem az ajtót,ahogy bemásztam a nagy kocsiba,rám csapta az ajtót,és megkerülve az autót beszállt a volán mögé.

-Bocsánat,az udvariatlanságért,de így is késésben vagyunk.-mentegetőzött,miközben gyújtásba rakta a kocsit,és kihajtott a filmstúdió parkolójából.

Útközben nem beszélgettünk,én viszont görcsösen szorítottam a kapaszkodott,olyan gyorsan hajtott,mintha az élete múlna rajta. Mégis ki a csuda adott neki jogsit?

Vagy azt is csak elintézte egy névvel?

-Megérkeztünk.-parkolt le egy zsákutca féleségbe,ahol semmi életre utaló jelet nem láttam. Az egyik tűzlépcsős ház oldalajtóján mentünk be,ahol viszont már nagyobb volt a nyüzsgés-forgás. Vagy tíz ember futkosott,egy hátteret próbáltak felállítani,ruhakarnisok gurultak egyik helyről a másikra,fodrász fésűvel a kezében,és egy idős férfi,aki az ukázokat osztotta.

-Megjöttünk!-kiáltotta el magát mellettem Harry.

Az öreg szaladt oda hozzá elsőként,és hosszas panaszkodásba kezdett. Harry mindent elintézett,majd maga elé húzott.

-Emberek ő itt Becca,ő lesz a modellem,ha bárki cseszegetni meri,mert valamit nem csinál jól,velem gyűlik meg a baja.-fenyegette (?) meg az embereit. Vagy legalábbis valami szigorú megjegyzés volt,amolyan „tudjátok ki itt a főnök" stílusú.-Kezdhetünk is!

Ahogy ezt kimondta,három lány jelent meg körülöttem,egyik egy ruhát nyomott a kezembe,a másik kettő meg lenyomott egy székre,és neki álltak a hajamnak és sminkemnek. Végül sötétbarna hullámos hajamat kivasaltak,de ugyanúgy hagyták a vállamra omlani. Sminkem se lett valami erős,csak a számat hangsúlyozták ki inkább vörös rúzzsal. Az első fotózásra egy piros kötött pulóvert,fekete cicanadrággal,és természetesen mikulás sapival kellett felvennem.

Harry beállította a pózokat,majd a fényképezőgéppel lőtt egypár képet. Miután a karácsonyi képekkel kész lettünk (még agancs is volt rajtam,meg ruhacserék) kitalálta,hogy készít rólam másfajta fotókat is. Nekem is tetszett az ötlet,mert valahogy ez az idő alatt kezdtem megszeretni ezt a szakmát. Különböző pózokat csinálsz,érzelmeket mutathatsz ki az arcoddal,és más-más ruhákba bújhatsz. Apropó ruhák.

-Harry,hogy lehet,hogy az összes ruha,ami rajtam volt,pont tökéletesen állt?-gyanakodtam.

Harry csak sejtelmesen elmosolyodott,és ennyit válaszolt.

-Van egy aranyos húgod.

Hannah! Vajon még miket mondhatott el neki? Remélem semmi olyat,ami felhasználható. Habár Harry nem olyan,nagyon kedvesen bánt velem,és sokat nevettünk. Aranyos srác. Nem is értem miért nincs barátnője (ezt Hannah-tól hallottam). Gondoltaimból Jessica a stylist lány rántott vissza a valóságba. Egy fekete pántos topot,szürkésfekete feszülős farmernadrágot,és egy fehér deszkás cipőt nyomott a kezembe. Sportos.

Megint beálltam a kamera elé,ahol Harry mosolyogva mért végig,majd már mondta is az első pózt.