Becca Smith

Mikor felkeltem valami puhán feküdtem. Egy ágy. Mocorogni kezdtem,mert elzsibbadtak a karjaim. De valami megakadályozott benne,méghozzá a mellettem fekvő Louis. Édesen szuszogott mély álmában. Nem tudtam mi hiányzott nekem tegnap este. Tényleg mennyi idő lehet? Óvatosan nehogy felkeltsem kiosontam a szobából,amit a sötét miatt nem láttam,csak amikor kiértem láttam az ajtóra írva Louis nevét. Az egész házban sötét van,és ahogy kinéztem az ablakon kint is. Valószínűleg este van. Lementem a konyhába,hogy kiszolgáljam magam,mert éhes vagyok. Nem akartam nagy kajálást tervezni éjjel,így tojás rántottát készítettem. Csendben falatoztam a bárpultnál ülve,amikor nyikorgó hangokat hallottam fentről. Nem sokkal később Lottie jelent meg. Hosszú haját befonta,és egy cicás pizsamát visel. Olyan hétköznapi,mégis amikor kilép az utcára olyan mint aki szépségversenyre készül.
-Szia! Felkeltettelek?-kérdeztem. Nem tudok a konyhában halkan tevékenykedni.
-Nem,csak én is éhes vagyok. Maradt még?-vett elő egy tányértés kimerte magának a maradékot. Leült velem szembe,és csendben neki állt falatozni.
-Tudom,hogy már beszélgettünk erről,de tudnod kell,hogy Louis-nak nagy szüksége van rád. Ő most egy nagyon labilis időszakban él. Lassan egy gyereke fog születni,és én tudom hogy még nem érzi magát teljesen készen az apaságra. Szereti a gyerekeket és szeretne is majd,de ez túl korai lett. Louis épp hogy betöltötte a 24-et,és ő meg fiatal,néha gondolkodásilag is.-mosolyodott el. Belegondoltam,hogy Louis viselkedése tényleg nem mindig ér fel a korához.-Szüksége van rád!-ismételte meg még egyszer.-És nem kihasználás szempontjából. Ismerem őt és azért mondom ezt el neked,mert ő nem szokott az érzéseiről beszélni,legalábbis nem nyíltan,csak burkoltan.-úgy tűnt befejezte.
Őszintén megmondva nem voltam felkészülve egy ilyen komoly beszélgetésre éjnek évadján. Mégis nagyra becsülöm azt Lottie-ban hogy meri vállalni azt amit mond,és mindig őszinte.
-Köszönöm. Én meg tudom hogy aggódsz a bátyád miatt,hisz nagyon közeli kapcsolatban vagytok,de megnyugtatlak hogy ha rajtam múlik én mindig mellette leszek. Talán meg korai ezt mondani,de lehet és mondom csak lehet,hogy jobban szeretem a kelleténél.-hadartam el egy szuszra. Ritkán beszélek az érzéseimről,mert szerintem a szeretet nem mindig szavakban nyilvánul meg,hanem tettekben is. Ez a "szeretlek" szó is annyira elpocsékolt már. Az emberek ezt mondogatják egymásnak,akár igaz akár nem.
Lottie-nak azért beszéltem most az érzéseimről,mert ő is el merte mondani a gondolatait és tiszteletlenség lenne ha erre nem reagáltam volna így.
Még kicsit beszélgettünk,elmesélte hogy Louis hogyan vitt fel a szobájába,amikor elaludtam filmezés közben. Hannah éppen Fizzy szobájában alszik. Mesélt a barátjáról Tommy-ról is.
Három körül úgy döntöttünk holnap is lesz nap és visszaballagtunk az emeletre. Louis szekrényből csórtam egy felsőt,remélem nem haragszik meg érte,majd azt viselve (meglepő módon le ért a térdemig) bebújtam mellé a takaró alá. Addig ügyködtem amíg annyira közel préseltem magam hozzá,hogy fejemet mellkasára fektetve merültem mély álomba.