Becca Smith

December 28.-a van. Lassan közeledik a szilveszter,amit még mindig nem tudom hol fogok tölteni. Stella tervezi,hogy menjünk valami buliba,de nekem nincs hozzá nagy kedvem. Hannah a barátnőivel terveznek pizsipartit,amit itt akarnak megtartani,ezért még a saját házamba se lehetek,így már biztos,hogy nem a takaróm és párnám társaságában töltöm az újévi visszaszámlálást.

Persze az elmúlt napok szorongással teltek,mert mióta Louis átlépte a küszöböt,csak egy SMS-t küldött mikor megérkezett. Nem akarok folyton rajta csüngeni,de élek,hogy már elolvasta a levelem,és inkább úgy döntött,hogy hanyagolja ezt a hisztis csajt. Annyi merszem nincs,hogy én keresem meg őt.

A mai napomat a takarításra szánom. Pihentem eleget. Már fáj a seggem a sok üléstől és fekvéstől. Már kora reggel neki álltam. A konyhába kezdtem,majd nappali,kamrába is rendet raktam,mert a díszek keresése közben keletkezett egy kisebb fajta kupi. Húgom szobájába csak összeszedtem a szennyest,meg a szemetet,de máshoz nem mertem nyúlni. Majd ő elpakol,ha hazaért. Utoljára hagytam a saját szobám,mert tudom,hogy ez sok idő lesz. Mikor már elraktam a szekrénybe a ruhákat és a cipőket,az ékszerekhez mentem. Például ez is egy mániám,hogy szeretem végig nézni őket egyesével,és visszagondolni kitől kaptam vagy mikor és hol vettem,esetleg eszembe jut,hogy melyik ruhaszettemhez illene.

Már a visszapakolásnál tartottam,amikor a kezembe akadt anya nyaklánca. Ezt viselte minden áldott nap,amióta megkapta apától. A baleset napján is viselte. Egy kinyitható szívecske medál. Sose mertem kinyitni,hisz ez a kettőjük titka,amit rejt. De most,ahogy ujjaim közt forgattam az ezüst medált,aminek a közepében egy kő található,hajtott a kíváncsiság. Nagyot sóhajtva kipattintottam az oldalánál,és ekkor megláttam benne. Az egyik félben a szüleim esküvői képe,a másikba pedig mi Hannah-val. Éreztem,ahogy újra előtörnek belőlem a könnyek,ami mostanában többször előfordul. Ahogy csuktam be a medált,anyáék képe kiesett. De nem csak az,hanem egy nagyon picire összehajtogatott papír. ,,Szeretlek Linda Marie Evans,és a kislányunkat Roxy-t is."-áll rajta apa kézírásával. Ez érdekes. Sose említették,hogy Roxy-nak szeretek volna híni. Kissé összezavaródva hajtogatom újra össze a papírt,amikor megakad a szemem valamin. A cédula másik oldalán. ,,Kelt:1990. Április 28." Na jó ez már kezd gyanús lenni. Mert ez a kis levél két évvel a születésem előtt íródott. A biztonság kedvéért zsebre süllyesztem a medállal együtt.

Befejeztem a rendrakást,és letelepedtem a nappaliba a telefonommal együtt,ami eddig töltőn pihent. Épp a kezembe van,amikor csörögni kezd.