Becca Smith

Épp a lépcsőn mentem lefele,amikor a szemem megakadt valami hiányosságon. Még pedig a karácsonyfáról hiányzott valami. A csúcsdísz. Sose volt olyan év,hogy elfelejtettük volna felrakni,de pont a díszítési nap előtt törött el az egyetlen létránk,és anélkül se Hannah,se én nem érjük el a karácsonyfa tetejét. Idegesen kutatni kezdtem a díszek között a három doboz közül az egyikbe.

-Mit csinálsz?-hozta rám a frászt Louis.

-Nincs a fán csúcsdísz.-jajgattam. A fenyőfa nem lesz karácsonyfa díszek nélkül,csúcsdísz nélkül meg pláne nem.

Lou szó nélkül leguggolt mellém és segített keresni. Lehet,hogy most egy hisztis csajnak tűnök,de mint már említettem a családi szokásokat szeretném megőrizni. Tíz perc keresés után győztes kiáltással kihúztam a doboz aljából a keresett tárgyat. De még mindig gondba voltam,hogyan rakom fel. Louis pár centivel lehet nálam magasabb,de ő se éri el a tetejét.

-Gyere,felveszlek a nyakamba,onnan már eléred.-guggolt le előttem,én pedig szorosan fogva a törékeny díszt,a nyakába másztam. Lassan felemelkedett,kis nyújtózkodással el is értem a fa csúcsát,és rábiggyesztettem.

-Tökéletes.-sóhajtottam fel. Vissza letett a földre.-Köszönöm!-most én adtam puszit az arcára. Borostája kicsit bökött,de mivel nagyon jól áll neki,nem panaszkodtam.

Amíg a vendégekre vártunk neki álltunk filmezni,a Reszkessetek betörök! ment a TV-be,mint minden évben. De valamiért az emberek többsége mégis megnézi tizenvalahány alkalommal is,hisz egy év alatt sokat felejtünk,és valamiért mindig tudunk rajta röhögni. Most is épp egy csínytevésen nevettünk,amikor megszólalt a csengő.

Szó nélkül felálltam,hogy ajtót nyissak. Nem tudtam kire számítsak,csak amikor egy nagy sikollyal a nyakamba ugrott az illető,tudtam meg,hogy legjobb barátnőm érkezett meg.

-Sziaaa!-visította,amit nem csodálok,mert én is ezt tettem,hisz már lassan egy éve nem láttuk egymást.-Hoztam sütit.-nyomott a kezembe egy tálcát.-Nem nőttél sokat. Ez a sötétbarna hajszín jobban áll. Jaj,de rég volt már a szilveszter. Idén is berúgunk? Remélem igeeen. És hol...-hadart volna tovább,de a kezemet a szájára tapasztottam belé fojtva a szót.

-Maradjon későbbre is.-vettem el,mert tudtam,hogy meg akarja nyalni,láttam a huncutságot a szemébe.-Ezt beviszem a konyhába,a nappaliba találkozzunk.

A tálcát letettem a pultra,de azért belestem a fólia alá. Mézeskalács,nyami. A központi helységbe belépve elég érdekes látvány fogadott. Stella lefagyva állt a helység bejárata előtt,sokkolt arccal bámulva,Louis meg tanácstanul forgatta a fejét. Hupszi,azt hiszem elfelejtettem,hogy nem csak a húgom Directioner,hanem a barátnőm is.

-Stella?-lengettem meg a kezem a szemei előtt.

Remegő karját Louisra szegezte.

-Ő..ő...Louis...Tomlinson.-nyögte ki.

-Tudom.-válaszoltam természetesen.-Egy barátom.

Stella szikrákat szóró szemekkel fordult felém.

-Louis Tomlinson a One Direction-ből az egyik barátod,és nem szóltál róla nekem? Pont nekem? A legjobb barátnődnek?-akadt ki kicsit,na jó nagyon kiakadt.-Amúgy Stella Morgan vagyok.-fordult Louis felé,mintha az előbbi meg se történt volna.

-Louis Tomlinson.-intett a beszélgető partner is.

Stella nem vágta rá,hogy tudja a nevét,hanem megpróbálta normális emberként kezelni,ami jól is ment. Hármasba folytattuk a filmnézést,habár Stella egyszer kirángatott a konyhába.

-Mi van köztetek?-kezdet neki a faggatásnak.

-Levegő és most egy helységnyi hely.-tréfáltam el a dolgot,de ő nem értékelte a humorom.

-Becca komolyan. Eddig azt se tudtad ki a One Direction,most meg egy tagja itt a házadba,a kanapédon. Valamiről nagyon sunnyogsz! Gyanús vagy nekem,te lány!-gesztikulált hevesen.

Hogy lenyugodjon tőmondatokba elmeséltem,hogy mi történt. Stella tátott szájjal hallgatott,és csillogtak a szemei.

-Tisztára,mint egy Fanfictionba.-ábrándozott.

-Egészségedre!-vágtam rá. Fogalmam sincs miről dumál. Inkább rá hagytam,és visszamentünk Louishoz.

Öt körül megérkeztek a többiek. Lola néni,és a családja,meg persze Hannah,és az ő barátnője Maggie. A barna hajú,15 éves lány,nem dobot hátast attól,hogy kit lát,teljesen hidegen hagyta Louis létezése. Ő nem Directioner.

Körbe ültük a nappali dohányzó asztalát,amit teli raktam édességekkel,hozott és készített sütikkel,meg üdítőkkel. Igazi házigazda módjára kiszolgáltam a vendégeket,miközben ők „komoly" témákról beszélgettek. A mi családunknak az összejövetelekor sosincs szó politikáról,mert ez az a téma,ami két legjobb barátot is összeugraszt,ezért megmaradtunk a vidám,régi emlékek felemlegetésénél. Most pont az én kiskorom van asztalon,ezért én csak szégyenkezve hajtottam le a fejem,ellentétbe Louissal,aki csak úgy itta Lola néni szavait.

-Jaj,de hát fényképeket is hoztam.-kapott észbe,és táskájába kezdett turkálni. Csúnya nézéssel illettem a húgomat,akinek nem kicsit van a keze a dologban. Ő csak szemtelenül vigyorgott.-Itt az első otthoni fürdetéséről a kép. Olyan volt mint egy porcelán baba. Pici és hófehér bőr.-nyomta a fiú kezébe a képet.-Itt az első szülinapja,ahogy belenyomta a tenyerét a tortába.-és ez egészen így folytatódott 16 éves koromig,onnantól fogva megtiltottam,hogy rólam fotót készítsenek. Louis huncut mosollyal nézegette a képeket.

-Szöszi,mégis mikor akartál szólni,hogy festet vagy?-nézet rám,amikor végzet a fényképek alapos elemzésével.

-Nem tetszik?-motyogtam magam elé,de persze meghallotta,mert mellettem ült.

-Nagyon jól áll a sötétbarna-hajolt közelebb a fülemhez,ezért lehelete csikizett.-De a szőke irtó dögös. Ritka a szőke hajú és barna szemű egyén. Vagy most kinyögöd,hogy kontaktlencsét hordasz?-kuncogott a fülembe,amitől az egész testem libabőrös lett.

-A szemem természetes.-mutattam egy képre,ahol nagyon is látszott nagy barna őzikeszemem.

A társalgás tovább folytatódott,csak néha felhozva még néhány kínos sztorit,például,hogy milyen züllő kamasz voltam. Ez mondjuk igaz,de mit ér az élet szabályok betartásával? Végül eljött az ajándékozás ideje. Lola néni és férje Edward bácsi egy hétvégi wellness útra érvényes jegyet,a két fiúk Robin és Thomas ruhautalványokat kaptak. Valamiért imádnak vásárolni,csodálom,hogy van barátnőjük. Stellának egy ékszerszett,mert a múltkor nyavalygott,hogy magának nem veszi meg,mert drágállja,viszont én szerettem volna ha olyat kap amit szeretne. És tényleg örült neki. Maggie és Hannah könyveket kaptak,amiről rögtön heves vitába kezdtek. Végül Louhoz fordultam egy kis csomaggal a kezembe. Ő meglepődve nézet rám. Nem,nem a nyakláncot rejtette a csomagolás,hanem valami mást.

-Boldog Karácsonyt!-adtam a kezébe,puszit nyomva két arcára.

-Köszönöm szépen! De most szégyellem magam,mert én nem tudtam semmit se venni neked.-pirult el,ami csak még jobban megmelengette szívemet.

-Nekem az is elég,hogy itt vagy.-nyugtattam meg.-Az ajándékod majd csak otthon bontsd ki!-figyelmeztettem.

Eközben Hannah már átterelt mindenkit az ebédlőbe,hogy elfogyasszuk a karácsonyi sokmenüs vacsorát. Persze az étkezés közben nem csak az evőeszközök csörömpölése hallatszott hanem a az élénk beszélgetés hangjai is. Mindenki beszélt mindenkivel,még ha a másik az asztal túl oldalán ült is. Amikor befejeztük a megbeszéltek szerint Hannah kicsalta Louist a ház elé azzal az ürüggyel,hogy segítsen neki felrakni az új díszt. A fiú gyanútlanul követte a lányt,még ha az elég hülye kifogással is állt elő. Elővettem a csokis tortát a hűtőből,amire cukormázzal ráírták a „Boldog 24. Születésnapot,Louis!" felíratott. Meggyújtottam a 2-est és 4-est ábrázoló gyertyát.

-Ma van Louis szülinapja,szóval legyetek szívesek énekelni,ha visszajönnek!-fordultam a családomhoz segítségkérően. Stella feltartotta hüvelykujját,ami nála egy igennel ér fel,Lola néni pedig megjegyezte,hogy milyen kedves tőlem ez a gesztus,biztos anyától örököltem.

-Köszi,hogy segítettél.-kiabálta a húgom,ami jelnek számított.

Egy karlendítéssel jeleztem,hogy kezdhetünk.

- „This Day different than the others as you know,the Sun rose a different way and so did the moon,greetings for you from us all gathered here together,and let we sing our joyful song as a birthday present,Happy Happy Happy Birthday to Louis! Wishing you to have lots of beautiful Days like this...-énekeltük egyszerre.

Louis ledöbbenve figyelt minket,és egy helyben toporgása miatt simán megmondtam,hogy zavarba van. A dal vége felé,közeledtem hozzá a tortával a kezembe. A dalnak vége lett.

-Boldog Szülinapot,Boobear!-nyújtottam közelebb hozzá,hogy elfújhassa a gyertyákat.-Kívánj valamit!-súgtam.

Behunyta szemeit,és remélem kívánságával együtt elfújta.

-Úgy teljesüljön,ahogy kívántad.-vágtam rá,azt amit anya szokott nekem.

Körülöttünk lévők tapsolásba és üdvriogatásba törtek ki. Louis megköszönte,hogy ilyen figyelmesek vagyunk,engem külön magához szorítva ölelt meg. De aztán megszólalt a telefonja,így elvonult,mi meg neki álltunk felvágni a tortáját. Annyira kíváncsi vagyok ki hívta Louist. Lehet,hogy az a Briana. Hát persze,van neki saját családja és barátai,akik szintén felakarják ma köszönteni. Mégis jólesett,hogy meglepetést tudtam neki szervezni. Pár perc múlva visszatért,így desszert gyanánt elfogyasztottuk a finomságot.

Épp az ajtóban búcsúzkodtunk,amikor Stella a bőröndjét maga után húzva beállt a búcsúzkodási sorba.

-Hát te hova mész?-méregettem gyanúsan,mert ilyenkor mindig itt alszik.

-Meglátogatom egy rég látott rokonomat,de holnap jövök.-kacsintott. Tudtam jól,hogy nincs semmilyen rokon,egy szállodába alszik.

Hannah ma este Maggienél alszik,ahogy minden évben. Lola néniék meg a saját otthonukba.

-Ketten maradtunk.-jegyeztem meg.