Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

12. fejezet „Egyedül vagyok."

Louis Tomlinson

Egy fájdalmas és hosszú hét telt el,az első randi óta. Sajnos a munkám miatt,csak telefonon tudtunk beszélgetni Beccával,de legalább hallhattam angyali hangját. A napjaim legnagyobb része stúdiózással,vagy utazással telt,de az ő hangja és vidámsága mindig életben tartott. Amikor Los Angelesbe mentem,egy találkozott beszéltem meg Brianával,hogy megbeszéljük a dolgokat,és megérdeklődjem hogy van,ha már ilyen szerencsésen teherbe ejtettem. Bezzeg Eleanorral sose jött össze,aztán utána karrierje miatt le is mondott a gyerekvállalásról. Ez is közrejátszott a szakításunkba. Mégis amikor megtudtam,hogy Briana tőlem vár gyereket,a hír megerősítése előtt Eleanor volt az első akit felhívtam. Bűntudatom volt,hogy vele évekig próbálkoztunk és nem jött össze,mással meg elég volt egy éjszaka. De ő csak lerendezte egy gratulálókkal.

Végül elérkezett a hétvége,és most úton vagyok Londonba. Alig várom már,hogy beledőlhessek a saját ágyamba,és holnap 10-ig fel se keljek. Beccával megbeszéltük,hogy holnap átmegyek hozzá,segítek neki kifesteni a konyhát,és estére is meghívott a családi karácsonyukra. Én persze hiába szabadkoztam,hogy nem szeretnék belerondítani a családi idillbe,ragaszkodott hozzá,aztán anya is akit felhívtam,hogy ha nem gond akkor csak 25.-én látogatom meg őket.

A taxi megállt a házam előtt,ahol szerencsére nem tartózkodtak lesifotósok,most nem lenne hozzájuk türelmem. A sofőr segített kivenni a cuccaimat a csomagtartóból,plusz pénzt remélve,amit meg is kapott. Általában inkább a szájuk tartása érdekében adtam borravalót,már csak az hiányozna,hogy visongó kislányok ébresszenek reggel. Beütöttem a kódot,a kapu kinyílt,én meg a gurulós kis bőröndöm,a gitárom,és az Adidas sporttáskám kíséretében bementem a házamba. De mégis ahogy beléptem a sötétségbe,nem fogott el az érzés,hogy haza érkeztem volna,mert a ház nagy,sötét,hideg,és legfőképpen csendes. Nincs kinek azt mondjam,hogy hazaértem,és a nyakamba ugrana örömében,és akivel leüljek vacsorázni,elmesélni egymásnak milyen nehéz egymás nélkül túlkélni a napot,és mi történt velünk. Egyedül vagyok.

Fel sem kapcsolva a villanyokat,a cuccokat a nappaliba hagytam,és egyből a szobámba mentem. Tisztálkodni sincs kedvem,majd holnap indulás előtt,ezért levetkőztem,fel vettem egy tiszta bokszert,és befeküdtem a nagy ágyba,ami hidegen várt rám.

Még órák múlva se tudtam elaludni,hiába vagyok álmos,csak forgolódtam,és gondolatok ezrei szállt végig agyamon. Végül felkapcsoltam az éjjeli lámpám,elővettem a fiókból papírt és tollat,és leírtam a gondolataim. Aztán sikerült elaludnom.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro