Éneklést hallok az ablakom felől. Odasétálok és megpillantom az egyetlen olyan férfit, akitől megtudnék őrülni, de egyben imádok mellette lenni. Kinyitom az ablakomat, majd kihajolok, hogy jobban szemügyre tudjam venni az arcát és hallgatom a mély hangjával eljátszott dalt, amit a torkán ad ki. 

Abbahagyja a dalt, de még mindig áll és csak bámul. Kimegyek az ablakból és az ágyamra ülök elgondolkodva tetteimen. Mit is csinálok? 

-Hyejim!-szólítgatott.

-Oppa?-suttogtam.

-Hyeji kérlek ne hagyj itt!-könyörgött.

Visszamentem és csak figyeltem. Hirtelen virágszirmokkal lett tele az udvarom és pár gyertya világította meg a rózsaszirmokat.

-Mit csináltál?-kérdőre vontam.

-Neked egy kis meglepetést..-válaszolta.

-Azt látom, de miért? Ezt csak fogadásból tesszük, hogy együtt vagyunk!-eszébe jutattam.

-Tudom, de legyen hiteles akkor..

-Ezt, hogy érted?-értetlen fejet vágtam.

-Úgy, ahogy!

-Nem is tudtam, hogy ilyen mély és nagyszerű a hangod!-jegyeztem meg.

-Nekem?-értetlenkedett.

-Nem az ufók királyának.. Szerinted?

-Kössz!-nevetni kezdett.

-Alap!

Felmászott az ablakon, majd hátrébb léptem és vártam, hogy mit fog csinálni. Közelebb jött és már szinte az ágynak döntött. Fölém kerekedett és nyakamat kezdte csókolni. Mellkasához tettem a kezemet és próbáltam távol tartani magamtól. Megfogta a kezemet és lefektetett az ágyra. 

-Megint?-kérdeztem unott fejjel.

-Igen, csak ha szeretnéd..-válaszolta.

-Akkor hagyd abba és tűnj el Oppa!-mutattam az ablakomra.

-Miért vagy ennyire ellenséges velem? Mit tettem, hogy ezt érdemlem?-érdeklődött.

-Például nem is egyszer akartál kefélni velem.

-Milyen szép szót használtál!-jegyezte meg.

-Inkább menj és vissza se nézz! Nem leszek a szolgád egy hónapig!-közöltem.

-És miért nem?-érdeklődött.

-Mert...-sóhajtottam.-Nem tetszenek a szokásaid.-jelentettem ki.

-A szokásaim?-értetlen fejet vágott.

-Igen.. Perverzkedsz velem és azt kéred tőlem, hogy játsszam el egy hónapig a barátnődet és szólítsalak Oppának. Hát, szívem ez nem így működik!-közöltem.

-Tényleg azt akarod, hogy menjek el?-kérdezte.

-Teljes mértékben!-válaszoltam egyszerűen.

Kimászott az ablakon és elhúzta a csíkot. 

***

Másnap reggel nem volt kedvem felkelni, így az ébresztőm volt kénytelen felkelteni a rikácsoló hangjával. Elvégeztem a szokásos reggeli rutinomat, majd elindultam a suliba. Az épület kapujához érve Jint és Yoongit pillantottam meg, akik rémülten figyelték a másikat. Odamentem hozzájuk.

-Mi van veletek?-érdeklődtem.

-Az, hogy nem tudjuk merre van Taehyung..-szólalt meg Yoongi.

-Te talán tudod?-kérdezte tőlem Jin.

-Nem.. Este átjött hozzám, de elküldtem.. Nem tudtam, hogy nem ment haza!-válaszoltam neki.

-Az apja kereste rajtunk ma reggel..-közölte Jin.

Gondolkozni kezdtem, hogy ha vajon Tae lennék, akkor hova tűnhetnék, de semmi okos dolog nem jutott az eszembe.

-Amikor Tae szomorú, akkor hova szokott menni?-érdeklődtem.

-Mindig a kisállatbolt kirakatánál ücsörög és egy kiskutyával társalog..-szólalt meg Yoongi.

-Köszi!-rohantam is az üzlet felé.

És tényleg ott ücsörgött, de nem egy kiskutyussal beszélgetett, hanem egy kiscicával. Odamentem hozzájuk és leültem mellé.

-Hékás! Minden rendben van veled? Miért nem mentél haza?-bombáztam le kérdéseimmel.

-Várj Minnie! Itt van a volt anyukád!-letette a kisállatot.

Volt anyukája? Mármint én? 

-Mit akarsz?-kérdezte.

-Sajnálom, amiért tegnap elküldtelek, de nem teljesen össze voltam tegnap zavarva, így nem tudtam eldönteni, hogy beszéljek veled, hogy ne bántsalak meg, de látom ez nem igazán ment.-válaszoltam.

Sóhajtott.

-Nekem most meg kéne bocsátanom?-érdeklődött.

-Nem muszáj.. Itt sem vagyok!-felálltam és elmentem.

Hazamentem, majd lehuppantam az ágyamra.

Később elaludtam volna, de valaki kopogott az ablakomon. Gyorsan felálltam és kinéztem.