-Nem csak azért mondom, hanem, mert úgy gondolom!

-Hagyjuk Tae!-legyintettem.-Inkább menj és pihend ki magad!-utasítottam.

-Én vagyok most a főnököd, tehát addig nem megyek el innen, amíg én nem akarok..

-Jólvan, de anyukám nemsokára itthon lesz és ha meglát, nem hinném, hogy jó ötletnek tartanád a maradásodat! Én a helyedben meggondolnám magam..

-Meggondoltam magamat..

-És?-kérdeztem.

-Maradok!-válaszolta.

-Oké.. Tőlem! De a padlón fogsz aludni azt garantálom!

-Száműzöl a hideg, kemény földre?-nyávogott.

-Igen..

-De miért?

-Mert... Egy ágyban nen lehetünk, mert te fiú vagy én pedig lány..

-Attól?

-Nem érted? Nem lehet.. Ki tudja miket csinálsz velem, amíg alszom..-jegyeztem meg.

-Ki tudja...-perverzen mosolygott.

-Hagyd abba és viselkedj normálisan!-szóltam rá.

-Jól van szolga..-nyálasan beszélt.

-Mit mondtál?-kérdeztem.

-Szolga..-válaszolt.

Rádobtam a párnámat, majd megigazítottam az ágyunkat.

-Parancsolj Mr. Perverz Hyung!-paskoltam meg a földön lévő pokrócot, amin párna és egy takaró is.

-Micsoda becenév Hyeji szívecskével!

-Látom nagyon jól mulat Kedves Perverz!

-Ja és még valami!-szólalt meg.-Mostantól hívj Oppának a suliban is..-közölte.

-Oppa?-furán meredtem rá.

-Igen?-közelebb hajolt.

Hátrébb löktem, így a hátára esett. Ezen nagyot nevettem.

Taehyung pov

-Oppa?

-Igen?-közelebb hajoltam hozzá.

Hátrébb lökött, így a hátamra estem. Rajtam nevetett.

-Jól mulatsz szépségem?-kérdeztem.

-Igen oppa!-válaszolt.

Felálltam és az ágyára támaszkodva hajoltam hozzá újból közelebb. Most nem lökött hátra, hanem homlokomhoz emelte a kezét.

-Lázad vagy?-érdeklődött.

-Nem, miért lennék?-kérdeztem.

-Mert forró fejű vagy!-válaszolta kuncogva.

-Nem inkább forró testű?-kíváncsiskodtam.

-Nem..

Elszomorított, amit mondott.

-Még egy menet?-kacsintottam rá.

Rám nézett a szép barna szemeivel.

-Miből?-érdeklődött.

-Tudod te.. Fogadjunk újból?-kérdeztem.

-Azt már nem.. Nem fogadok hülyékkel!-válaszolt.

-Jólvan szépségem!

-Ne hívj már így kérlek!-könyörgött.

-Miért ne?-kérdeztem.

-Mert nem vagyok a szépséged!-válaszolt.

Felálltam és mellé huppantam az ágyra. Ő csak a padlót pásztázta. Ajkait vizslattam és megakartam tenni. Megint megcsókolni és érzeni ajkaimon az övét. Egyszerűen nem bírok magammal.

Ajtónyikorgás hallatszott a földszintről, miszerint megérkezett Hyeji anyukája.

-Hyeji drágám! Megjöttem!-ordított fel.

Lépteket hallottunk és nem mozdultunk egy tapottat sem.

-Szeretnél.. Ömm.. Zavarok?-kérdezte az anyukája.

-Nem anya! Nem csinálunk semmit, csak.. Itt aludhat?-érdeklődött.

-Drágám.. Még nem vagy olyan korban, amikor a szobádban aludhat a barátod!

-Pedig már megágyaztam neki!

-Akkor nem bánom!

Hyejeong pov

Nem bánja, hogy itt alszik, de ez az első és egyben az utolsó, hogy a szobámban piheni ki magát. Remélem éjszaka nem fog csinálni velem semmit sem, amit megbánhat.. Bár, ő nem bánná, ha elvenné tőlem azt, amit soha sem fogok visszakapni.

Lefeküdtem az ágyamra, amikor anyám elhagyta a terepet, majd oldalra feküdtem, hogy pont Taehyungot tudjam figyelni. Már kint sötét volt és próbáltam elaludni. Aztán éreztem, hogy mellettem valami besüppedt és felriadtam. Befogta a számat, amikor visítani akartam.

-Ne visíts! Csak oppa az..-csitítgatott.

Hümmögtem, majd megnyaltam a kezét, hogy eresszen el. Elengedett és köpdöstem ki a kezének az ízét egy zsebkendőbe, majd be a kukába.

-Alul is nyalhatod!-nevetni kezdett.

-Nyald magadnak!

-Magamnak nem tudom..

Ránéztem és lelöktem az ágyamról.

-Neked lent van a helyed!-közöltem.

-Ne száműzz már!-nyafizott.-Milyen rosszat követtem el ellened, hogy ennyire nem szereted, ha a közeledben vagyok?-kérdezte.

-Például felmászol az ágyamra úgy, hogy meg sem kérdezted..-válaszoltam.

-Szépségem! Felmehetek hozzád?-kérdezte nyálas hanggal.

-Hmm.. Nem!-válaszoltam.

-Na, látod?

Feljött mellém és elaludt. Én is így tettem.

---------------------Másnap--------------------

Reggel felkeltem és nem tudtam megmozdulni. Tae-ra néztem, aki magához ölelve aludt. Keltegettem, hogy végre megmozduljak, de nem haladtam előre azzal.

-Kim Taehyung! Kelj fel, mert hasadra süt a nap és a kezem is fáj..-sipákoltam.

Meg sem mozdult.

-A jó életbe Taehyung! Kérlek nyisd ki a szél barna szemedet!-könyörögtem neki, de még mindig semmi.

-Oppa! Kelj fel!-erre kipattantak szemei és kikelt az ágyamból.

-Jó reggelt szépségem!-homlokomra nyomott egy puszit.

Letöröltem magamról, de megint kaptam. A kezemet emeltem fel a homlokomhoz, de elkapta.

-Ne töröld le!-utasította.

-Igen is oppa..

Elment öktözni, majd én is. Még a hajamat is megcsináltam, aztán kiléptem a helyiségből és lesétáltam az étkezőbe. Mire leértem Taehyung a narancs italát kiborította a nagy bambulásban.

-Elnézést!-bocsánatot kért.

-Semmi!-nevettem ki.

Gyorsan feltakarította, majd megfogta a kezemet és összekulcsolta a sajátjával.

-Mehetünk hercegnőm?-kérdezte.

-Menjünk..-válaszoltam.

-Menjünk mi?

-Menjünk oppa..

-Ez a beszéd!-mosolygott.

Ezt a mosolyt annyira letörölném a képéről, hogy csak na.

A sulihoz érve a folyosón megállított és közelebb hajolt, hogy ajkaimat elérje. Egy lágy csókot hintett számra, majd mentünk tovább.

A folyosón mindenki megbámult minket és sorba hangzottak el a kérdések: Ezek mióta vannak együtt? Egyáltalán járnak? Szerencsés lehet a csaj..

Én nagyon szerencsés vagyok mondhatom. Van egy bolond "pasim", akivel valójában nem is jöttem össze, hanem csak egy fogadás miatt kell eljátszanunk az egészet és a többiek elhiszik. Szegények!

-Eddig jól csináljuk! Csak így tovább szépségem!-kacsintott rám.

Gyorsan a padlót vizslattam, mire nevetni kezdett.

-Csak egyszer essél pofára!-gondoltam magamba.

Közben észrevettem, hogy a tanárok is nagy szemekkel bámulnak minket.

-Valami híresség van itt?-körbenéztem.

-Miért lenne?-érdeklődött Tae.

-Annyira bámulnak valamerre..

-Édesem.. Minket néznek!-közölte.

-De miért?-nyávogtam.

-Inkább gyere órára!-húzott magával a tesi órára.

Bementem a női öltözőbe és felvettem a tesi cuccomat, ami egy nagyon rövid nadrágból állt és egy rövid ujjú pólóból. Felvettem a tornacipőmet, majd kiléptem az öktözőből egészen be a tornateremig. Ott egy osztálytársam alaposan megbámult.

-Wow, de csini lett itt valaki!-közeledett felém Youngmin.

-Ki?-kérdeztem.

-Te, aranyom..-válaszolt.

-Szerintem te valaki másról beszélsz!

-Nem igazán.. Futunk?-kérdezte

-Köszi, de inkább kihagynám!-válaszoltam.

-Miért? Pedig futni kéne..

-Csak kéne!

-Gyere már!-megfogta a kezemet.

-Ereszd el!-kiáltott rá Taehyung.

-Az asszonyod velem akar futni!

-Az asszonyod?-kérdőn meredtem rá.

-Nem fog veled futni, mert velem fog!

-Állj!-kiabáltam.-Az asszony is beleszólhat? Egyikőtökkel sem fogok futni! Szálljatok le rólam!

Elmentem onnan az öltözőig. Mögöttem lépteket hallottam és hátrafordultam, de senkit sem láttam. Aztán éreztem, mintha valaki megragadná a csuklómat és a falhoz nyom. A számat is befogta nehogy visítsak.

-Csst.. Megígérem, ha jól viselkedsz megkapod a jutalmadat, de ha rosszalkodsz, akkor büntetést adok!

Testével hozzám simult. Arcomat fürkészte, ami azt jelentette, hogy látja rajtam a félelmet.

-Ne félj kicsim! Nem bántalak..

Hangokat hallottunk.

-Most bemegyünk ebbe a helyiségbe és folytatjuk a dolgunkat!

Bevitt és bezárta utánnunk az ajtót.

-De büdös van!-orrom elé tettem a kezemet.

-Tudom, de más hely nem volt! És miért nem akartál velem futni?

-Mert Tae asszonyának neveztél!

-Az még jóval utánna volt..

-Tudom. Mert nem akartam!

-Pedig milyen jó lett volna magam mellet tudnom téged!-ábrándozott.