Hyejeong szemszöge

Suliban vagyok és próbálok koncentrálni. Taehyung vajon mire gondolhatott, amikor azt mondta, hogy egy hónapig leszek a szolgája, ha ő nyer? Egyébként miért pont velem fogadott? Lassan kezdődik az óra, de Tae és a barátai még sehol. Aish.. Fiúk! Aztán beléptek az emlegetett szamarak. Hirtelen lehuppant mellém Taehyung és a combomra tette a kezét. Hirtelen azt se tudtam, hogy mit csináljak, így felemeltem a lábamat és beütötte a padba a kezét. Felszisszent.

Nevetni kezdtem tettén.

-Ne nevess ki!-szólt rám.

-Miért?-kérdeztem.

-Mert a játéknak még nincs vége..-válaszolt.-Emlékszel a fogadásunkra?-érdeklődött.

-Persze..

-Ma nálad, suli után... Hazakísérlek és apelláta nincs!-közölte.

-Jólvan.. Úgyis le fogsz égni...-kuncogtam.

-Szerintem meg te fogsz leégni!

*ÓRÁK UTÁN*

Kicsengettek. Bepakoltam a cuccaimat a táskámba és kisétáltam a teremből le az auláig. Ott álltam és keresgettem Tae-t, de nem találtam sehol.

-Lehet megijedt, hogy veszíteni fog!-suttogtam.

-Nem hiszem!-válaszolt egy ismerős hang.

Megfogta a kezemet és mehettünk is haza. Kezéből kiszedtem az enyémet és úgy sétáltunk tovább.

-Megígérem, hogy emlékezetes egy nap lesz!-fülembe súgta.

-Miért?-kezdett a testem remegni.

-Megtudod!-kacsintott.

Sok hezitálás után megérkeztünk a lakásomhoz. Benyitottam és beengedtem szegényt, majd egyenesen felment a lépcsőn. Hadd menjen.. Aztán lejött.

-Nem jössz?-kérdezte.

-Hova?-érdeklődtem.

-Fel, a szobádba!

-Minek?

-Fogadás!

-A szobámba?-kérdeztem.

-Igen..-válaszolt.

-Te nem vagy normális!-jegyeztem meg.

-Azt mondod, hogy én nyertem?-gúnyolódott egy széles mosollyal az arcán.

-De lemosnám rólad azt a vigyort a pofikádról!

Felmentem vele és betettük a lábunkat a szobámba. Leültem az ágyamra, amíg bezárta a szobám ajtaját.

-Kulcsa van a szobád ajtajának?-érdeklődött.

-Igen, de miért?-kíváncsiskodtam.

-A biztonság kedvéért, hogy ne zavarjanak meg minket!

-Előkotortam a fiókomból a kulcsát és átadtam Taehyung-nak.

-Jó kislány!-ezzel be is csukta.

A kulcsot meg lerakta az éjjeli szekrényemre, majd lehuppant mellém az ágyamra. Keze megint a combomon pihent és felfele simogatta. Arrébb húzódtam, hogy keze ne legyen rajtam, erre közelebb jött és folytatta, amíg a falnak nem voltam szorítva. Az ágyam miért van teljesen a falnak tolva? Az egyik keze a jobb oldalamnál támaszkodott a falnál, míg a másik a bal oldalamnál lévő falon támaszkodott. Egyenesen a szemébe néztem, de ő az ajkamat vizslatta. Szám elé tettem a kezem és nemlegesen megráztam a fejemet.

-Nyugi! Nem harapom meg, csak.. Meg.. Íz.. Le.. Lem..egyre közelebb hajolt és a kezemet megfogta.

Puha ajkait az enyémre tapasztotta. Lassan mozgatta, majd elengedte a kezemet és a pólóm alá nyúlt. Azonnal elváltam ajkaitól és megfogtam a kezét, hogy ne tegye. Kicsúsztatta kezeit enyéim közül és megfogta a csuklómat és a falhoz szorította. Egyik kezéből át tette a másikba a kezemet, majd pólóm megfogta és levette rólam.

-Ez lenne a fogadás?-értetlenkedtem.

-Nem csak ez..-suttogta.

Fel akartam állni, de nem engedett. Mocorogni kezdtem, majd rugdosódtam és a hasába rúgtam. Elengedte mindkét kezemet, így fel tudtam állni. Az ajtóhoz siettem, de visszarántott és az ölébe ültem. Derekam köré helyezte kezeit, majd az egyik kezével erősen rászorított a csuklómra, míg a másikkal az oldalamat simogatta.

-Ugye tudod, hogy ezt erőszaknak nevezik?-kérdeztem tőle.

-Nem, ez nem az..-válaszolta.

-Á, nem.. Egyáltalán nem!-gúnyoltam.

-Te most gúnyolódsz velem? Ezért megkell büntesselek!

Ledobott az ágyra és a nadrágomnak a gombjával babrált, majd kigombolta és levette rólam. Magát is megszabadította ruháitól, így csak boxerben volt. Fölém hajolt és nyakamat hintette csókokkal. Kellemes érzés volt, de még nem jó időzítés.

-Nyögj egy kicsit halkan!-könyörgött.

-Nem..

-Kérlek!

-Nem, mert te nyernél és eleve nem élvezem a helyzetet!-közöltem.

-Úgy is kicsavarom belőled..-perverzen mosolygott rám.

-Azt már nem.. Oda rúgok, ahová nem kéne!-fenyegettem meg.

-Azért is megkell, hogy büntesselek majd!-jelentette be.

-Olyan büntetést adok én neked, hogy az fájni fog!

-Én is olyat fogok adni, ami miatt még ülni se fogsz tudni..

-Perverz disznó!

-És ezért szeretsz..-ajkaimra harapott.

Felszisszentem. Elvált ajkaimtól.

-NYERTEM!-jelentette be.

-Mi? Nem..

-De! Egy hónapig hű szolgám leszel!

-Meglátjuk!

Az ágyra löktem és felette voltam. Megcsókoltam és testét térképeztem fel a kezemmel. Viszont ő erőteljesen csókolt, míg én lágyan. Ráharaptam a nyelvére, amit nem bánt. Egyik kezével lejjebb csúsztatta a melltartóm madzagját a vállamon és simogatni kezdte a bőrt. Elváltam ajkától.

-Egy: Nem nyögtem, kettő: még nem ért véget a játék, három: még nem győztél!-szólaltam meg.

-Még nem, de tudtam, hogy ezt fogod csinálni és azért mondtam ki, hogy nyertem..

Leszálltam róla. Közeledett felém, de ellöktem.

-Hülye!

-Most miért? Tudom, hogy élvezetes volt velem, ne tagadd szívem!

-Feladom! Mit kell tennem?-kérdeztem.

-Először is! Légy a barátnőm..-válaszolt.

-A barátnőd?? Biztos, hogy nem..

-Elnézést, de már a hű szolgám vagy!-közölte.-Azt kell tenned, amit parancsolok neked!

-Jólvan..

-Másodjára hívj Mackómnak és szünetekbe csókolj meg vagy, ha én teszem meg, akkor viszonozd!-kacsintott.

-Véletlenül ne feküdjek a padodra bikiniben és nyalogassam a számat, amíg nem hozom ki belőled azt a vad énedet??-gúnyolódtam.

-Most, hogy mondod!-gondolkodni kezdett.

-Te hülye vagy! Ilyet nem csinálok..

-Akkor a szobámba megteszed!-rám kacsintott.-Egyébként.. Szereted Jungkookot?-kérdezte.

-Nem, de ez hogy jön ide?

-Csak kérdeztem.. Tudod, hogy ő szer..

-Ki se mondd, mert nem akarom hallani azt, hogy mennyire szeret! Ha tényleg szeretne, akkor nem tapizott volna le a parkban..-felálltam és felöltöztem.

A ruháit odahajítottam neki.

-Nem tudtam...

-Mégis azt mondtad azon a napon: megmondtam, hogy ez lesz, ha nem hagysz minket békén és még lesz ennél durvábbak is..-utánzott.

-Azokat megbántam!

-Te? Ne nevettes.. Igazad volt belátom! Egy csökönyös szamár vagyok..

-Tényleg az vagy, de nem ez a fontos..-közölte.

-Mi, ha nem ez?-kérdeztem.

-Óvlak és tisztellek, mert... Szeretlek!-válaszolta.

Lefagytam.

-Hogy mi?-értetlenkedtem.

-Igen.. Teljesen belédzúgtam és nem tudnék nélküled élni! Te vagy számomra a világ!

-Ezt azért mondod, mert fogadás és azt kell tennem, amit parancsoltál nekem!

-Nem csak azért mondom, hanem, mert tényleg úgy gondolom!