Jungkook pov

Eljött. Leült mellém, a szívem hevesebben vert és nem tudom irányítani magam. Most rosszfiúnak érzem magam. Közelebb ülök hozzá, hogy érezhessem kellemes parfümje illatát. Közelebb hajolok hozzá és nyakára tapasztom ajkaimat. Furán és megrémülve fordítja felém buksiját. Nem hagytam abba, hanem folytattam. Ő felállt. Én is így tettem, majd elnézést kérve közeledek felé. Egyik kezemmel fenekét érintem meg. Magamhoz közelebb húzom és ajkait keresem. Megcsókoltam, de nem viszonozta. Eltávolított magától és elrohant.

Hyejeong pov

Jungkook most letapizott az biztos. Elrohantam, ahogy csak tudtam. Nem törődve érzéseivel futottam hazáig. Elakarom felejteni a mai történteket. Útközben Taehyung-ba ütköztem, aki azonnal megfogta a csuklómat és szembe fordított magával.

-Azonnal szállj le rólunk!-kezdte újra.-Ez még csak egy kis ízelítő volt számodra, de lesz ennél durvább is, ha így folytatod!

Megpofoztam és sírva fakadtam.

-Rohadjatok meg!-kiáltottam.

Fájó arcát simogatta. Folytattam utamat, majd berohantam a lakásba és ott is a szobámba. Bezárkóztam. A földre rogyva próbáltam lenyugodni.

-A fiúk már csak ilyenek.. Hogy is gondolhattam, hogy ők másabbak? Annyira hülye voltam és nem hallgattam a szavára. Makacs voltam és vagyok...-tenyerembe temettem arcomat.

Kopogást hallottam a szobám ajtaján. Nem reagáltam, inkább magamba fojtottam a bánatomat, majd az ágyamra feküdtem.

-Elakarok mindent felejteni!-szipogtam.

*Egy héttel később*

Esténként sírok, de már nem reszketek annyira, mint egy héttel ezelőtt. A fiúkkal már nem tartom a kapcsolatot. Nem szólok hozzájuk és ők sem törődnek velem.

A suli padjában ülök, amikor érzem, mintha valaki nézne. Oldalra bigyesztettem a fejemet, majd észreveszem, hogy Taehyung figyel. Végigmér a szemével. Gyorsan elfordítottam a fejemet, majd nem törődtem velük.

Az óráknak vége és hazafele ballagtam, amikor váratlanul elém állt Taehyung.

-Mit akarsz?-kérdeztem.

-Beszélgetni!-válaszolt.

-Sajnálom, de nem érek rá..-kikerültem, de megragadta a csuklómat, majd magával rángatott egészen a lakásáig.

Egy kicsit megszorította, amire azonnal reagáltam és felszisszentem.

-Szedd le rólam a mocskos kezedet!-utasítottam.

Parancsomat nem teljesítette, így ráharaptam a kezére, amivel elengedett, de már teljesen mindegy volt, hisz a szobájában vagyunk.

Leült az ágyára és magával rántott.

-Akkor beszélhetünk normálisan is?-érdeklődött.

-Egy héttel ezelőtt, nem te kérted, hogy hagyjalak bennetek béken? Most meg te akarsz velem tárgyalni..

-Végig mondhatnám? Köszönöm!

Elhallgattam.

-Szóval.. Az a helyzet, hogy sajnálom, amiket mondtam neked. Nem akartam, de nem tudtam, hogyan védhetnélek meg a beteges vágyaiktól..

-Engem nem kell megvédened! Megtudom magamat védeni..-közöltem.

-Azt, majd meglátom!-nevetésbe tört ki.

-Folytasd inkább!

-Ennyi!

-Ez minden? Ezért ráncigáltál ide, miközben megszorítottad a csuklómat??-kiakadtam.

Taehyung pov

Valójában nem csak ezért hurcoltam idáig magammal, hanem rájöttem, mennyire beleszerettem és meg akarom óvni. Fáj, ahogy visszaemlékezem a mondataimra, amivel megsértettem, ugyan még mindig érzem a pofont, amit kaptam tőle. Még mindig hallom a rohadjatok meg kiáltását. Teljesen megértem, de nem így akartam az egészet.

Még, hogy megtudja magát védeni.. Pff.. Ha tényleg így van, akkor miért nem ütötte le Jungkook-ot? Ennyire keménynek hiszi magát? Akkor most próbára teszem egy kicsit.

Óvatosan közelebb hajolok hozzá. Egyik kezemmel a hajába túrok és homlokomat az övéhez döntöm. Ajkait vizslattam, majd ráharaptam egy kicsit.

-Ne..-könyörgött.

-Nyugi! Nem foglak bántani!-nyugtattam.

Megcsókoltam. Lassan kezdtem mozgatni párnáimat, majd gyorsítottam a tempón, amit követett. Lassan az ágynak döntöttem és lefektettem. Elváltunk egymástól és levegőért kapkodtunk.

-Felfallak!-morogtam.

-Tae! Én..

-Cssst.. Ne mondj semmit, csak élvezz!

Karjait nyakam köré összefonta. Gyorsítottam a tempón. Majd megint elváltunk egymástól és levegőért kapkodtunk egyszerre.

-Megvéded magad mi?-kérdeztem.

-Meg.. Hát!-válaszolt.

-Most sem azt teszed, hanem élvezed és viszonzod!

-Nem is..

-De!

Fölé hajoltam és ajkait harapdáltam egy kicsit, közben az egyik kezem elvándorolt, majd megállt a nadrágjának a gombjánál.. Azonnal elvállt az ajkaimtól és ellökött.

-Nem csinálsz belőlem kurvát!-közölte.

-Én? Dehogy.. Azt más teszi meg veled, nem én..

Megpofozott.

-Megérdemeltem ezt igaz?-kérdeztem.

-Meg..-válaszolt.

Kopogást hallottunk a szobám ajtaján és ez apám rikácsoló hangja. Már megint leitta magát és most dübörög. Benyitott és meglátott minket.

-Lám, lám.. Megint felhoztál egy ribancot a szobádba? Tegnap még nem ezzel voltál!

Felálltam és apámhoz közeledtem, akit leütöttem.

-Ő nem ribanc!-ordított.

Hyejeong is felállt, majd elment volna, de megragadtam a csuklóját és megint magammal rángattam, de ezúttal az udvarra mentünk, majd ki a kapun és az utcára. Sétálgattunk. Ő gyorsítani kezdett. Felvettem vele a tempót és összekulcsoltam a kezemet az övével, de tervem kudarcba fulladt. Egy darabig nem szóltunk egymáshoz, majd megtörtem a csendet.

-Fogadjuk, hogy élveznéd a következő jelenetét, amit elkezdtünk!-szólaltam meg.

-Nem fogadok perverz alakokkal!-sóhajtotta.

-Na, de fogadjunk!-könyörögtem.

-Jó és miben?-kérdezte.

-Egy hónapig a szolgám leszel, ha én nyerek..-válaszoltam.

-És, ha én nyerek?-érdeklődött.

-Akkor én leszek egy hónapig a szolgád!

Megállt előttem és kezét nyújtotta. Én se tettem másképp, majd belecsaptam és kezet ráztunk.

-Ígérd meg!-kötöttem a lelkére.

-Igazából kezdek félni..

-Nem kell! Nem lesz fájdalmas!-kacsintottam.

-Azonnal felejtsd el!

Megindult. Elkísértem a lakásáig, majd hazamentem én is. A házhoz érve apám a kerítésnél várakozott.

-Hova vitted a kis ribit?-kérdezte.

-Mondtam már, hogy ő nem olyan lány, akiket te hozol fel minden áldott nap!-kiabáltam.

Erre megütött és elrohant a helyszínről.

-Mocskos féreg!-kiáltottam utánna.