Tae visszaírt. Ő is bocsánatot kért tőlem és kérte, hogy találkozzunk a parkban, mert mondani szeretne valamit.

El is készültem erre a találkozóra, amit anyám vett észre, hogy nagyon kicsíptem magamat. Hát.. Ez van, amikor az ember a párjával találkozik. Tényleg.. Taehyung-ot már rég nem hívtam így, hogy Oppa.

Elkészültem. Lesétáltam a nappaliba, majd elköszöntem anyától. Elindultam.

Később értem oda, mint ahogy megbeszéltük, de megérkeztem biztonságosan. Mire betettem a lábamat, addigra már egy kisgyerekkel játszott.

-Sziasztok!-köszöntem nekik, mire Taehyung felém fordította arcát, majd közelebb jött.

-Annyira sajnálom.. Megbocsájtasz?-huncutul kezdett mosolyogni.

-Kéne?-ugrattam.

-Jó lenne..-ölébe vett és forgott 1-2-őt.

-Tae! Tegyél le!-szóltam rá.

Letett, majd elvesztettük az egyensúlyunkat és rám esett, amíg én a földre huppantam.

-Bocsi!-elnézést kért.

-Nincs harag!