Taehyung szemszöge

Elment. Szakított velem, mert Jennie-nek volt ez a hülye terve. Lassan azt se tudom, hogy mit is érzek, vagy vannak-e érzéseim. Mindent megadtam annak a lánynak, csak hagyjon minkez békén, de ehelyett folytatja és tessék.. Ennyi volt a boldogságomnak.

Hazaérve búslakodva indultam a szobámba, majd a fejhallgatómon keresztül hallgattam a zenéimet, de ez esetben csak szomorú, siratós dalokra kapcsoltam.

Másnap reggel nagyon korán keltem. Nem bírtam aludni, így kénytelen voltam elmenni tusolni.

-Tae?-szólított apám.

-Hm??

Kiszálltam, megtörölkőztem, felöltöztem és a konyhába siettem.

-Hogy vagytok a barátnőddel?-érdeklődött apám.

Istenem apa, ha te azt tudnád mennyire szerelmi bánatom van, akkor most nem kérdezted volna meg.

-Megvagyunk!-hazudtam.

-Annak örülök! Áthívom a családjával együtt egycsaládi vacsorára...

-Remek!-sóhajtottam és kamu mosolyt vettem fel.

-Akkor jó.. Menj, mielőtt el nem késel a suliból, de vigyázz magadra!

-Rendben..

Elindultam a suliba, majd útközben Youngmin-t láttam, aki boldogan sétált az épületig. Dúdolt magának valami hülye nótát és végig Hyejimről áradozott. Pontosabban már nem is az enyém, mert tegnap szakított velem.

Annyira örülök ennek, hogy már semmi közöm sincs Hyejeong-hoz, hogy nagyon. Ráadásul apám meghívja őt a családjával együtt, hogy jobban megismerhessék egymást, de arról apámnak halvány lila gőze sincs, hogy nem vagyunk már együtt, de már nem is szólok neki. Azt mondaná, hogy látod fiam? Igazam volt.. Nekem semmi erőm ezeket hallgatni.

Hyejeong szemszöge

Békésen sétáltam a suli felé, amikor találkoztam Youngmin-nal.

-Szia!-széles mosollyal az arcán üdvözölt.

-Hali!-integettem neki.

Felém közeledett, majd mellém megállt és a suli felé vettük az irányt.

-Minden rendben van?-kérdezte.

-Persze!-hazudtam.

-Mondd el mi bánt!-kérte.

-Semmi..

-Látszik rajtad, hogy valami nyomja a szívedet.. Mondd el mi bánt!

-Az, hogy hittem egy olyan férfinek, aki csak kihasznált. Azt hittem, hogy szeret, de tévedtem.-meséltem.

-Ezt nem igazán értem.. Kiben csalódtál?-értetlen fejet vágott.

-Kim Taehyung, de gyűlölöm.. Látni se akarom!

-Figyelj! Adj neki még egy esélyt..

-Azt már nem!-közölte.

Megállított a suli kapujánál és összekulcsolta a kezeinket. Elfordítottam a fejemet és megláttam Tae-t, aki pont minket bámult. Nagyot sóhajtottam és elindultam Youngmin nélkül az épületbe.

Egész nap hozzá se szóltam, sőt elkerültem őt jó messziről. Nem akarom látni se hallani róla.

Hazaértem suli után és anyukám boldogan jött felém.

-Holnap elmegyünk a Kim családhoz kicsim!-tapsikolt örömében.

-Hurrá!-kamu mosollyal figyeltem anya örömét.