Ránéztem és széles mosollyal az arcán fürkészte az arcomat, miközben egyik kezével az enyémet simította végig.

-Nem!-álltam fel.

Megragadta a karomat, majd egy nagy erővel rá is lökött az ágyra. Fölém hajolva szorította a csuklómat, amire azonnal reagáltam.

-Ne.. Áá..-jajgattam.

Fülemhez hajolt, de a fejemet oldalra biccentettem és a fülembe fújt.

-Normális vagy?-szóltam le.

-Én veled mindig!-kacsintott.

-Jajj, anyám..-gondoltam magamba.

Az ágyon heverve és becsukott szemekkel vettem egy nyugodt mély lélegzetet.

-Miért csuktad be a szemed?-kérdezte nyugodt hangnemben.

-Azért, hogy ne lássam a képed!-szorítottam össze a szememet.

-De most miért nem akarod látni az arcomat?-kérdezte a nyálas hangjával.

Most mit mondjak neki?