Boldog vagyok, hogy már a többiek se szinglik, viszont még mindig nem érzek több, mint barátságot Taehyung iránt. Valamiért nem tudnék beleszeretni, de már a szolgája vagyok.

-Mit kell tennem most Tae?-érdeklődtem.

-Tae mi?

-Tae Oppa!

-Ügyes kislány..-állam alá nyúlt.-Most pedig pihenj, majd szólítalak!

Az a szerencsém, hogy nemsokára itt a nyár és nem a suliban vagyunk, hanem.. Nála. Ebbe nincs szerencsém.

Lefeküdtem az ágyára és betakarózva próbáltam pihenni. Hirtelen besüppedt az ágy és a homlokomra nyomott egy puszit.

-Nemsokára folytatjuk!-suttogta.

Egy kicsit morogtam, hogy hagyjon békén, de ehelyett befeküdt mellém és közel húzott magához. Feléfordultam direkt, hogy ne húzzon magához még közelebb, de elbénáztam, mert sokkal gyorsabb volt nálam. Már teljesen háttal vagyok neki, aminek nem igazán örülök. Ráadásul a kezét is a derekamon pihenteti, ami még rátesz egy lapáttal. Ficánkolódok, de erősebben fog, így lehetetlen kiszabadulni a karjai közül.

-Maradj így egy pillanatra!-szólt rám.

-Miért ölelsz magadhoz?-siránkoztam.

-Pihenjünk!

-Addig nem, amíg nem válaszolsz!

Sóhajtozott egy párat, felült, amit én is követtem. Egymás szemébe nézve vártam a válaszát, de nem mondott semmit, csak bámult maga elé. Egyszer csak közelebb húzott magához és megcsókolt. Mozogtam karjai között, közben magához szorítva mozgatta ajkait az enyémen. Elengedte a számat, majd a szemembe nézett egy perverz mosoly kíséretében.

-Nem volt meggyőző a csók!-jegyezte meg.

-Hát persze, hogy nem, mivel nem akarok többet, mint barátság.-közöltem.

Savanyú pofát vágott, amin nevetni akartam, de ezzel azt mondanám vele, hogy csak vicceltem, mikor komolyan gondoltam, amit mondtam.

*Másnap a suliban*

A padban ülve várom a becsengőt, de megérkezik egy új srác az osztályfőnőkkel a tanterembe, de Tae és barátai sehol. Lehet megint késnek, vagy nem akarnak korán beérni az épületbe. Az új fickó végig nézett a teremben, majd felém fordult és bemutatkozott.

-Szia én Kim Hyun-Il* vagyok!

-Szia.. Én pedig Choi Hyejeong..-mutatkoztam be én is neki.

-Nagyon szép neved van!-jegyezte meg.

-Köszi, de a Hyeji becenevet jobban kedvelem..-közöltem.

-Miért? Pedig a Hyejeong is jó..

-Akkor sem az esetem ez a név..-nevetni kezdtem.

-Sétálunk egy kicsit?-érdeklődött.

-Persze!-beleegyeztem.

Sétálgattunk, amikor váratlanul megjelent Taehyung. Megállt előttünk és Hyun-Il már a kezét nyújtotta, amivel bemutatkozik, de Tae nem reagált rá, csak szúrós szemekkel meredt rá, majd rám.

-Ő ki Hyeji?-kérdőre vont Tae.

-Kim Hyun-Il az új osztálytársunk, te is tudnád, ha nem késnél el!-förmedtem rá.

-Elnézést, de ti jártok?-érdeklődött.

-Ne..

-Igen, de semmi közöd hozzá!-szakított félbe Taehyung.

-Akkor nem is zavarnék!-elment.

-Menj, ne is nézz vissza!-kiabált utánna.

Elfordultam tőle és elrohantam volna, de Tae visszarántott.

-Eressz el!-kiabáltam rá.

-Most neked mi a bajod?-kérdezte.

-Az, hogy féltékeny vagy, pedig nincs mire, mert nem vagyok a tiéd és te sem az enyém..-válaszoltam.

-Igen féltékeny vagyok erre a csókára, mert ő tönkretenné a szívedet.. Ismerem az ilyen palikat!

-Nem, te még magadat sem ismered!-ordítottam rá szinte már könnyes szemmel.-Nem akarom, hogy legyen valami közünk egymáshoz!

Elfordultam és elrohantam onnan. Nem akarom látni. Ő csak magára gondol, senki másra. Istenem, annyira hülye voltam, hogy belementem a játékaiba és hagytam magam. Akkor sem vagyok az övé.

*Suli után*

Kicsengettek az utolsó órámról is. Elpakoltam, majd kirohantam az épületből. A suli kapujánál Tae volt, aki a barátaival beszélgetett és szomorkodott, de nem érdekel. Haza akartam menni, így kiléptem nehezen a kapun és mehettem is haza.

Hazaérve ledobtam a táskámat, majd a cipőimet is. Szüleim megint dolgoznak, tehát egyedül vagyok itthon. A szobámba rohanva bezárkóztam. Lerogytam a földre és térdemre hajtottam a fejemet.

*3 hónap múlva*

Suli vége van. Eljött a nyári szünet és a kiruccanások időszaka. Idén nyáron elmegyek a sulival a Han folyóhoz kirándulni 1 hétre. A szüleim alapból dolgozni fognak, tehát nem leszek a terhükre egy teljes hétig. Holnap indulunk kora reggel.

*Másnap kora reggel*

Felkeltem az ébresztőórám hangjára, majd elkészültem mindennel és indultam is a találkozóhelyre. 15 perc séta után megleltem társaimat és az osztályunkból csak én és Taehyung volt jelen. Nagyot nyeltem, amikor kiderült, hogy csak én és Taehyung az osztályból. Ő a padon ülve nyomkodta a készülékét és szitkozódva folytatta a telefonja ütögetését.

Pár tanár is megérkezett a várakozóhelyre, majd felsorolta a neveinket. Nagyon kevesen megyünk. Szinte csak a másik évfolyam, meg mi ketten. Ez nem olyan sok.

Később megérkezett a jármű is, amire felszálltunk. Mivel csak Tae mellett volt szabad hely, így mellé huppantam le, de elfordultam tőle. Nem akarok vele beszélni. Elindultunk és útközben egymáshoz se szóltunk.  3-4 órás út után, megérkeztünk, majd kiszálltunk és beosztottak minket a szobáinkba. Persze Taehyung-gal kaptam egy szobát, aminek egyáltalán nem örültem, neki viszont semmi reakció sem jelent meg az arcán.

Elfoglaltuk a szobáinkat, majd egy ágyra letettem a cuccaimat, majd leszedtem onnan és ráugrottam az ágyra, ami nagyon puha volt. Tae csak leült az ágyára és tovább baszogatta a mobilját. Felültem az ágyra, majd kisétáltam a szobából. Lementem a lépcsőn és egy kicsit sétálgattam magamba, majd leültem egy padra. Közben megérkezett egy srác is, aki mellém lehuppant és beszélni kezdett a szerelmi életéről.

-Tudom, hogy milyen érzés, ha megcsal a párod! Átéltem..-sóhajtozott.-Azt is megértem, ha nem igazán akarod velem megosztani, de hidd el nekem, hogy valakivel ezt megkell beszélned!

Wow, ez tegez és nem magáz.. (👍)

-Uram! Nem vagyok szerelmes, sem csalódott!-közöltem vele.

-Hm.. Nem ezt látom az arcodon!-jelentette ki.

-Az arcomon?-érdeklődtem.

-Igen, mert minden rá van írva..

Felsóhajtottam.

-Nézd! Ha nem akarsz róla beszélni, akkor nem erőltetem rád, de szeretném, ha tudnád, hogy rám mindig számíthatsz!-jegyezte meg.

Csak bólintottam, majd felálltam és elmentem a helyszínről. Visszamentem a szobába, de ott Taehyung az ágyamon feküdt és aludt. Az övén a cuccai voltak széthordva. Ráadásul vizes is az ágya. Remek! Jöhet a hideg padló. Megigazítottam a földre az ágyamat, majd egy párnát szedtem le az ágyról és lefeküdtem én is pihenni. Sokkal messzebbre költöztem a földön, hogy ne legyek közel hozzá. Viszont a padló elég kemény és hideg volt. Megérdemeltem. Felkeltem és fájt mindenem. Tae az ágyon ülve nyomkodta a telefonját.

-Jó volt lent aludni?-szólt hozzám.

-Képzeld sokkal jobb volt, mint az ágyon feküdni!-vágtam hozzá a párnát is.-Egyébként is.. Miért foglaltad el a helyemet?-kérdeztem.

-Mert olyan ágyat kaptam, ami eleve vizes volt.. Szerinted?

Felálltam és megnéztem az ágyat. Csont száraz volt.

-Nem vizes!-közöltem.

-Akkor miért nem aludtál rajta?

-Mondtam, hogy a padlón jobb volt aludni!

Mentem volna az ajtóhoz, de visszarántott.

-Tulajdonképpen! Beszélnünk kell!-szólalt meg.

-Nekünk nincs miről beszélni!

-Ne csináld már!-könyörgött.

Szememet forgattam, miközben közelebb jött egy lépéssel.

-Szerintem menj vissza és hagyj békén!

-Szerintem meg kezdjük előlről és ne legyünk forrófejűek..

-És miért ne?

-Mert szeretlek és nem akarlak elveszíteni!

-Hah, jó vicc!