1964 Skócia

A fiú könnyeit nyelve harapott az ajkába és figyelte a három nagydarab fiút, aki minden ok nélkül bele kötöttek és figyelmeztetés nélkül megütötték. Homlokán lévő sebből szivárgót egy kis vér, de nem törődött vele csak felszegett orral húzta ki magát és az öklét felemelve nézet a fiúkra.

- Nézd már Tonkint – nevetett fel az egyik fiú.

- Hát nem adod fel? Kérdezte a másik, aki egy husánggal a levegőbe csapott, de a sebesült Rorik meg se rezzent.

- Azt hiszed, hogy bátor vagy? Bolond vagy akárcsak az nagyapád. Nevetett fel a harmadik fiú.

- Nem bolond – vicsorogta Rorik – ő többet ér, mint a ti léhűtő apátok.

- Hogy felvágták a nyelvedet – nevetett fel a husángot tartó fiú – na, majd kiverjük belőled...

Rorik döbbenten figyelte az eldőlő fiúkat egymás után, majd körbe nézve nem látott senkit csak a három fiú mellett egy-egy kavicsot. Már éppen közelebb lépet volna, hogy megvizsgálja ellenségeit, mikor az egyik közeli bokorból felbukkant egy vörös hajú fiú és rá mosolygott.

- Csak elájultak – emelte fel a csúzliját a fiú és Rorik gyanakodva méregette a vele egyidős fiút.

- Te ki vagy? Miért segítettél?

- Láttam, hogy bajban vagy így gondoltam segítek neked. A Gordon testvérek nem kedvesek, sőt egyenesen aljasok. Te meg az útjukban álltál szóval jó lenne, ha tovább állnák mielőtt észhez térnek.

- Ki vagy? Kérdezte újra Rorik és végig gyalogolva az ájult fiúkon a bokor elé sétált ahol megmentője lapult még.

- Sebastian McOnnel vagyok – mosolyodott el a fiú és a kezét nyújtotta – téged hogy hívnak?

- Rorik Tonkin – felelte és megrázta a kezét.

- Te vagy a szomszéd birtok urának a fia?

- Igen – vont vállat Rorik – amúgy nem apukád dolgozik nálunk, az istállóknál?

- De – felelte Sebastian és kimászott a bokorból – valóban neked is van lovad, olyan aki csak neked engedelmeskedik?

- Igen, Perec a neve és amúgy nem olyan rakoncátlan csak válogatós.

- Miért perec? Kérdezte Sebastian, aki jobban meglepte a ló neve, mint hogy kit enged a hátára.

- Mert szeretem – nevetett fel a fiú tisztán és pajkosan, majd a kezét a fiú felé fordította – köszönöm, hogy megmentettél Sebastian.

- Hívj nyugodtan Bastiannak – rázta meg a Rorik kezét.

- Most, hogy ezt tisztáztuk meghívlak ebédre a mamám azt ígérte, hogy ma nagyon finom ebédet csinál.

- Nem hiszem, hogy el lennének ragadtatva a lovász fia vagyok...

- Jaj, Bastian ne kéresd, magad a mamám imádja a gyerekeket és a húgaim is imádni fognak meglásd. Legyintett a fiú nevetve és Sebastian úgy gondolta, hogy a sok sebe és zúzódása ellenére új kis barátja félelmetesen vidám és könnyelmű.

Sebastian a falig hátrált, ahogyan a kislányok körbe vették és kérdőn néztek rá. Szépek, kíváncsiak és aprók voltak.

- Meg mentett Lolikot – mondta pöszén a legkisebb – elős vagy.

- Anna, csúzlival lőtte, le a fiúkat nem szemtől szembe ahogyan azt kell - csattant a mellette lévő kislány- gyáva ahogyan Rorik is.

- Gonosz vagy Kate – dohogta Anna – ugye Clala – nézet a nővérére, aki pirulva figyelte Sebastiant.

- A Gordon fiúkat nem lehetett igazságosan legyőzni ezt te is tudod Kate – motyogta Clara.

- De akkor is gyáva dolog. Szerinted Rosie?

- Akkor menj és mutasd, meg te hogyan csinálnád – intett Rosie az ajtó felé – szerintem ügyes voltál Sebastian.

- Köszönöm – nyögte ki nagy nehezen és segélykérőn nézet Rorikra, aki jó szórakozott a húgain és barátján.

- Menjetek babázni és hagyjátok Bastiant. Szólalt meg végül Rorik – még a mamának nem szóltam, hogy itt van.

- Nem lesz boldog a papa és a mama sem, ha megtudják, hogy a lovász fia mentett meg – mondta gúnyosan Kate – és biztosan nem fogja engedni, hogy egy asztalhoz üljön velünk.

- Szerintem meg igen, mert Sebastian kedves fiú, aki megmentette a bátyánkat – mondta dühösen Clara.

- Oh, csak azért véded, mert mindig tetszett neked. Láttam, mikor nézted, ahogyan az apjának segít – forgatta a szemét Kate – igazán lehetne jobb ízlésed, mint ezt a répát választani. Fordult meg a lány és sebes léptekkel elment. Clare vörösre gyúlt arcát a kezébe temette, majd a bátyról Sebastianra kapta a tekintetét és sírva elfutott.

- Várj – szólt utána Sebatian, de Clare már nem hallotta – oh, bajt okoztam.

- Szerinted hány hét szobafogságot kapnák, ha Kate reggeli müzliébe bele raknák egy cserebogarat? Fordult húga felé Rosie.

- Hát mikol múltkol gilisztát tettél a telítőle és egy hetet kaptál. Szelintem most hálom hét lenne.

- Király – mosolyodott el Rosie és kirohant.

- Most hová megy? Kérdezte Sebastian aggódva.

- Cserebogárért. Nevetett fel Rorik- izgalmas lesz a holnap reggel.

- Gyele – fogta meg Sebastian kezét Anna – a mama a konyhában van.

Mrs. Tonkin gyönyörű nő volt legalábbis Sebastian annak látta a mosolygós lisztes arcú göbölyödet nőt, aki rá mosolygott, ahogyan belépet a konyhába Anna kezét fogva és Rorikkal a háta mögött.

- Gyerekek ebéd előtt nincs nasi – emelte fel az ujját a nő – szia, angyalkám. Te Will kisfia vagy Sebastian nem?

- Igen, asszonyom – bólintott engedelmesen.

- Örülök, hogy találkoztunk – mosolyodott el a nő.

- Mami. Bastian megvédte Lolikot a gonosz fiúktól. Csapot a közepébe Anna.

- Gonosz fiúk?

- A Goldon fiúk.

- Rorik Lennart Tonkin már megint lementél a faluba miközben megtiltottam, hogy egyedül oda menj?! Azok a fiúk egyenesen vadásznak rád pedig az apád már számtalanszor megmondta, hogy nem tud a lelkükre beszélni, de te makacsan nem azt teszed, amit mondunk neked! Ne, ne húzogasd a szádat kisfiam – emelte fel az ujját a nő – szóval a mai naptól addig, amíg nem vonom, vissza szépen segítesz a ház körül a személyzetnek. Igen, te! Szikrázott a nő szeme, mikor Rorik már fel akart hördülni – most, hogy ezt tudod, szépen kimész és segítesz Mr. McOnnelnek az istállónál.

- De mama...

- Nincs semmi mama. Ebédig van, még idő sokat tudsz segíteni. Téged meg várunk ebédre kincsem – lágyult el a hangja a nőnek és rá mosolygott Sebastianra.

- K... köszönöm – nyögte ki nagy nehezen a fiú.

- Rorik mehetsz.

- Jól van – morogta a fiú és Sebastian utána ment.

- Neked nem kell menned – szólt a nő utána, de a fiú csak kedvesen elmosolyodott.

- Szívesen segítek Rorik a barátom.

- Megyek én is – indult el Anna, de az anyja elkapta és az asztalra ültette.

- Te még pici vagy nem mehetsz az istálló közelébe.

- De hálom vagyok csak. Siránkozott a kislány duzzogva – nem él.

Mr. McOnnel felvonta a szemöldökét és a karám szélére támaszkodót, mikor a fiúk meg álltak előtte. Vörös haját a szél fújta és bozontos szemöldökét összeráncolta és még a bajsza is megrándult, ahogyan a ház urának a fia ránézet.

- Kitalálom lement a faluba és a Gordon fiúk elgyapálták – nézet le a fiúra, majd beleszívott a marók pipájába.

- Igen – morogta Rorik – és a mama ide küldött, hogy segítségére legyek.

- Értem – felelte a férfi – és te fiam?

- Én? Mutatott magára Sebastian.

- Te az én fiam vagy nem? Mosolyodott el a férfi – anyád tudja, hogy itt vagy?

- Igen. Mira és Chris anyával vannak.

- És?

- Mi és? Kérdezte vissza Sebastian.

- Hogyan is szaladtatok össze?

- Megvéded a csúzlijával a fiúktól. Kifektette őket három kaviccsal csupán – mondta lelkesen Rorik, mire a férfi szemöldöke bosszúsan összerándult, majd kinyúlt a fia felé. Sebastian nagyot sóhajtva az apja kezébe adta a kis fegyverét.

- Na, akkor most szépen fogtok egy-egy vasvillát és tiétek a terep.

- Oh – nyögött fel Rorik – már most érzem a vízhólyagokat a kezemen.

- Nem lesz, olyan szörnyű meglásd és a mamám biztosan pakolt a süteményeiből. Apa meg szokta osztani velem.

- Milyen süti?

- Csokis áfonyás azt hiszem most – gondolkodott el a fiú és az ajkán dobolva gondolkodott. Mr. McOnnel lustán elmosolyodott, ahogyan figyelte a fiúkat bemenni az istállóba.

- Ez vicces lesz.

Rorik eldőlt a szénába és kezében még mindig ott volt a vasvilla. Anyja könyörtelenül az ebéd után is vissza zavarta a munkába sőt az apja is helyeselte a büntetést. Egyetlen egy vigasza az újonnan szerzett barátja volt, aki mellé ült és figyelte. Kissé megrezzent, mikor Sebastian gyengéden lefejtette az ujjait a szerszámról és megvizsgálta a kezét.

- Van egy kenőcsöm, ami gyorsan meggyógyítja a kezed.

- Te keverted? Kérdezte Rorik.

- Igen – felelte – a mamám ért a gyógyfüvekhez és ő tanította meg mi mire jó.

- Kérdezhetek valamit?

- Persze – bólintott Sebastian.

- A bátyád pár éve meghalt ugye? Ezt hallottam nem rég.

- Willinek hívták és nagyon beteg volt. Miért?

- Tudom, hogy a te szüleid kviblik, de te nem vagy az, sőt apa szerint a testvéreid sem.

- Valóban, de a szüleim csak Will betegsége miatt tudták meg, hogy létezik varázsló világ – húzta fel a lábait az álláig Sebastian szomorúan – úgy látszik még ott sem tudnak minden betegséget meggyógyítani.

- Az egyik nagynéném is meghalt pedig egy életerős nő volt apa szerint, de hát vannak olyan átkok és mérgek, amik erősebbek bárminél még az olyan nőnél is mint Agatha.

- Tudom. Mondta Sebastian.

- Milyen betegsége volt Willinek?

- Vérátok van a mi családunkban, ami sajnos öröklődik anyai ágról. Sóhajtott fel – nem is akarok így családot.

- Ne mondj ilyet – ült fel Rorik – biztosan találsz egy lányt, aki szereti fog. A húgom például bolondul érted – mosolyodott el a fiú és Sebastian elpirult.

- Zavarba is jöttem.

- Láttam. Mind kettőtök feje olyan volt, mint a hajad – nevetett fel a fiú – szóval van egy rajongód és lesz több is úgy gondolom.

- Nem hiszem.

- Pedig én tudom – kacsintott Rorik a fiúra – és majd egymás tanúi leszünk az esküvőnkön. Emelte fel a kezeit maga elé és nézte a vizahólyagjait – ám előtte a legjobb medimágusá válók, ahogyan a nagypapa akarta.

- Én is az akarok lenni – lepődött meg Sebastian.

- Akkor ez eldőlt Sebi – kacsintott a fiúra Rorik – mindketten a legjobb medimágusá válunk. Mondta határozottan és elszántan az esküjét.

1995 Skócia

Rorik lassan sétált az elhagyott birtokon miközben metszőn fújt a szél. Régi otthona lakatlan volt és olyan kísérteties, hogy még ő maga is megborzongott kell egy idő mire olyan lesz, mint régen. A kúria hideg volt és szomorú, ahogyan kinyitotta a kétszárnyú ajtót. Lépéseit visszaverték a falak és a letakart bútorok árnyékai sötét foltokat rajzoltak a márványra. A férfi megállt egy festmény előtt a szalonban, majd figyelte a két fekete szalagot, amit az ajtóból bejövő huzat lengetett. Gyengéden megérintette, mint kettőt majd szomorúan elővett a zsebéből egy másik fekete szalagot és a többi mellé kötötte.

- Clara, Rosie vigyázatok Kate-re. Harapott az ajkába a férfi és felnézet a festményre, ahol a szülei és testvérei mosolyogtak rá, majd a háta mögé nézet – csak ketten maradunk, Anna.

- Valaki vadászik ránk ugye? Ezért kellet minket ide hoznod. Köze van ahhoz, hogy Carrowok vagyunk? Kérdezte a fiatal nő és összébb húzta a köpenyét.

- Igen – felelte a férfi – itt biztonságba lesztek a lányokkal. Lizi mindent levédet, azt hiszem egyike Anglia legbiztonságosabb helyei közül most. Sajnálom, hogy a férjed nem akart jönni. Nézet a húgára Rorik.

- Ne sajnáld – ingatta a fejét a nő – magnix ő nem érti a világunkat és soha sem akarta. Jobb ez így mind ketten csak nyűglődtünk és a gyerekek is.

- Akkor is rossz érzés ez. Sóhajtott fel a férfi – egyikünknek sem jött ez össze. Én özvegy vagyok te elvált.

- De még találhatunk valakit, ahogyan Kate tette folyton. Hányadik férje volt az utolsó? – ráncolta a szemöldökét Anna – hatodik?

- Nyolcadik- javította ki Rorik.

- Oh, valóban – sóhajtott fel Anna és a bátyja mellé lépve felnézet rá – és mi van Lizel?

- Terhes.

- Azt tudom – horkant fel a nő – és hogy hallatsz vele?

- Sehogy.

- Most komolyan? Te vagy a lelki szemetesládája, a medimágusa, a legjobb barátja és papíron a születendő gyerekének az apja és azt mered mondani nekem, hogy sehogy sem haladsz vele? Csattant fel a nő – komolyan, ha itt lenne Rosie már rég fejbe vert volna sőt azt hiszem Lizt is. Meg áll az eszem Rorik.

- Férjnél van és szereti is, Anna.

- Én is szeretem valamikor és most dobtam is, mert egy hülye, bunkó és rohadék lett. Black is ilyen. Roro tegyél, már valamit valld be Liznek, hogy szereted.

- Kétszer is megtettem, de semmi. Jó ez így nekem, Anna. Boldog vagyok. Igen, boldog – mosolyodott el Rorik a húgára, aki felvonta a szemöldökét.

- Magadat akarod meggyőzni vagy engem? Rosszul hazudsz, ezt te is tudod.

- Csak neked. Melletted nem lehet jól hazudni Anna, de érzed az érzelmeket, és ha nagyon akarod manipulálni is képes vagy. Gonosz dolog ez rosszabb, mikor a fejembe mászkál Matt.

- Vigyél el hozzá.

- Kihez?

- A te Lizidhez.

- Nem. Itt kell maradnotok semmi kiruccanás, semmi magán akció. Ti maradtatok nekem így is nehéz volt elhitetnem mindenkivel, hogy csak levelezünk.

- De legalább megtudnám, mit érez irántad Roro. Rossz nézni, ahogyan elszürkülsz. Had segítsek neked.

- Tudom, mit érzem felém – felelte a férfi csendesen és egy csettintésére felgyulladtak a fények a házban, mire a három kislány, aki az előtérben bújócskáztak boldogan felsikoltottak.

- És mit érez? Kérdezte Anna kíváncsian, mire Rorik csak rá mosolygott mire a nő felsóhajtott – egek te mazochista vagy.

Hosszú hetem volt és nagyon, de nagyon fáradt voltam és bevallom csak néztem ki a fejemből bambán. Lassan írtam ezt is, de remélem tetszett nektek ez a szösz extra vagy minek mondjam :)
Nektek melyik Tonkin gyerek a kedvencetek? Mit gondoltok a két jóbarátról?