A Mi lett volna, ha... újabb kis története. Aranyos és idilli :) Én és az unokatesóim is hasonlóak voltunk és a felgyújtó rendszerint NEM én voltam, de tényleg. Én csak mentem velük ><""

- Nem hiszem, hogy okos ötlet lenne - ráncolta a szemöldökét Morry, mikor Emily megjelent az apjuk poros szerszámos ládájával.

- Pedig más lehetőség nincsen.

- És ha lebukunk?

- Morry, apa ajtótámasznak használja, észre sem veszi, hogy elemeltem. Néz milyen vastag rajta a por. Régen volt a műhelyébe és csak is akkor ment be, mikor dugiban akarta megenni a hamburgert, amit vett. Ám mióta lebukott anya előtt és már a mi lombházunkba eszik.

- Amúgy sikerült meg vinnie a hallgatásunkat? Kérdezte Harry.

- Kénytelen volt, mert ha nem hajtott volna fejet a feltételeknek, amit kértem elmondtam volna anyának, hogy a koleszterinkímélő étrendjét éppen megszegi. Szóval három tucat doboz csokibéka boldog tulajai vagyunk.

- Nem úgy volt, hogy három doboz minden alakalom?

- Utólagos díj fizetés engedély nélküli lomház használat és csempészáruval való visszaélés és birtoklása miatt. - felelte Emily komolyan, mire a két fiú szemöldöke a homlokuk közepéig szaladt - most mi van? Még így is olcsón megúszta. Ha anya találja meg kipofozza belőle a lelkét is, majd utána meg TonTon verte volna félholtra.

- De még is csak az egészségéről van szó Emi - húzta el a száját Morry - jobb lenne még is szólni anyának.

- Most már nem lehet, mert mi is nyakig vagyunk benne, ha apa bukik, magával ránt minket is. Ingatta a fejét Emily - még túl sok mindent kell, kicsikarunk belőle egész rövid időn belül. Anya már szimatol és ő mindig rá jön, mikor apa sunnyog.

- Igaz még nem kaptuk meg a beígért új biciglit - mondta Harry - most mit kell, csinálunk?

- Hát bejutni a fészerbe, amit apa lezárt. Vettem a vaskereskedésben egy pont ugyan olyan lakatot és láncot, ami rajta van. A lakatkulcsot meg majd kicserélem, mikor apa alszik. Szóval a mai nap fő célja bejutni fészerbe és elorozni apa által lefoglalt csúzlikat.

- Nem fog feltűnni neki, ha eltűnnek? Kérdezte Harry.

- Apa auror de néha olyan felületes, mint egy mugli. Vettem három műanyag csúzlit és elbájoltattam Regulus bácsival, hogy olyan legyen mint az igazi.

- Oh, igen a bácsikánkra mindig számíthatunk - mondta mosolyogva Morry - ha apa idegesítése a cél igazi csínytevő társ.

- Igazi tekergő jellem - húzta ki magát Emily büszkén - büszke vagyok arra, hogy ő a bácsikánk.

- Apa is csínytevő.

- Amíg anya nem fenyegeti meg, hogy a hortenziák alatt ver tábort - mutatott a kert végén lévő bokrok felé Harry - bár már egész otthon lett a kutyaházzal.

- Nem sokáig, mert hallottam, hogy anya gyorsan zabáló termeszeket kért Lotte nénitől. Sóhajtott fel Morry - pedig milyen pofás lett.

- Így járt - vont vállat Emily - na, fiúk irány a fészer és szerezzük vissza a fegyvereinket.

Liz szemöldök ráncolva figyelte, ahogyan a gyerekei Sirius szerszámos ládájával a fészer felől jönnek. A nő halkan felsóhajtott és belekortyolt a teájába és a férjére nézet, aki mélyen aludt a pamlagon. Minden bizonnyal a kis különítmény visszaszerezte az elorozott csúzlikat és éppen ide tartanak. Úgy érezte anyai kötelessége lenne őket leszidni és elvenni azt, amit a férje elvett tőlük, de mint valamikor tekergő igazán leleményesnek találta azt a megoldást, amivel elő állhattak. Így csak lágy mosollyal az arcán elhagyta a szobát, hogy gyerekei befejezzék a küldetésüket.