Ez egy rövid kis szösz a múltból, ami arról szól milyen volt az első randija Liznek és Sebastian-nak illetve egy kis Emily pillanat az esti mesével :P remélem tetszik majd nektek.

1984

Emily az üveg asztal alá bújt és rá mosolygott a föléje hajoló Sebastianra. Apró kezeivel eltakarta a szemét, majd felkacagott.

- Elbújtam - nevette.

- De én megtaláltalak és nem bújhatsz ki az alvás alól.

- Nem - mondta dacosan és magára rántotta a takaróját - nem akarok aludni.

- Pedig kell, mert akkor hogyan nősz majd nagyra? Kérdezte a férfi és megcsiklandozta a kislányt, aki felkuncogott - mikor alszol, akkor mindig nősz egy pindurit. Örökké ilyen picike akarsz maradni, mint most?

- Nem - sikkantotta Emily és kimászott az asztal alól és a plafon felé nyújtózkodott - ekkora leszek!

- Hát az nagy - bólogatott a férfi - akkor elmész aludni? Mesélek neked. Mit szólnál a sárkányról, aki elkergette a gonosz lovagot, aki el akarta rabolni a hercegnőt? - somolygott a lányra Sebastian, mire Emily kissé eltátotta a száját és izgatottan megremegett.

- Akarom - fogta meg a férfi ujját és húzni kezdte - aludni akarok.

- Nagyon helyes - kapta fel Emily-t Sebastian és elindult az emelet felé.

- A nyunyum - kiáltotta a lány és a férfi egy éles kanyarral visszament a nappaliba és felvette a földön hagyott kis takarót és Emilynek adta - köszi, Sebi. Mesélhetsz.

- Hol volt, hol nem volt talán nem is olyan messze innen élt egy sárkány, aki egyedül élt...

- Miért? Nem volt neki mamája és papája?

- Nem - ingatta a fejét a Sebastian.

- Nekem van mamám és apusom is és nagypapim is.

- Tudom. Na, ez a kis sárkány egyedül élt egy tágas szép barlangban ám egyszer meghallotta, hogy egy hercegkisasszony keservesen sír az otthonától nem messze. Így engedve a kíváncsiságának ki lesett a barlangja száján.

- Ott volt a hercegkisasszony ugye? Kérdezte Emily és bebújt a meleg takarója alá, mikor Sebastian betette az ágyába.

- Bizony ott pityergett. Sárkányunk rettentően megsajnálta, mert a szép leány sírásától még az ő szíve is megsajdult.

- Ugye ő lett a felesége? Kérdezte izgatottan Emily - és lett sok-sok babájuk.

- Többet Rorik nem vigyázz rád - mondta halkan Sebastian.

- Szeretem TonTon. Olyan, mint a cukorka.

- Káros? Igen, az kicsim.

- Nem - nevetett fel Emily - édes illata van.

- Mesélhetem tovább?

- Igen - csapta magát vigyázzba fekve magát Emily.

- Na, hős sárkányuk kimerészkedett a barlangból és megszólította a lány.

- Miért sírsz? Kérdezte Emily és felkuncogott.

- Bizony ezt kérdezte. Erre a hercegkisasszony ezt válaszolta. „Férjhez akar adni az apám, de én a lovagot nem szeretem" erre a sárkány ezt felelte...

- Gyere hozzám feleségül - sikkantotta a lány és elbújt a takaró alá.

- Hát, ha te ilyen jól tudod, meséld tovább - csiklandozta meg nevetve a lányt a férfi.

- Összeházasodtak és boldogan éltek.

- Mi lett a lovaggal?

- A sárlány megette - csattogtatta a fogait Emily és Sebastian felnevetett.

- Hát legyen ez a vége, de most alvás - nyomot, egy csókot Emily homlokára - jó éjt fióka.

- Jó éjszakát, Sebi - nyújtotta a kezeit a férfi arca felé és cuppanós csókot, nyomot a férfi arcára - álmodj sárkánykákról.

- Te is - simította meg a lány fejét és felkapcsolva az éjszakai fényt kiment a szobából, majd nagyot sóhajtott.

- Na? Kérdezte Liz a folyosó végén.

- A sárkány elvette a hercegkisasszonyt és sokasodtak. A lovagot meg roston megette a sárkány - vont vállat a férfi.

- TonTon többet nem vigyázhat rá - ingatta a fejét Liz - egy gyerek még is hogyan vigyázhatna egy gyerekre?

- Mind kettőnek színes a képzelete - állt meg a nő előtt és lágyan rá mosolygott.

- De ugye beszélsz a barátoddal.

- Holnap az lesz az első dolgom.

- Helyes. Akkor mehetünk?

- Igen - bólintott izgatottan a férfi.

- Ideges vagy? Nézet Liz Sebastianra.

- Egy kicsit. Nem minden nap hívják el az embert egy randevúra még hozzá oly módon, ahogyan te tetted.

- Nem tettem semmi különöset Bastian.

- Betipegtél a gyilkos cipődben egy roppantul dögös ruhában és a pultnál álló medimágushoz vagy is hozzám oda vágtad, hogy ma este vacsorázni megyünk, és ezt vehetem randinak, mert én olyan gyáva vagyok, hogy nem tudlak elhívni egy randevúra. Ezt így a szemembe mondtad miközben ott állt velem négy gyógyító inas hölgy.

- És mi van vele?

- Egész nap ezzel hecceltek nem beszélve Rorikról, aki azt mondta legyen nagyon jó estém. És ezt azzal az idióta mosolyával mondta csak, hogy tudd.

- Ez csak az első randink lesz... nem fekszem mindjárt neked hanyatt - Ingatta a fejét Liz - komolyan ez a Rorik-ot fejbe kéne vágni.

- Szerintem is korai lenne ágyba bújnunk.

- Még hét óra sincs - mosolygott a nő mire Seabastian elhúzta a száját.

- Liza...

- Vicceltem, amúgy mond nem is szándékoztál volna kísérletet tenni, hogy az ágyadba csábíts? Fordult meg a lépcsőn lefelé menet a nő. Sebastian megdermedt és ijedten nézet a nőre - túl jó fiú vagy Sebastian túl jó. Nevetett fel a nő és a férfi a tenyerébe temetve az arcát sétált le felé.

- Csak bosszant ne vedd komolyan. Ez a hobbija - szólalt meg a férfi mellett Lyall, mikor leért a földszintre ezzel rá hozva a frászt Sebastianra - vigyázz a kislányommal fiú, mert ha nem ügyelsz, megesz. Kapott be egy kekszet Lyall.

- Igyekszem majd - vette ki a zacskót a férfi kezéből és bele lesett - szerencséd van. Látom betartod a diétát, amit elő írtam.

- De csak azért mert ez történetesen finom.

- Apa majd jövünk. - jelent meg a nő és Sebastiannak nyújtotta a kabátját - nem várj minket ébren.

- Nem is akartam, öreg vagyok én már a virrasztáshoz. Persze akkor nem, ha a kis sárkánytojásomról van szó - emelte fel a kezeit Lyall - ha felébred én is mesélek neki. Attól garantáltan bealszik... Remus is hamar elaludt - Csillogott a férfi szeme - unalmas könyveket mester fokon tudom még unalmasabban előadni. Két sor után teljes a koma.

- Rendben apa tegyél úgy - nyomot, egy csókot Lyall arcára Liz.

- Legyetek jók és azért csak... hát okosan - kiáltott utánuk az ajtóban állva. Zorro a férfi lábához dörgölődzött és dorombolni kezdett.

- Gyere, adok a kedvenc konzervedből macsek. Tegnap láttam, hogy vettek libamájasat. Kacsintott a macskára Lyall, aki hálásan felnyávogott.

Liz hangosan felnevetett és belekarol Sebastianba, aki még mindig a vacsora hatása alatt volt. Már az emlékre is mosoly ült az arcán, ahogyan az idegesen fészkelődő férfit verte a viz.

- Mindenki minket nézet - morogta Sebastian - az egy nagyon puccos hely volt.

- Azért figyeltek minket, mert izegsztél-mozogtál.

- Én jobban örültem volna, ha moziba vagy egy kis egyszerű kis éterembe mentünk volna.

- Mi a bajod volt azzal a hellyel? Kerekedett el Liz szeme.

- Nem nekem való hely, egészen frusztráló volt ott enni. Mindenki rémesen gazdag lehetett ott..

- Ahogyan én is. Még sem viszolyogsz tőlem.

- Hagyd már ezt Liza. Te is tudod, hogy nem vagyok abba a körökbe való, amiben te mozogsz...

- Bastian az egy éterem volt csupán nem a Buckingham palota. Forgatta a szemét a nő - már régóta akartam ott enni és most ott voltam veled. A következő randi helyet te választod. Jó lesz így?

- Rendben - húzta el a száját a férfi - de készülj fel semmi falcolás nem lesz.

- Ha neked jobb lesz így a lelked nekem meg felel. Sebastian halványan mosolyogva figyelte a nőt, aki egyenesen gyönyörű volt szinte ragyogott. Barna haja elegáns kontyba volt csavarva ajkán csábos vörös rúzs csillogott. Lila ruhája kiemelte az alakját még sem volt kacér. A nő tökéletesen festet és minden mozdulata maga volt a tökély. És ahogyan mellette sétált és beszélt nem tudta levenni róla a tekintetét.

- Te is megszólalsz még az este további részében vagy csak engem fogsz egész végig bámulni? Kérdezte Liz és rá mosolygott a férfira, aki elmélyülten nézte őt.

- Megtehetném azt is, hiszen lenne, mint csodálnom. Mellettem egy ragyogó csillag sétál.

- Mindig elfelejtem, hogy a szavak embere is vagy. Jól esik bókot hallani... már jó ideje nem kaptam. Legalábbis, ami szívből jön.

- Sirius volt az utolsó ugye?

- Igen - felelte mosolyogva Liz - nem tudta senki, de mikor ketten voltunk úgy tudod bókolni, ahogyan senki más. A vad külső érző szívet és egy kis poétát takart... bár néha a humorát is belecsempézte - nevetett fel a nő - szép idő voltak, de ezek már elmúltak.

- Valóban, de az emléket őrizni kell. Mit mesélnél Emi-nek, ha róla kérdez, ha nem ezeket.

- Te jó ötlet tartod, hogy tudja ki az apja?

- Igen - felelte Sebastian - mert ő az apja Emilynek nem más. Sirusnál jobb embert nem ismerek és igazabbat sem. Ártatlan és bolond, de a szíve igaz. Úgy kell Emilynek felnőnie, hogy tudja az igazságot. Nem hazudhatsz neki. nem mondhatod azt, hogy más az apja, mert egy nap rá jön, és akkor összeomlik egy világ benne. De ahogyan látom és cseperedik úgy fog hasonlítani Siriusra nem csak külsőre, ha nem természetben bár megjegyzem tőled is sokat örökölt - nevetett fel a férfi és felnézet az égre - egy nagyszerű boszorkány lesz, belőle egy nap meglásd. Szóval ne aggódj érte.

- Igyekszem ezt tenni - bólintott Liz, majd rá mosolygott a férfira - de tudod azért vicces, hogy még a randinkon is képes vagy a pszichológust játszani.

- Mert érdekes nő vagy - lépet Sebastian a nőhöz - úgy hiszem, sok dolgot rejtegetsz.

- Oh, és meg akarsz fejteni? Kérdezte Liz incselkedően, mire Sebastian felnevetett.

- Zavarna?

- Nem - ingatta a fejét - csak félő, hogy kiábrándulsz belőlem.

- Ettől nem kell félned, mert túlságosan is fontos vagy számomra - mondta halkan a férfi és Lizhez hajolva gyengéden megcsókolta.