Liz szüleinek találkozását írtam meg nektek. Remélem tetszik nektek :)

1958 Anglia, London

Alexander Arrow ruganyos léptekkel szelte át az utcát miközben hanyag eleganciával szívta a Benson and Hedges márkájú cigarettáját, amit imádott. Sötét fürtjeit hátra simította a szeméből és rá mosolygott a pincérnőre, aki éppen rá tekintett. Az a töredéknyi huncut pillantásnak köszönhetően a nő túl öntötte a vendég kávéját, aki méltatlankodva ugrott fel, mikor az élére vasalt szövetnadrágjára rá ömlött a fekete nedű. Alexander alig halhatóan felnevetett és a szemei felragyogottak, mikor észrevette a feléje tartó férfit, aki csak a fejét ingatva nevetett és megrovóan ingatta felé az ujját. Alexander széles mosollyal és kitárt karokkal ment barátja felé, miközben még utoljára beleszívott a cigarettájába.

- Komolyan már féltem, hogy valahol kilyuggatták a bőrödet barátom - állt meg Alexander a férfi előtt.

- Nem, olyan könnyű engem megölni ezt te is tudod Alex - mosolyodott el a férfi - és még mindig ezt a bűz rudat szívód? Förtelem. Húzta el a száját a férfi, miközben Alexander lazán belepöckölte a csikkét a közeli fém kukába.

- Nem tudom miért méltatlankodsz öreg barátom Ichabod valamiben meg kell halni - nevetett fel Alexander és megveregette a férfi vállát - gyere meg hívlak egy italra. Az ellen talán nem esz ellenvetésed. Konyak?

- Ha te állod bármi jöhet csak a te pénzed bánja - tette zsebre a kezét a férfi - na és mond apád most kit nézet ki neked menyasszonynak, mert vagy a harmadikat dobod ki.

- Nem dobtam ki őket csak tapintatosan közöltem velük, hogy nincs semmi közös bennünk, meg aztán másod vagy harmadfokon rokonok vagyunk - húzta el a száját a férfi és elővette a cigarettáját és rágyújtott mire Ichabod felmordult - elég bolond aranyvérű szaladgál, már az utcán nem akarom én is növelni ezt.

- Ugye tudod, hogy a legtöbb aranyvérűvel rokonok vagytok?

- Nem mondod - Forgatta a szemét a férfi - ha nem emlékeztetsz erre hülyén élem le az életem.

- Na, szóval most kit nézet ki az öreg neked? Húzta el a száját Ichabod és figyelte Alexander-t, aki fáradtan fújta ki a füstöt.

- Estrella Blackwood. Egy nagyon messzi ága a Black családnak. Ella kedves nő, de nincs meg a szikra kettőnk között. Szóval ebből sem lesz, semmi azt hiszem.

- Ha így folytatod, egyedül fogsz megdögleni ugye, tudod - ment be pub-ba Ichabod - szóval ideje lenne egy nő után nézned, ha akarsz családot. Hidd el jó dolog.

- Tisztában vagyok vele, de a helyzetem sem könnyű ezt tudod. A család következő feje vagyok és nem engedhettem meg magamnak, hogy ostobán válasszak feleséget.

- Szóval hagyod, hogy apád kinevezzen egyet neked?

- Valahogy úgy - ült le Alexander az asztalhoz és elhúzta a száját és kedvetlenül elnyomta a hamutálba a csikket - szóval a nejem vagy spanyol lesz vagy közel távoli rokon, ha nem találok egyet rövid úton belül. Rém álom az egész.

- Ezért hívtál vissza? Intett a pincérnőnek Ichabod és közben le sem vette a szemét a barátjáról.

- Többek között - sóhajtott fel a férfi.

- Anyukám hozzál ide egy üveg jó konyakot és whisky-t - kiáltott a feléjük induló nőnek, aki bólintott és vissza fordult a pulthoz - ezt a beszélgetést egyikőnk sem tudja elviselni józanul.

- Valóban. A nyomoromon már csak ez segít.

- Azért ne add fel. Annyi szép nő járkál, az utcán csak bele szaladsz valakibe, aki megfelel.

- Nekem nincsenek hatalmas elvárásaim Icha, de a családnak annál nagyobb.

- Mi lenne, ha fityiszt mutatnál nekik? Vegyél el egy mugli nőt. Köszi, szívem - fordult a pincérnő felé, aki lerakta az üvegeket és a poharakat az asztalra - szóval keress magadnak egy nőt, akivel nem csak kötelesség miatt bújnál ágyba, ha nem teszem azt az élvezet kedvvért is.

- Hogy mi van? Ráncolta a szemöldökét Alexander.

- Jól hallottad haver az élvezetért. Pfúj, gusztustalan és mocskos dolog ilyet mondani egy arisztokratának mi? Miket mondok én neked egyszerű kis szolga - nevetett fel halkan Ichabod szarkasztikus hang éllel és öntött magának egy italt - szolgáld ki magad. Tolta oda az üveget Alexander elé.

- Te élvezed, ha a véremet kell szívni mi?

- Vámpír lennék vagy mi - nevetett fel harsányan Ichabod - na, de most komolyan ugye neked nincsenek ellenérzéseid a mugli asszonyokkal ugye? Hidd el ők is pontosan ugyan olyanok kívül és belül, mint a boszorkányok. Az ágyban mindenki egyelő és nem szokás családfát kérni és a vértisztaságról papolni.

- Micsoda nagy szakértő vagy - könyökölt az asztalra Alexander - de igazat kell adnom neked. Egy mugli nő nem is volna rossz. Igazi vérfrissítés lenne a családban.

- Mi lenne, ha egyetlen egyszer nem úgy gondolkodnál, mint egy aranyvérű?

- Gondolkodjam a farkammal talán vagy mi? Fortyant fel Alexander.

- Üdítő változatóság lenne - kortyolt az italába a férfi és rá kacsintott a barátjára - még mindig karolt nyelt vagy. Merev, prűd és nyavalyás brit.

- És te milyen vagy?

- Tökéletes és nyitott - mosolyodott el Ichabod szélesen kivillantva a fogait - de Alex hidd el jót akarok neked. Kis korod óta ismerlek téged és a testvéreidet. Az öcséd és a húgodra keresztet vethetsz ők megmérgeződtek, selejtek, aljasok és undorítóak, Neked még van remény.

- A testvéreimről beszélsz Ichabod.

- Egyszer azt mondtad legyek veled mindig őszinte és én be is tartom. Most el is mondtam róluk a véleményem.

- Akkor sem vihetek haza egy mugli nőt. Képesek lennének egyenesen halálra átkozni szerencsétlent.

- Ha nem is teszed, az asszonyoddá lehet még a szeretőd, ha ezen akadsz fel. Nagyapádnak is nem egy volt. Válogatott mugli nők voltak némelyik kimondottan csinos is és nyitott mindenre - vont vállat fél mosollyal az arcán.

- Tudom, hogy az öreg igényes volt. De én feleséget akarok nem ágyast és kérlek, kímélj meg a nő ügyeidtől.

- Még is miből tanulnál büdös kölyke, ha nem a tapasztalatot hallgatott meg. Itt vagy 33 éves és semmi. Még bordélyba sem mentél, ha nem vittek és még ott meg akartad téríteni őket.

- Nem minden esetben - forgatta a szemét Alexander - volt egy kettő lány, akihez visszajártam.

- és mi lett velük? Meguntak?

- Nem férjhez mentek. Még meg is hívtak az esküvőjükre - sóhajtott fel a férfi.

- O, az isten szent nevére Alexander - borult az asztalra Ichabod - nagyapád forog a sírjába.

- Minden bizonnyal, mert ő szorgalmazta először, hogy vegyem el Walburgat, de nem ettem meszet és hála a magasságosra jött Orion és lecsapta a kezemről az a nőszemélyt. Annyira irritáló volt mindig is, hogy nem tudtam volna, elviseli a feleségemként.

- Pedig a Black család egy igen csak jó választás.

- Soha - intett a férfi - abból a családból eddig nem jött ki egyetlen egy normális boszorkány vagy varázsló szóval nem rohanok oda. Apám így is folyton a szememre veti, hogy nem vettem el, mikor lehetőségem volt rá.

- És Walburga amúgy hogyan viselte a csalódást?

- Mindig is utált szóval jól. Én megünnepeltem egy jó whisky-vel és gondolom Walburga is.

- Fogynak a jó család leányai. Így maradnak a mugli nők.

- Jaj, már Icha hagyjál már. Nyögött fel Alexander - szívd másnak a vérét.

- A tiedet jobb. Na, mi lenne, ha felszednéd a pincér lányt. Majd kiesik, a szeme annyira ide néz.

- Érted epekedik nem értem - mondta unottan a férfi - mikor veled vagyok minden nő csak téged néz.

- Hát igen a sárm - villantott egy mosolyt a férfi és rá kacsintott a pincérnőre, aki éppen oda figyelt. Zavartan és fülig vörösödve törölgette tovább az asztalt.

- Szégyentelen vagy.

- Csak amennyire illő. Meg aztán özvegy vagyok és férfi is. Szóval, hogyan döntöttél?

- Új barát után nézek - sóhajtott fel Alexander és lehúzta az italát.

Catherine Follet dühösen sétált az ösvényen és válogatott átkokat motyogott az orra alatt a volt munkaadója felé, aki nemes egyszerűséggel kihajította és nem is fizette ki a bérét. A nő keserűen sóhajtott fel és a könnyei meg állítatlanul folytak le az arcán. Alig volt pénze és visszamenni a zárdába a nagynéniéhez nem akart. Ő élni akart és tanítani, de a sznob angol társaság tagjai vagy csak ágymelegítőnek akarták vagy egyszerűen csak rabszolgának. Mit tudna ő tenni ellenük? Catherine legszívesebben felsikoltott volna, de e helyett a földre dobta egyetlen egy vagyon tárgyát, a táskáját majd az égre nézet. Felette a csillagok reményteljesen ragyogtak szemérmetlen boldogságban és Catherine könnyei már megállíthatatlanul folytak az arcán.

- Igazán történhetne velem valami jó is, de igazán - szipogott a nő és felnyalábolta a táskáját kilépet az útra. Gondolatai messze jártak és nem figyelt a feléje tartó kocsira és csak akkor pillantott oda mikor rá dudáltak, ám akkor már nem volt hová ugrania. Ahogyan felcsapódott a motorháztetőre és onnan a földre úgy érezte a tüdejében lévő összes levegő kiszorult és fájdalom irtózatos volt. Bőröndje, ahogyan a földbe csapódott kinyílt és minden, ami benne volt kirepült belőle. A fájdalom nem volt elég de a szégyen érzése, ahogyan az alsó neműi harisnyái és alsó szoknyája a földön hevert kicsiny szegényes holmiján- Minden szégyenét fokozta a kocsiból kivágódó kétségbe esett férfi, aki szinte csúszva érkezett hozzá. Catherine felzokogott volna. Sőt már tudtán kívül zokogott.

- Merlinre mit tettem. Egek jól van kisasszony? Oh, hogy is lenne jól. Túrt a hajába Alexander és remegve hajolt a nőhöz - maga gyönyörű - sóhajtott fel a férfi, majd homlokon vágva magát a mellényébe nyúlt és elővette a pálcáját.

- Ugye nem azzal akar leszúrni - nyögött fel Catherine.

- Jaj, de hogy is kisasszony meggyógyítom vagy is próbálom, amíg be nem viszem a Mungóba. Amúgy Alexander Arrow vagyok. Kegyed? Catherine a férfira nézet és megcsapta az italt keserédes illata, ami a figyelmetlenségét is okozhatta, de a nőt az aranybarna szem vonzotta.

- Cathy. A nevem Cathy. Ugye maga csak egy álom?

- Miért?

- Maga piszkosul jól néz ki kár, hogy alkoholista - mondta a nő és elájult.

- Hogy mi vagyok? Hördült fel a férfi, majd óvatosan paskolni kezdte az arcát - Cathy! Cathy! Héé! Francba ez nem az én napom - mordult fel - oh, pedig milyen szép erre ez. Hopi! Kiáltotta el magát a férfi és ne sokkal később megjelent egy idősödő házi manó, aki döbbenten nézet körbe, majd dühösen toppantott a lábával.

- Már megint ivott és úgy vezetted? Kérdezte szemre hányóan - mondtam, hogy úgy nem szabad sőt ilyen tákolmányba ülni sem. Nézze mit művelt szegény leánnyal. El kellene vinni.

- A Mungóba! De nem merek hozzá érni, mi van, ha még nagyobb bajt csinálok? A sebeket elláttam egy pillanat alatt, de a többi...

- Alexander úrfi nyugalom - intette le a férfit a manó, majd csettintett egyet mire az útra kiszóródó ruhák bele repültek a bőröndbe - majd segítek, de örülnék, ha lenyugodna és elengedné a hölgy kezét nem beszélve arról, ha másik keze roppant illetlen helyen van. Alexander ijedten kapta el a jobb kezét a nő mellkasáról.

- Nem szándékos volt.

- Tudom - húzta el a száját a manó - én beviszem a kis hölgyet, maga meg menjen haza...

- Én is megyek. Ott akarok lenni, ha felébred, hogy elnézést kérjek és kár pótoljam.

- Kitörlik az emlékeit...

- Hopi - sziszegte a férfi.

- Oh, vagy úgy maga már most eldöntötte, hogy megismeri. Gyors mondhatom, de nem vártam magától sokat... aki annyi ponyvát olvas, mint maga. Ingatta a fejét Hopi - hát akkor jöjjön. Fogja meg kisasszony kezét.

- Mit csináltál te félkegyelmű? Ráncolta a szemöldökét Laura White és úgy meredt a férfira.

- Elütöttem - mondta halkan a férfi, mire a nő homlokon vágta - ezt megérdemeltem.

- Gondolom megint részegen ültél a kocsiba.

- Nem voltam részeg... csak kicsit ittas.

- Tök mindegy mert ugyan az. Alex komolyan olyan hülye vagy néha, hogy az már fáj.

- De jól van?

- Igen. Holnap után haza is engedem, de előtte...

- Majd én törlöm az emlékeit. Kérlek, Laura ezt legalább enged meg.

- rendben - forgatta a szemét a nő - és nem is lesz róla egy széljegyzet sem csak, hogy tudd. A főnökeim nem akarnak gondot. Szóval, amint azt mondom, viheted, viszed is.

- Rendben. Laura te vagy a legjobb - ölelte magához a nőt a férfi és arcon csókolta - és nem tudod, hogy hívják?

- Jaj, Alex - nyögött fel a nő.

Alexander a nő táskájába nézelődött. A fehérnemű egy ideig elterelték a figyelmét, de végül elszakadt tőlük és fellapozta a nő okmányait. Ott megtudta, hogy francia állampolgár, Catherine Amelie Folettnek hívják, 22 éves és, hogy zongoratanár. A férfi az alvó nőre nézet és lassan elmosolyodott úgy érezte éppen ideje lenne leporoltatnia valakivel a zongoratudását.