Lelke nyugszik, szíve már nem dobog
Fentről néz minket s mosolyog
Mosolyog azon, hogy hiányzik nekünk
S szomorú mert nem lehet velünk
Közel a teste lenn a föld alatt
Lelke tőlünk messze a mennyben ragadt

Bárcsak az én lelkem most vele lehetne
Bárcsak ne jutna oly sokszor eszembe
Ahogyan rám nézett s mosolygott
Nézte amit csinálok

Megtanított sok mindenre
Bárcsak keze itt pihenne
Emlékszem hogy fogta kezem
S tanította hogy s mint kell